Kovács Gábor Keve Egy ország utálja Alföldi István, a - TopicsExpress



          

Kovács Gábor Keve Egy ország utálja Alföldi István, a király darabját Szemezgettünk egy picit a véleményformálók kritikáiból. „Alföldi Róbert beteg állat” A kormányközeli, jobboldali Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, Szentesi Zöldi László nemcsak a darabot, de a rendezőt is élesen bírálta és egyáltalán nem fogta vissza magát a Facebookon: „Alföldi Róbert beteg állat. Ez volna szerény szakmai észrevételem ahhoz, amit ma este láttam, István, a királynő cím alatt. Rács mögött a Himnusz alatt, mi? Ha nem vagytok hatalmon, akkor persze rögtön rács.... Köszönöm, Istenem, hogy nem vagyok buzi, liberális, belvárosi kis pöcs - ellenkező esetben nyilvánvalóan veresre tapsolnám a félmeztelen fiúk látványától megizzadt tenyeremet. Ja. És a végén leereszkedő kereszt szemérmetlen lopás a P.Mobil-féle Honfoglalás szolnoki bemutatójáról. Ennyire önálló, nagy művész a buzeráns Alföldi…” A bejegyzés egyébként már nem található meg az oldalán, vélhetőleg törölte, de egy korábbi megjegyzése még mindig olvasható, amit a Tutiblog Alföldi igazán aljas húzása című kritikájához írt: "Aki nem mostanában szembesült vele, pontosan tudja, hogy Szörényi Leventének talán a Fonográf óta csak egyetlen izgatószer használ: a pénz. Aki ismeri őt, régóta tudja. Azt is, hogy ki áll mellette, mögötte, aki aztán sem Istent, sem embert nem ismer, ha a zsebekben kell kotorászni. Az István a király mostani paródia előadása után már az egész ország tudja, hogy Szörényi kicsoda. És igen: Nagy Feró, Varga Miki - titeket is csak a pénz érdekel. "Menyhárt doktornak" pedig gratuláció. De nem irigylem, mert végig kellett néznie ezt a szörnyűséget Szegeden. Még egy megjegyzés. Az öncélú átirat, az üres aktualizálás régen lejárt lemez a színházi világban. Alföldi nem modern, hanem közhelyes rendező. És most mondok valamit, ami keménynek tűnhet, de attól még igaz: homoszexualitása, feminitása olyan mértékben rátelepedett az életére, hogy szakmai értelemben is csak botrányban gondolkodik, beteg, perverz, fekete-fehér világban. Szegény. De ez már nem a mi bajunk. Már csak pár hét, és kezdődik a Nemzeti Színház új évadja. Szerintem Vidnyányszky Attila aki Alföldivel ellentétben valódi mester, megmutatja majd, milyen a valóban modern színház, amely természetesen ötvözi az újat a régivel. Meglátjuk majd. Mindenesetre engem ez érdekel, nem a buzik, pénzéhesek, gázoló drogosok színháza. " Alföldi beszól a kereszténységnek Nem kell messzire menni, a Magyar Hírlapban Szilléry Éva is lehúzó kritikát közölt az „újraértelmezett” műről: „Értjük, hogy a rendező megfosztja minden eddigi elképzeléstől a darabot, sőt vissza nem térő alkalmat lát abban, hogy beszóljon a kereszténységnek, azt azonban már kevésbé, hogy a harminc éve töretlen sikerrel játszott előadást, amely az együvé tartozásról, a közösség erejéről, sőt amellyel szinte kivétel nélkül együtt dobban a közönség szíve, a szerzőpáros ily könnyen odadobja egy elképzelésnek, amely gyakorlatilag megöli azt”. „Alföldi István a királya elsősorban szar” Az előbb hivatkozott Tutiblog véleménykritikáját osztották meg a legtöbben az interneten: „Alföldi István a királya elsősorban szar. Ez a torz énképű, bizonyítási kényszeres, identitászavaros barom ugyanis annyira rászűkült a monumentális képre, amint a rohadék szerzetesek az SS tisztek és kéksisakos békefenntartók oltalmában halálra terrorizálják a népet, hogy közben szétesett az egész történet. (…) István egy szürke senki, akit a játszótéren a csúnya keresztény gecik védelmeznek és alig különbözik a másik hőzöngő szürke senkitől, Koppánytól, akit Stohl buci alakít, és (bár karakterszínészként Stohl kitűnő) ez a Koppány végül is egy ugyanolyan kisvárosi keményfiú/zsaru lett, mint amilyen Buci az összes többi szerepében. Magyarul nincsenek karakterek. Csak egy összemosódott katyvasz. Egy, az előadásra becsöppent, az alapsztorit nem ismerő külföldi annyit szűrhet le belőle, hogy két szürke csávó hőzöng a grundon, és minden keresztény geci. És mivel megtörtént a döntés, hogy itt bizony a színészek fognak énekelni, ezért ez az oldala is csalódás a darabnak. Hamis, kisiklott, erőtlen hangok, bár minden elismerésem a színészeknek, hogy elvállalták