STRENNA 2014 (szalézi rendfőnökünknek Pascal Chaveznek az üzenete 2014. évre) «Da mihi animas, cætera tolle» Merítsünk Don Bosco lelkiségéből, hogy hivatásunk szerint haladjunk előre az életszentség útján «Isten dicsőségére és a lelkek megmentésére» Kedves Testvérek és Nővérek a Szalézi Családban! Miután a Don Bosco születési bicentenáriumát előkészítő három évből az elsőt történelmi alakja megismerésének, a másodikat pedig annak szenteltük, hogy megragadjuk nevelői vonásait és aktualizáljuk nevelői tapasztalatát, ebben a harmadik és utolsó évben az a szándékunk, hogy karizmájának forrásához járulunk és lelkiségéből merítünk erőt. A keresztény lelkiség középpontjában a szeretet áll, azaz maga Isten élete, ami a maga legmélyebb valóságában agapé, caritas, szeretet. A szalézi lelkiség nem különbözik a keresztény lelkiségtől, középpontjukban a szeretet áll; a szalézi lelkiség esetében azonban “lelkipásztori szeretetről” van szó, vagyis arról a szeretetről, amely arra ösztökél bennünket, hogy „Isten dicsőségét és a lelkek megmentését” keressük: «caritas Christi urget nos». Ahogy valamennyi nagy szent alapító, úgy Don Bosco is lángoló szeretettel élte meg kereszténységét és egy különleges nézőpontból szemlélte az Úr Jézust, méghozzá annak a karizmának a nézőpontjából, amelyet Isten rábízott, azaz az ifjúsági küldetés perspektívájából. A “szalézi caritas” lelkipásztori szeretet, mert a lelkek megmentésén fáradozik és nevelői szeretet, mert a nevelésben találja meg azt az erőforrást, amely lehetővé teszi a fiatalok hozzásegítését ahhoz, hogy kibontakoztassák a jóságra irányuló energiájukat; így válhatnak becsületes állampolgárokká, jó keresztényekké és a mennyország jövendő lakóivá. Kedves testvérek és nővérek, arra hívlak tehát benneteket és a Szalézi Család valamennyi tagját, hogy merítsünk bátran Don Bosco lelkiségének forrásából, ami nem más, mint a nevelői lelkipásztori szeretet; modellje Krisztus, a Jó Pásztor, imádságát és életprogramját pedig Don Bosco “Da mihi animas, cætera tolle” mottójában leljük meg. Ezzel felfedezhetjük a “misztikus Don Boscót”, akinek lelkiségi tapasztalata jelenti számunkra az alapot a szalézi karizma mai megéléséhez a belőle táplálkozó hivatások sokféleségében. * * * Don Bosco életének és pedagógiájának ismerete nem jelenti egyszersmind meglepő időszerűsége titkának és okának felismerését is. Nem elég ehhez Don Bosco életeseményeinek, tevékenységének, de még nevelési módszerének ismerete sem. Mindennek az alapja, tevékenysége és termékeny időszerűségének forrása egy olyan dolog, ami gyakran tőlünk, az ő fiaitól és leányaitól is távol áll. Nem más ez, mint az elmélyült lelki élet, amit Don Bosco Istennel való “családias” viszonyának is nevezhetnénk. Ki tudja, nem ez-e a legjobb dolog, amit tőle kaptunk, hogy hívhassuk, utánozhassuk, követhessük őt, így általa találkozzunk Krisztussal és ismertessük meg Őt a fiatalokkal. Don Bosco lelki portréját ma az első munkatársai által elmondott benyomásokból kiindulva tudnánk megrajzolni, majd eljutnánk Don Eugenio Ceria könyvéig (Don Bosco Con Dio – Don Bosco Istennel), ami az első széles körben publikált kísérlet volt a szent lelkiségének összefoglalására. Összevethetnénk Don Bosco lelkiségi tapasztalatának különféle, az utódaitól származó olvasatait, hogy végül elérkezzünk azokhoz a kutatásokhoz, amelyek fordulatot jelentenek Don Bosco hit- és vallási életének tanulmányozásában. Ezeket az utóbbi tanulmányokat támasztották alá leginkább a források, ezek vizsgálták a legalaposabban a különböző lelkiségi mozgalmakat, amelyek befolyásolták Don Boscót vagy amelyekkel kapcsolatba került (Szalézi Szent Ferenc, Szent Ignác, Liguori