Rothschild 3.rész Szuezi csatorna 1875. november 14.-én, egy vasárnapi napon, Londonban, vacsora közben hozta az inas a hírt a Rothschild-ok párizsi besúgójától, hogy az adósságoktól fuldokló egyiptomi uralkodó felajánlotta a franciáknak a birtokában lévő Szuezi-csatorna részvényeket, de elégedetlen a felkínált összeggel. A csatornára már régen rá szerették volna tenni a kezüket az angolok, de nem tudták tárgyalásra kényszeríteni a másik felet. Az informátortól származó hír jelezte, most jött el az idő ! Az egyik korabeli feljegyzés szerint a két fivér csak ennyit mondott egymásnak: "Vajon mennyit akarnak ?" Mindketten felálltak, és visszamentek Párizsba. Mire ott felszolgálták a vacsora utáni konyakot, már tudták a választ. Az eladó, akkori értéken 44 millió amerikai dollárt, azaz 4 millió fontot akart kapni, ami elképzelhetetlenül nagy összegnek számított akkor. Már megint hamarabb értesültek a történtekről... Másnap, csikorogva beindult a politikai gépezet is. De a parlament éppen szabadságon volt, és egy törvény megtiltotta, a Bank of Englandnak, hogy a parlament ülésszünetében kölcsönt bocsásson a brit kormány rendelkezésére. Egyébként is, a bank vezetői közölték, hogy ekkora összeget, a londoni pénzpiac megrendítése nélkül, nem tudnak azonnal, és egy összegben rendelkezésre bocsátani. De az angolok tudták, hogy minden a gyorsaságon múlik. Megbeszélték Viktória királynővel, és összehívták a minisztertanácsot. Fél óra múlva meghozták a döntést. Nem a Bank of Englandtól vesznek fel kölcsönt, hanem a Rothschild-októl Amikor közölték Lionel Rothschild-dal, hogy az angol kormány nagyon szeretne holnap négy millió font kölcsönt kapni, éppen szőlőt evett. Két másodpercig némán rágta, és azt mondta, hogy "Meg fogják kapni." A nácik Ekkora üzletek, amiket eddig említettem, ezután már nem voltak, de csupán a londoni bankház, különböző országokban 18 kormányfőt finanszírozott. Kölcsöneinek értéke mai pénzben számolva elérte a 30 milliárd dollárt. A végére már csak egyetlen történet, ami érzékelteti, hogy valójában mekkora hatalmat jelentett, és jelent még ma is a Rothschild név. Bár azt hiszem ez az eddigi történetekből is sejthető 1938. március 10.-én, Ausztria náci megszállása (az Anschluss) előtti napon, a francia Rothschild ház riadóztatta Louis Rothschild -ot, hogy sürgősen hagyja el Ausztriát. A báró azonban kényelmes volt, és csak másnap jelent meg a bécsi repülőtéren. (Természetesen inasa kíséretében). Mielőtt felszállhatott volna a zürichi gépre, két SS őr felismerte, és elkobozta útlevelét. Két nappal később SS-ek jelentek meg a báró palotájában, és felszólították, hogy kövesse őket. Ezzel a felszólítással kezdődött meg a nácik, és a bécsi Rothschild-ok tragikomédiája. Az SS embereit a báró azzal fogadta, hogy örömmel követi őket, de előbb vacsorázni óhajt A rohamosztagosok, akik általában nem méltányolták az efféle kívánságokat, ezúttal, úgy látszik különleges utasításokat kaptak, mert engedelmesen álltak a damasztabrosszal terített asztal mellett, míg a báró (három inas segédletével) kényelmesen megvacsorázott, és illatos vízzel leöblítette ujjait, elszívta vacsora utáni cigarettáját, s bevette megszokott gyógyszerét. Ezután elment az SS legényekkel. Először a nácik által vezetett új osztrák rendőrség egyik vezetője elé vitték, ahol a feljegyzések szerint a következő párbeszéd zajlott le: "Szóval maga Rothschild. És pontosan milyen gazdag ? A