a nagy feladatot és megpróbálták kiénekelni. Blaskó Péter (Géza/krónikás) énekhangja például elmondhatatlanul cukor. Ő egyébként azon kevesek közé tartozik, aki csodálatosan játszott.” A Magyar Nemzet korrektséget erőltetett A másik kormányközeli lap, a Magyar Nemzet a Magyar Hírlappal ellentétben egy semmitmondó, óvatosan fogalmazó „kritikát” közölt Pethő Tibor tollából: „Elsősorban az illúziók vesztek el, koptak ki az országból, s vált vele minden ridegebbé, formálisabbá. Az eszmék devalválódtak, a magyarság rosszabb mentális állapotba jutott, mint 1990 körül volt. Az ország népe kiszolgáltatott, megtört. Ez a megtöretettség, inkább megrázó, mintsem fájdalmas illúziótlanság járja át Alföldi Róbert rendezését.” Index: „érteni lehet, szeretni nem nagyon” Meglepő módon a szélsőliberális Index sem tudott sok jót írni Alföldi rendezéséről: „Az István, a király új verziójában már nincsenek nagy formátumú hősök, csak esendő megalkuvók. A rockopera slágereit szimbólumokra cserélték, ezt a feldolgozást legfeljebb érteni lehet, szeretni nem nagyon.(...) A koreográfia amúgy is elég unalmas, egy kicsit olyan, mintha egy Rihanna-klipből lopták volna, ha meg magyarkodni kell, hát rögtön mindenki a térdét csapkodta, mert ugye az a csárdás.( …) Sajnos a zenei átdolgozás is csak ártott a rockoperának: amíg a 83-as eredetiben a pogányok hard rockban nyomták, a papok dalai a gregorián dallamvilágot idézték, Réka meg népzenei motívumokkal könyörgött békéért, addig most egyszerűen túl kevés a torzított gitár, túl sok a csicsa, a népzenéből pedig béna popzene lett, mintha csak Enya lett volna a meglepetésvendég Szegeden.” Alföldi lerombolta a darab kultuszát Az István, a király darabot Alföldi Róbert rendezésében múlt hét szombaton mutatták be a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A szegedilap.hu oldal szerkesztője Marton Árpád a következőképpen vélekedik a darabról: „Tudomásul kell venni, hogy bizonyos alkotások elválaszthatatlanok a köréjük kerekedett kultusztól. Erre a jelenségre éppen az István a legjobb példa… az évfordulós komponista lerombolhatja darabja kultuszát, csak hát ez esetben terhelő vallomást tesz saját pörénél, folytatólagosan és visszaesőként elkövetett tisztességtelen haszonszerzés ügykörében. Alföldi pedig ezalatt nagy parádésan szilánkokra töri egy mozsárban Szörényiék Stephanus Rex-vésetű családi zsebóráját. Aztán kiborítja a törmeléket, és a képünkbe mosolyog: aranypor. Szörényiék tapsolnak. Lelkük rajta. Csak hát abban az aranyórában egy nemzet szíve dobogott.” Vágó Istvánnak nagyon tetszett Megpróbáltunk a baloldali napilapokban is véleményekre vadászni, de sem a Népszabadság, sem pedig a Népszava hasábjain nem foglalkoztak Alföldi rendezésével, talán pont azért, mert ami a jobboldalon felháborítónak hatott, azt már a baloldalon is kínos lett volna védeni. Bár azért így is akadtak pozitív vélemények. Vágó Istvánnak például nagyon tetszett: „Na, akkor én is leírom: nekem nagyon tetszett. Ez korszerű, mai színház volt. És ami a legkínosabb sokaknak: valószínűleg történelmileg is hű. István a középkor legközepén teremtett – idegen segítséggel – államot, ez nem mehetett vérontás nélkül. Sok akkori hazafi tragédiájával együtt.” A Hírhatár pedig inkább „érteni” akarta a darabot: „Alföldit nem csupán a provokálás érdekli, ha úgy tetszik, a balhé. Borzongatni akar és gondolkodtatni. Csinálhatott volna ő is olyan István a királyt, amelyben méltóságteljesen néznek a távolba, időnként széttárják a karjukat és az égre tekintenek. A rendező azonban a valóságot, és nem a pátoszt kereste: azt akarta megmutatni, milyenek a magyarok és milyen ország lett ebből.” Alföldi: „ Volt energiája az előadásnak” Ahogy a fenti vélemények is mutatják, az áttörő siker elmaradt, nemcsak a tartalom, de a „szakmai teljesítmény” sem hozta meg a várva várt elismerést Alföldi számára, aki egyébkén azt mondta az előadás után a Bors munkatársának: „Volt energiája az előadásnak, és a közönség is vette lapot.” Hogy a közönség „mennyire vette a lapot”, az erősen kérdéses, de az internetes fórumok és közösségi oldalak hozzászólásai csalódottságról, dühről és nemtetszésről árulkodnak. alfahir.hu összeállítás
Posted on: Wed, 21 Aug 2013 19:13:05 +0000

Trending Topics



Recently Viewed Topics




© 2015