Szent Alfonz, Páli Szent Vince, Néri Szent Fülöp lelkisége…), és felismerték, hogy az övé egy eredeti és zseniális tapasztalat volt. Itt megjegyzem, hogy figyelemre méltó lenne egy új lelki portré vagyis egy új hagiográfia megírása Don Boscóról, a mai spirituális teológia felfogása szerint. Don Bosco, a “lelki ember” felkeltette Walter Nigg evangélikus lelkész és a zürichi egyetem egyháztörténeti professzora érdeklődését is, aki így írt róla: “Bemutatni az alakját úgy, hogy elsiklunk a felett a tény felett, miszerint egy szenttel állunk szemben, azt jelentené, hogy csak félig mutatjuk meg az igazságot. A szent kategóriájának meg kell előznie a nevelőét. Bármilyen más sorrend meghamisítaná az értékek hierarchiáját. Másrészt a szent olyan ember, akiben a természetes a természetfelettivel határos és a természetfeletti jelentős arányban volt jelen Don Boscóban […] Számunkra nem kétséges: a modern Olaszország igazi szentje Don Bosco.” A múlt század nyolcvanas éveiben ezt a véleményt osztotta P. Dominique Chenu O. P. is; egy újságírónak, aki arra kérte, hogy mutasson be néhány olyan szentet, akik az új kor számára is érvényes üzenetet közvetítetnek, ezt válaszolta: “Mindenekelőtt Don Boscót említeném, aki egy évszázaddal megelőzte a Zsinatot. Ő már – prófétai módon – műve által az életszentség modellje volt, ami szakítást jelentett kortársai gondolkodásmódjával és hitbeli felfogásával.” Minden korban és kulturális környezetben a következő kérdéseket kell megválaszolnunk: – Mit kapott Don Bosco a környezetétől? milyen mértékben adósa a környezetének, a családjának, az iskolának, az Egyháznak, a korabeli gondolkodásmódnak? – Hogyan válaszolt és mit adott korának és környezetének? – Milyen hatással volt a későbbi korokra? – Milyennek látták őt a kortársak: a szaléziak, a nép, az Egyház, a világiak? Hogyan értelmezték őt a következő generációk? – Életszentségének mely vonásai a legérdekesebbek ma számunkra? – Hogyan fordítsuk le ma, anélkül, hogy egyszerűen csak lemásolnánk, azt a módszert, amellyel Don Bosco a saját korában alkalmazta Krisztus evangéliumát? Ezek azok a kérdések, amelyekre Don Bosco új hagiográfiájának (szentekről szóló tan) választ kellene adnia. Ez nem azt jelenti, hogy Don Bosco profilját véglegesen és örök érvénnyel kell megrajzolnunk, hanem azt kell belőle kiemelni, ami korunk számára érvényes. Nyilvánvaló, hogy minden szentnek azon vonásait hangsúlyozzuk jobban, amelyek az időszerűségét hordozzák, és háttérbe szorulnak azok, amelyeket nem tartunk fontosnak az adott történelmi pillanatban vagy lényegtelennek minősítünk a szent alakjának jellemzése szempontjából. A szentek ugyanis választ adnak egy-egy generáció lelki szükségleteire, kiváló illusztrációi annak, amit egy kor keresztényei értenek az életszentség alatt. Természetesen valamely szent megfelelő követése csak az abszolút hivatkozási alaphoz viszonyított lehet, aki a Názáreti Jézus; ugyanis ma minden keresztény arra hivatott, hogy a maga konkrét körülményei között, a maga sajátos módján testesítse meg Jézus egyetemes alakját, anélkül, hogy kimerítené azt. A szentek konkrét és érvényes utat kínálnak ehhez az Úr Jézussal való azonosuláshoz. A Strenna kommentárjában, amelyet bemutatok majd a Szalézi Családnak, az alábbi három fő pontot fogom kifejteni. Mindegyik pont után javaslok néhány konkrét feladatot, amelyeket előre, már itt megosztok veletek. 