Utca kép... Fúj a szél, a fákról lehullott leveleket sodorja Szerte szét az út porába. Tél van száraz és hideg, Dideregnek az emberek. Nincs ruha, nincs kabát, Lassan enni sincs már. Nézem az úton álló - járó embereket, Szemükből remény vesztettség mered. Kezükben reklám szatyor, Lábuk a kuka felé vándorol. Bele túr - s ni csak itt egy kenyér darab. Kettétöri, letörli, Felét gyorsan megeszi, Másik fele táskába, s újra benn a kukába. Jön az asszony s gyereke, Joghurt kerül kezébe. Kis kezével kieszi, Mert ez manna ő neki. Most már együtt kutatnak, Szemét között matatnak. Talán lesz még valami? Mi vacsorára megteszi. Lassan telik a szatyor, Alkony ül a tájakon Elindulnak csendesen, Dermedten és éhesen. Nincsen beszéd, nincsen szó, Mi itt már ki mondható. Otthon vár még két gyerek, Jaj de ők mit egyenek? Újabb kuka… szeméthegy Benne talán étel lesz. Újra indul a négy kéz, Szedi a más szemetét. Mit kidobott valaki, Életet ment ő neki. Felragyog a három arc, Fél kenyér lett itt a sarc. Mehetnek is már haza. Lesz már otthon vacsora. Örül majd a két gyerek, Rég nem ettek kenyeret. Holnap új nap virrad fel, Másik gyerek útra kell, Mindnek jár a kicsi plusz, Mihez közbe hozzá jutsz. Kandrács Róza /LEXI
Posted on: Mon, 24 Jun 2013 10:04:40 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015