Marianna Lobos idéz Fodor Gábor cikkéből. Sajnos, nekem rossz emlékeim vannak a hazai liberálisokról.(Nevezzük inkább neo liberálisoknak őket.) Sok minden másképpen történik a bal oldal kormányzása alatt, ha ők nincsenek bent a koalícióban. Tetszik, nem tetszik, közreadom egy Kóka cikkre(2005. jún.07) írt olvasói levelemet a népszabadságból. nem árt, ha Fodor emlékezik..) Változatok a nemzeti összboldogságra.. Kóka úr Politika 2.0- című(06.30) írásában kifejtett gondolatainak szinte mindegyikétől viszolygok, de hely hiányában csak némelyikre reagálok. „Bármenyi pénzt is adunk- utal a megemelkedett reálbérekre a szerző - tíz magyarból hét elégedetlen” szögezi le. Tudatom, hogy a reálbér nem adomány, azért megdolgozik aki kapja, ám a többség zsebében gyalázatosan kevés krajcár kuncog havonta, ezért elégedetlen a hálátlan pernehajdere.. Éljen a versenyképes GDP növekedés, a globalizmus, - vesszen az ezeket akadályozó szolidaritás, esélyegyenlőség és a társadalmi kohézió és akkor a létező világok legjobbika lészen minálunk, hirdeti korunk Osztap Bendere, elfelejtve, hogy a kapitalizmus azóta elviselhető, és elfogadott, amióta a demokratikus rendszerek politikájuk alapjává tették az általa halálraszánt értékeket. Úgy látom, a magyar vadkapitalizmus emlőin nevelkedett/gazdagodott milliárdos Kóka, nem ismeri azokat az új gazdaságfilozófiai áramlatokat, melyek nemcsak megkérdőjelezik, de egyenesen veszélyesnek és károsnak tartják a mindenáron való gazdassági növekedést. Világszerte egyre többen gondolják, hogy a GDP-t, ami egy ország anyagi össz- termelést és fogyasztást méri, a GNH-t (Gross National Heppiness) a Nemzeti Össz-boldogságot kell alkalmazni a társadalom, a gazdaság fejlettségének, mindenekelőtt az aktuális jólétnek kifejezésére. 2004-ben a kis himalájai királyság fővárosában (Thimphu) megtartott nemzetközi Nemzeti Összboldogságról tartott konferencián megállapították, hogy a kialakulóban lévő (GNH) Összboldogság fogalom használata a legjelentősebb előrelépés a közgazdaságtanban. az elmult 150-évben.- Köztudott, hogy a gazdaság nem növelhető a végtelenségig a természeti környezet terhére . Mégis, két évtizeddel az egyre bővülő környezetvédelmi szabályok ellenére, vesztésre állunk a Föld megmentéséért folytatott versenyben. Részben azért, mert a termelési szokások és fogyasztói minták nincsenek szinkronban a Föld eltartó képességével. Kóka úr azt is figyelmenkívül hagyja, hogy a GDP soha nem volt alkalmas az aktuális jólét mérésére. Ez csupán műterméke egy korszaknak, amikor feltételezték, hogy nagy árútermelés/forgalom=általános jóléttel. Mint bizonyított, nem mindig ez a helyzet. Irtózatos mellékhatásai vannak a közösségekre a GDP ösztönözte gazdasági növekedési modelnek. Beleértve a számtalan szociális krizist, aminek egyik jellemző az antidepresszánsok megnövekedett fogyasztása. Tehát minden ok meg van arra, hogy a mindenhatónak tartott GDP-növekedést, mint az általános jólét mércéjét, leváltsa a megbízhatóbb GNH., ami nemcsak széles skáláját biztosítja olyan mutatóknak, melyek reálisabb értékelését adják még az anyagi gyarapodásnak is, de természeténél fogva erkölcsi, etikai és kulturális értékeket helyez a gazdaságpolitika központjába, megkövetelve a jobb táplálkozáshoz, lakhatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást a társadalom valamennyi tagja számára. Kók János miniszter készül a választásokra és bizonyára nyerni szeretne pártjával egyetemben... Az élet paradoxona, hogy a balliberális oldal győzelmét óhajtom (és még milliók) de inkább szavazok a populista népnemzeti rokojában csürdöngölő Orbánra,(és még milliók) mintsem lehetővé tegyem Kóka úr morál insanityt tükröző, a Politika 2.0-benn(06.30) közreadott gazdaságpolitikai Ars poeticájának megvalósulását. Politika 2.