1. Don Bosco lelkiségi tapasztalata A lelkiség a keresztény életszentség átérzésének és megközelítésének jellegzetes módja; egy különleges módozata annak, hogy életünket a keresztény tökéletesség megszerzésére és egy különleges karizmában való részesülésre rendezzük be. Más szavakkal a keresztény élet egy Istennel összekapcsolt cselekvés, amelynek előfeltétele a hit. A szalézi lelkiség sokféle elemből tevődik össze: életstílus, imádság, munka, személyes kapcsolatok; közösségi életforma; egy pedagógiai örökségen alapuló nevelői-lelkipásztori küldetés; formációs módszertan; értékek és jellegzetes magatartások együttese; különleges figyelem az Egyházra és a társadalomra a specifikus elköteleződési formákon keresztül; gazdagon dokumentált, írásos történelmi örökség; sajátos nyelvezet; egy sor jellegzetes szervezet és intézmény; kalendárium saját ünnepekkel és évfordulókkal… Don Bosco lelkiségi tapasztalatának kiindulópontja “Isten dicsősége és a lelkek megmentése”; ezt fogalmazta meg a “Da mihi animas, cætera tolle” életprogramjában. Ennek a tapasztalatnak a legmélyebbre nyúló gyökere az Istennel való egység, mint a hittel, reménnyel és szeretettel fejlődő erényes élet és a valóban irgalmas lélek kifejeződése. Ez a tapasztalat látható tettekben nyilvánul meg; tettek nélkül a hit halott, hit nélkül a tettek üresek. Végpontja az életszentség: a szentté válás mindenki számára lehetséges, a kegyelemmel való együttműködésünktől függ; ez a kegyelem pedig mindenkinek megadatott. Lelkiségünket az a veszély fenyegeti, hogy jelentőségét veszti, mert megváltoztak az idők, és mert mi magunk sokszor felületesen éljük meg. Ahhoz, hogy időszerűvé tegyük, újra Don Boscóból, lelkiségi tapasztalatából és a megelőző nevelési módszerből kell kiindulnunk. A Don Bosco korabeli kispapok látták, mi az, ami nem megy, és nem akartak szerzetesek lenni, de el voltak tőle bűvölve. A fiataloknak “tanúságtevőkre” van szükségük, ahogy VI. Pál Pápa írta. “Lelki emberek”, hitből élő emberek kellenek, akik érzékenyek Isten dolgaira és készek a szerzetesi engedelmességre a legjobb keresésében. Nem az újdonság tesz szabaddá bennünket, hanem az igazság; az igazság nem lehet divat, felületesség, rögtönzés: “veritas liberabit vos”. 2. A szalézi lelkiség középpontja: a lelkipásztori szeretet Szalézi Szent Ferenc ezt mondja: “Az ember a világegyetem tökéletessége; a szeretet az ember tökéletessége, Isten szeretete a szeretet tökéletessége”. Egyetemes vízió, amely emelkedő szintekre helyezi a négy létezési formát: a puszta létezést, a személyes létet, a szeretetet, mint a lét bármely más kifejezésének legmagasabb szintű formáját, és az isteni szeretetet, mint a szeretet legmagasabb szintű megnyilvánulását. A szeretet minden keresztény lelkiség középpontja: nem csak az első parancsolat, hanem az előrehaladáshoz szükséges energiaforrás is. A szeretet lángra lobbanása bennünk titok és kegyelem; nem emberi kezdeményezésből fakad, hanem az isteni életben való részvétel és a Szentlélek jelenlétének hatása. Nem szerethetnénk Istent, ha ő nem szeretett volna minket már előbb, nem éreztette volna velünk, nem adta volna meg nekünk a kedvet és a vágyat, az értelmet és az akaratot a viszonzásra. Felebarátunkat sem szerethetnénk, és nem láthatnánk benne Isten képmását, ha nem volna személyes tapasztalatunk Isten szeretetéről. A lelkipásztori szeretet annak a szeretetnek egyik kifejeződése, amelynek sok megnyilvánulása van: anyai szeretet, házastársi szeretet, együttérzés, irgalom, megbocsátás… Így ez a szeretet egy különleges formáját jelzi. Jézus, a Jó Pásztor alakjára utal, nem csupán cselekvési módozatain – jóság, az elveszettek keresése, párbeszéd, megbocsátás – keresztül, hanem és elsősorban szolgálatának lényege által, ami nem más, mint megmutatni Istent minden férfinak és nőnek. Több mint nyilvánvaló a különbség a szeretet más formáihoz képest, amelyek az egyén különféle szükségletei – egészség, ennivaló, munka