báró erre azt válaszolta, hogy néhány napig tartana, amíg ezt a könyvelői meg tudnák mondani. No jól van, - mondta a rendőrfőnök - akkor legalább azt mondja meg, hogy mennyit ér a bécsi palotája, a bennlévő műkincsekkel együtt ? A válasz így hangzott: Mennyit ér a Szent István katedrális ?" A rendőrfőnök ezen a ponton abbahagyta a kihallgatást, és a bárót belökték egy cellába. Nem volt ott sokáig, hamarosan átszállították a Gestapo bécsi főhadiszállására. Szó sem volt arról, hogy a bárót bárminemű fizikai veszély fenyegette volna. Gőring ugyanis Svájcba küldette külön megbízottját, hogy közölje a Rothschild-okkal a feltételeket. Elengedik Louis bárót, ha Gőring marsall kap ezért a szívességért 200.000 dollárt (persze nem márkában, hanem dollárban, egy svájci bank trezorjába téve). A hitleri birodalom pedig megkapja az osztrák Rothschild ház vagyonát, beleértve a csehszlovákiai Vitkovicében lévő acélművet is. A Rothschild megbízottak Zürichben keményen alkudoztak. Közölték Gőring, csodálkozó megbízottjával, hogy két évvel korábban már titokban átjátszották egy angol érdekeltség kezére a Vitkovicei részvények többségét. Louis báró távozásáért hajlandók átengedni az ausztriai ház vagyonát, de Vitkovice csak akkor kapható, ha a báró úr már megérkezett külföldre, és akkor is csak úgy, hogy a nácik FIZETNEK hárommillió fontot. Az alku húzódott, közben a nácik megszállták Csehszlovákiát, de az angol kézben lévő Vitkovicei acélmű, még nem volt a hatalmukban. A vita csúcspontján, a bécsi Gestapo " Rothschild szobájában" kinyílt az ajtó, és maga a véreb: Heinrich Himmler, az SS rettegett főnöke jelent meg. Egy óráig alkudoztak a feltételekről, de a báró nem engedett. Himmler távozása után SS szállítómunkások jelentek meg, és egy XIV. Lajos korabeli állóórát, és egy hozzá nem illő, hatalmas kínai vázát cipeltek be a szobába, az ágyat pedig narancsszínű bársonnyal terítették le. Himmler nyílván így akarta jelezni, hogy a bárónak még sokáig kell maradnia. Rothschild azonban rákiáltott az SS-ekre: "Vigyék ki ezt a sok ízléstelen vacakot ! Egyébként is úgy fest ez a szoba, mint a krakkói bordélyház !" Másnap közölték Himmler megbízottai, hogy elfogadták a Rothschild-ok feltételeit, a báró távozhat ! Louis Rothschild erre azt válaszolta, hogy most már este 11 óra van, és igazán nem várhatja el bécsi barátaitól, hogy ilyen későn is a rendelkezésére álljanak, és még ezt az éjszakát a Gestapo főhadiszállásán óhajtja eltölteni... A Gestapo történetében erre még nem volt példa, ezért Berlinből telefonon kellett külön felhatalmazást kérni. Ezen az estén, mint vendég még a Gestapo főhadiszállásán maradt, és két nap múlva átlépte a svájci határt. A németek 1939 júliusában közölték, hogy a megállapodás értelmében átutalnak a londoni Rothschild-oknak hárommillió fontot, Vitkovice részvényeiért. A brit kormány azonban belépett a háborúba, mielőtt a pénz megérkezett volna Londonba. A bécsi tragikomédia Párizsban nem ismétlődött meg, mer a francia Rothschild-ok időben távoztak. Ha a Rothschild-okat nem is, de a vagyonukat "elkapták" a nácik. A háború után különvonaton szállították vissza a Rothschild kincseket. A teherpályaudvaron a család bizalmas megbízottai válogatták ki a festményeket, szobrokat, gobelineket, aszerint, hogy a család melyik tagjának, melyik palotájából vitték el azokat.
Posted on: Thu, 26 Sep 2013 18:00:00 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015