- Leter to Mr. R.Tokes Mansfield, USA Tisztelt Professzor Úr, miután nt megszólított agyarul folytatom, mert szeretném, ha nem csak a”jól képzett, és több nyelven beszélő magyar generáció”-hanem a”lelkileg az újraelosztásra hangolt/../ örökké elégedetlen” nemzedék tagjai is értenék szavaimat.Mint bizonyára tudja, nagyon sokan vannak, vagyunk, és tényleg “inkább a fenyegetést” látjuk abban a jövőben, amit Kóka János, “oly üdítően őszinte” tanulmányában felvázolt,(politika 2.0 -06.30.) és Ön oly enthuziazmussal üdvözöl.(Ezt az elégedetlen generáció is érti) Félünk, mert nem hisszük, hogy Kóka úr arspoétikája: -az éljen a versenyképes GDP növekedés, a globalizmus, - vesszen az ezeket akadályozó szolidaritás, esélyegyenlőség és a társadalmi kohézió-, bármi jót is hozna számunkra.. Sajnálattal konstatálom, hogy Ön ezzel egyetért, pedig tudnia kell, a kapitalizmus azóta elviselhető, és eladható, mióta a demokratikus rendszerek politikájuk alapjává tették a miniszter úr, által avittnak ítélt, értékeket. Én tudom, hogy ez az Ön hazájában evidencia, és ezért, vagy másért is, a szinte semmi, senki által nem kontrollált versenyben szárnyal a gazdaság. És mire mennek ezen irdatlan gazdagsággal, aminek 80%-a 5%-nyi ember kezén van. Irtózatos mellékhatásai vannak a társadalomra a Kóka úr preferálta, GDP ösztönözte gazdasági növekedési modelnek. Terjedő szociális krizis és az ezt jelző/és kisérő növekvő antidepresszáns és drog fogyasztás. 30 millió társadalombiztosítás nélküli ,. csakhogy nehányat említsek a nagyon szabadverseny amerikai áldásaból, aminek sajnos az egész világ issza a levét. Mert hiába, a közhelyszerű felismerés, hogy a gazdaság nem növelhető a végtelenségig a természeti környezet terhére , az Ön és Kóka úr képviselte gazdaságpolitika nyomán, az egyre bővülő környezetvédelmi szabályok ellenére, vesztésre állunk a Föld megmentéséért folytatott versenyben.. Miért is, mert a minden szolidaritást nélkülöző Bush Amerikájának fontosabb a gazdasági növekedés, hogy a gazdagok még gazdagabbak lehessenek, miközben a fejlődő országok nyomora egyre nagyobb, mint a Kiotói egyezség betartása. Professzor Úr, minden látszat ellnére, tudom, hogy a demokratikus rendszerekben létező kapitalizmusnál nincs jobb tere a társadalmi mozgásoknak., de nem mindegy, hogy milyen ez a tér. Ezért én, - az újra elosztásra hangolt generáció tagjaként-, egy másik távolba szakadt hazánk fiának hinnénk inkább, aki szerint az európai szociális modell igen is folytatható, mégha reformokra szorul is.Tekintve, hogy a mi gyomrunk nem veszi be azt a brutalitást, ami az amerikai munkaerő (ki)használatát jellemzi, kérem ne próbálja exporálni az Önöknél is halódó amerikai modellt. És végezetül, minde ön iránti respektem mellett, szabadjon még egyben opponálnom Önt: „az országot- nem(csak) –a kockázatot vállaló üzletemberek hordozzák a hátukon „ , hanem azok, is, főleg azok, akik minden nap bejárnak üzemeikbe dolgozni.Ők, akik a tövit törik, de csak a gallya jut, mert a tőkéseké a haszon.
Posted on: Mon, 19 Aug 2013 13:43:57 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015