stb. – felé fordulnak kiemelt figyelemmel. A lelkipásztori szeretet legjellegzetesebb elemei az evangélium hirdetése, a hitbeli nevelés, a keresztény közösség alakítása, a környezet evangéliumi kovásszal való megújítása. A szalézi lelkipásztori szeretetnek van egy sajátságos jellemzője, amelynek dokumentumát már történetünk kezdetén felleljük: „1854. január 26. estéjén összegyűltünk Don Bosco szobájában és megfogadtuk, hogy Isten és Szalézi Szent Ferenc segítségével bizonyítékát adjuk a felebaráti szeretetnek… Attól fogva szaléziaknak hívják mindazokat, akik megfogadták vagy a jövőben megfogadják ennek gyakorlását.” A lelkipásztori szeretet lelkiségünk közép- és kiindulási pontja Don Bosco lelkiségi tapasztalatában és lelkekért való aggodalmában található. Don Bosco utódai újra megerősítették ugyanezt a meggyőződést; figyelemre méltó, hogy mindannyian olyan határozottsággal siettek ezt megtenni, ami semmi kétségnek nem hagy helyet. Ez fejeződik ki a “Da mihi animas, cætera tolle” mottóban. 3. Szalézi lelkiség minden hivatásban A keresztény lelkiségnek vannak minden hivatás számára érvényes és közös elemei, és ezt mindenki a saját életállapota szerinti sajátos és specifikus különbségek szerint éli meg: a papi szolgálatnak, a szerzetesi életnek, a világi híveknek, a családoknak, a fiataloknak, az öregeknek stb. megvan a maguk különleges módja a lelkiségi tapasztalat átélésére. Ugyanez érvényes a szalézi lelkiségre is. A “Szalézi Család Chartájában” [Carta d’identità della Famiglia Salesiana] megtaláljuk valamennyi csoport jellemzőinek leírását; különösen a dokumentum harmadik része emeli ki ezeket. Másrészt a csoportok eredetüknél és fejlődésüknél fogva teljesen legitim módon rendelkeznek saját történelemmel és saját karizmatikus jellemzőkkel, amelyeket meg kell ismernünk, és amelyek az egész Szalézi Családot gazdagítják. Az idők során kialakult a szalézi ifjúsági lelkiség is. Magone Mihály, Savio Domonkos és Besucco Ferenc Don Bosco által megírt életrajzai mellett gondoljunk csak a Giovane provveduto [A vallásos ifjú…] lapjaira, amelyek közvetlenül a fiatalokhoz, az ifjúsági egyesületekhez szólnak… Jó lenne megismerni a szalézi ifjúsági lelkiség fejlődését egészen a kilencvenes évekig, amikor ez a lelkiség is valódi alakzatot nyert a Szalézi Ifjúsági Mozgalom létrejöttével. Fel kell tárnunk, mit és hogyan tudunk felkínálni a szalézi ifjúsági lelkiség elemei közül a nem hívő, közömbös, vagy más vallásokhoz tartozó fiataloknak. A Szalézi Család csoportjai számos világit is bevonnak a küldetésbe. Tudatában vagyunk annak, hogy részvételük nem lehet teljes, ha nincs meg az osztozás magában a lelkiségben. A szalézi lelkiség közvetítése a nevelői-lelkipásztori munkában velünk együttműködő világiak felé alapvető feladatunk lett. A szaléziak, mint a Szalézi Család többi csoportja is kifejtették a laikus szalézi lelkiség fogalmát a 24. Egyetemes Káptalan idején. A Szalézi Család világi csoportjai természetes forrást jelentenek e lelkiség számára. Miután tudatára ébredtünk, hogy család-pasztoráció nélkül nincs ifjúság-pasztoráció, feltehetjük magunknak a kérdést, milyen legyen az a családi szalézi lelkiség, amelyet felajánlunk a családoknak. Vannak olyan családi tapasztalatok, élmények, amelyek Don Bosco követéséből születnek. De még az út elején járunk, ez azonban egy olyan út, amely – az ifjúsági küldetés mellett – segít kibontakoztatni a nép körében folytatott missziónkat. 