Jászay Tamás kritikája a Tündériről (köszönjük:) Az Aradi Kamaraszínház, a Békéscsabai Jókai Színház és a szegedi MASZK Egyesület koprodukciójában megvalósult Tündérit az teszi rokonszenvessé, hogy ellenáll a kísértésnek, amikor nem akar több lenni annál, ami, vagyis egy kellemes, szigorúan korhatáros(nak kiplakátolt) színházi este. A kortárs román drámaírónő, Theo Herghelegiu darabjához alcímként illesztett műfaji definíció pontos: tényleg minimál-szürreál musicalt látunk, annak minden kötelezően megjelenített vagy elképzelt kellékével együtt. Tapasztó Ernő rendező finoman ironizál azon, hogy az alapszituáció nyíltan becketti ihletésű: két, másként gyermeteg férfi bezárva valahol, valamikor. Maguk sem tudják, miért és hogyan keveredtek ebbe a nekünk vicces, nekik tragikus helyzetbe. Amikor a meneküléssel kapcsolatos mókás és trágár szócsörtéik végére érnek, észreveszik a térben fekvő igéző szépségű lányt, akit némi vívódás után tündérnek nyilvánítanak. A nem hétköznapi lényt nem átlagos módszerekkel keltik életre, ebben pedig fehérarcú zenebohócok is segítik őket. A vég kicsit bombasztikus, kicsit hatásvadász, de az egész azért nagyon szórakoztató. Ezért is akadt olyan néző, nem is egy, aki szerint rossz volt a sorrend: a kortárs román darab könnyű, felhőtlen, boldog (fesztivál)véget hozott volna
Posted on: Thu, 01 Aug 2013 12:18:21 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015