Ma már látjuk: nincs békés átmenet diktatúra és demokrácia között! Ha igen, akkor az olyan bűzös szemétdomb lesz, mint a jelenlegi, csúfosan megbukott harmadik magyar köztársaság. Igen, a mai helyzet kapcsán vissza kell nyúlnunk legalább a közeli múltunkba. A magyar válság eredendő főbűne az "ellenzéki kerekasztal" társadalmi felhatalmazást nélkülöző titkos tárgyalásaiban gyökeredzett. Akkor és ott - akár egy olcsó ribanc - eladta magát a kollaboráns "új éhesek" - demokratikus ellenzéknek hazudott - zsákmányra mohó garnitúrája. Az állampárt számára, az akkor odadobott posztkádári legitimáció ("demokratikus" mentőöv), a mai válság elsődleges fundamentuma. Ám, láthatóan hasonló állampárti és titkosszolgálati átverés volt a nyugati "határnyitás", amely a kapitalista legitimációt, és a "Nagy Imre-temetés", amely a belső elfogadottságot és a "szocialista demokratizmus" mítoszát teremtette meg! Apák és fiúk után régi-új utódpárti keresztapák csókolták meg titokban a hirtelen besárgult keresztlevelet. (Ma már tudjuk, hogy az önjelölt bolsevistánál már csak a "demokratikusan" megválasztott kommunista a veszélyesebb! Vagy ahogyan Eötvös József szellemesen fogalmazott: "Senki sem ragaszkodik a hatalom külsőségeihez annyira, mint oly emberek, akik annak lényegét gyakorolni képtelenek.")
Posted on: Fri, 20 Sep 2013 15:41:41 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015