4. A Szalézi Család feladatai 4.1. Tanulmányozzuk alaposan mi volt Don Bosco lelkiségi tapasztalata, milyen volt lelki portréja, és fedezzük fel a “misztikus Don Boscót”; úgy tudjuk őt utánozni, ha karizmatikus identitással éljük meg a lelkiségi tapasztalatot. Anélkül, hogy magunkévá tennénk Don Bosco tapasztalatát, nem lehetünk tudatában szalézi lelki identitásunknak; csak úgy leszünk az Úr Jézus tanítványai és apostolai, ha Don Boscóra mint a lelki élet modelljére és tanítómesterére tekintünk. A szalézi lelkiség, újraértelmezve és gazdagítva a Zsinat utáni Egyház lelkiségi tapasztalatával és a mai lelkiségi teológia eredményeivel, egy olyan lelki utat javasol nekünk, amely az életszentséghez vezet. Ismerjük fel, hogy a szalézi lelkiség igaz és teljes lelkiség: a keresztény lelkiségi történetből merített, főleg Szalézi Szent Ferenctől; sajátságának és eredetiségének forrása Don Bosco tapasztalata, de gazdagodott az Egyház tapasztalatával és elérkezett mai újra olvasatához. 4.2. Éljük át a szalézi lelkiség középpontját és szintézisét, ami nem más, mint a lelkipásztori szeretet. Don Bosco ezt „Isten dicsősége és a lelkek megmentése” kereséseként élte meg, majd imádsággá és életprogrammá tette a „Da mihi animas, cætera tolle” mottójában. E szeretetnek az imádságból kell táplálkoznia és ezen kell alapulnia akként, hogy Krisztus Szívére tekintünk, a Jó Pásztort utánozzuk, elmélkedünk a Szentíráson, átéljük az Eucharisztiát, teret hagyunk a személyes imádságnak és vállaljuk a fiatalokat szolgáló mentalitást. Olyan szeretet ez, amely a közelség, a kedvesség, a munka és az odaadás konkrét gesztusaiban válik láthatóvá. Sajátítsuk el a megelőző nevelési módszert lelkiségi tapasztalatként és ne csak, mint evangelizációs javaslatot és pedagógiai módszertant. E módszer forrása Isten szeretetében van, aki Gondviselésével minden teremtménynek elébe megy, jelenlétével kíséri és az élet ajándékával megváltja őket. Ez a módszer azt parancsolja nekünk, hogy fogadjuk be Istent a fiatalokban és arra szólít minket, hogy bennük Öt szolgáljuk, ismerjük fel méltóságukat, újítsuk meg jóságukba vetett bizalmunkat és neveljük őket az élet teljességére. 4.3. Adjuk át a szalézi lelkiség javaslatát a hivatások sokfélesége szerint elsősorban a fiataloknak, a Don Bosco küldetésébe bevont világiaknak és a családoknak. A szalézi lelkiség azt igényli, hogy mindenki az Istentől kapott hivatása szerint élje meg. Ismerjük meg a Szalézi Család különféle csoportjainak közös lelki vonásait, amelyeket a “Charta” közöl; fohászkodjunk boldogjaink, tiszteletreméltóink és Isten Szolgái közbenjárásáért és kérjük oltárra emelésük kegyelmét. Ajánljuk fel a kíséretünkben részesülő fiataloknak a szalézi ifjúsági lelkiséget. Javasoljuk a szalézi lelkiséget azoknak a világiaknak, akik készek osztozni velünk Don Bosco küldetésében. A család-pasztorációra figyelemmel mutassunk be a családoknak a körülményeiknek megfelelő lelkiséget. Végül, hívjuk meg a nevelői-lelkipásztori közösségeinkhez tartozó fiatalokat, családokat és világiakat, valamint azokat a csoportjainkat és egyesületeinket, amelyek tagjai más vallásokhoz tartoznak, vagy közömbösek Istennel szemben, hogy szerezzenek ők is lelkiségi élményeket; e tapasztalat számukra is elérhető, mint az elmélyülés, a csend, a saját lelkiismeretükkel való párbeszéd, a transzcendens felé való nyitás helye. 4.4. Olvassunk el néhány olyan szöveget Don Boscótól, amelyeket a szalézi lelkiség forrásának tekinthetünk. Javaslom a Don Bosco lelkiségi írásaiból készült szöveggyűjteményt, amelyben ő a lelki élet igazi mestereként jelenik meg. Olyan oldalakról meríthetünk, amelyek közvetlenül beszélnek a megélt szalézi lelkiségről és arról a tapasztalatról, amelyet mindannyian megszerezhetünk. Don Pascual Chávez V., SDB Rendfőnök
Posted on: Wed, 04 Sep 2013 19:33:41 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015