Utálom ezzel összekenni az oldalamat, de mivel az ELTE BTK Filozófiai Intézetének oldalán (https://facebook/ELTEBTKFilInt/posts/473425509413269) a kiválasztottak inszinuálhatnak és rágalmazhatnak, ám az ezekre adott választ törlik, ezért kénytelen vagyok: Nyilatkozat (szerkesztett változat) Erdélyi Ágnes nyilatkozata homályos, de könnyen cáfolható inszinuációk sora. Egy mindenki számára világos és egyértelmű eljárási szabálytalanságot nemtelen eszközökkel próbál mentegetni és elterelni a figyelmet a saját megengedhetetlen viselkedéséről. Az alábbiakban csatolok egy részletes cáfolatot, de hangsúlyozom: az, hogy Erdélyi ennyire átlátszóan mellébeszél a nyilatkozatában, mellékes körülmény, a lényeg az, hogy a Bolyai pályázatom bírálatában súlyosan megszegték a szabályokat. 1. – 2. Az MTA doktori pályázatomat 2011 februárjában nyújtottam be, melynek habitusvizsgálati értékelését 2 év után volt képes a Filozófiai Bizottság Erdélyi elnökletével „szabályosan” megvitatni. Az anyagokba betekintettem. Az első habitusvizsgáló a szabályzatnak megfelelően értékelte és támogatta a benyújtott pályázatot, a második habitusvizsgáló a hatályos szabályoktól idegen kifogásokat emelt – pont úgy, ahogy a Bolyai pályázatom esetében történt. Ezenközben Erdélyi azt sugalmazza, hogy a doktori pályázatom mellé értékelésre benyújtott öt tanulmány közül az egyik (miközben a második habitusvizsgáló egyet sem talált értékelhetőnek az ötből, noha mérvadó nemzetközi fórumokon jelentek meg) morálisan kifogásolható, továbbá szerinte rövid és érdektelen. A tanulmány magyar változatát mindenki olvashatja a Századvég 52., angol változatát a Studies in East European Thought 62/2. számában. Idézek a tanulmány angol változatának anonim bírálóitól (mert ilyenek is voltak ám): i) „In general a very intelligent text but there is a problem of focus a bit – it brings together a discussion of Marxist anthropology in the Lukacs school with the analysis of the genesis of Hungarian intellectual history in this context. My main problem is that if one takes seriously the underlying assumption that the historical turn in revisionist Marxism was creating a space for intellectual history ventures, than a number of other oeuvres which stem from this should have been related to this context (Feher, Bence, but even Maria Ludassy) whereas for instance the centrality of K. Nyiri is perhaps overstressed. That said, it is a good piece and I think it definitely provides an insight into the internal development of the Hungarian scene in the 1970s.” ii) “This is a very good and insightful paper and I suspect it can be easily accepted by any major philosophical journal.” Hát ezért nyújtottam be a pályázat mellé értékelésre. Mellesleg az ebben a pontban leírtak már önmagukban is bizonyítják, hogy Erdélyi nem volt elfogulatlan bírálója a Bolyai pályázatnak – ergo erre hivatkozva értékelés nélkül vissza kellett volna adnia. 3. – 4. A pályázatom a kiírásnak mindenben megfelelt, ezt soha sehol senki nem vitatta. A pályázat bírálója tisztában kellett legyen azzal, hogy a tudományos tanácsadói állásom ebben az évben (hosszabbítás után konkrétan július 31-én) lejár. Ennek a ténynek egyébként se pro se kontra nincs jelentősége. Ha Erdélyinek ilyen fenntartásai vannak, akkor azokat a pályázat kiírása előtt kell jeleznie a kiírónak és nem utólag, teljesen megalapozatlanul érvényesítenie ilyen szempontot a bírálatban. 5. Itt a rágalmazás esetéhez kerülünk közel. i) A Bolyai pályázatomra benyújtott anyag nem volt sem kiemelten, sem sehogy máshogyan támogatva. ii) Ismét kiderül a szereptévesztés, mert ha így is lett volna, ezt a kiírás nem tiltja. iii) Ha ez a kifogás, akkor a munkaterv értékelésénél kell érvényesíteni. Ismét jelzem továbbá, hogy ez is újfent a kiírástól idegen szempont: a kiírás semmilyen megszorítást nem tartalmaz a munkaterv korábbi kutatásokhoz fűződő viszonyára nézve. 6. Erdélyi „véleménye szerint“ tekintetbe kell venni azt a képet, amelyet ő tekintetbe kíván venni. És ezt bátran le is írja. Azt gondolja tehát, hogy az általa és barátai által egymás között megtárgyalt és kialakított személyes vélemény a szakmai ítéletalkotás legitim tényezője. Erdélyi nyilván ezt eddig is így gondolta, és más minőségeiben is ezt az „elvet“ képviseli, annak ellenére, hogy nincs olyan bírálati eljárás, amely ezt lehetővé tenné számára – vagy bárki más számára. 7. A fentiek fényében ehhez nincs mit hozzátenni. 8. Az a biráló, aki közpénzek szétosztásáról dönt, milyen alapon hivatkozhat olyan szempontokra, amelyek nem kerülhetnek nyilvánosságra? Talán a fenti (vagy további), a rágalom határát súroló, suttogó propagandával terjesztett szempontok nem kerülhetnek nyilvánosságra, mert úgy már nem olyan hatékonyak? Vagy esetleg meg kell őket védeni? Vagy esetleg az embernek a nevét kell adni hozzájuk, és akkor mégis kínosabb az egész, mint most is? A fentiek miért lennének bizalmas információk? Talán azért, mert nem igazak? 9. A sajnálatos tény az, hogy a bíráló, bár szövegében ígérte, a jegyzőkönyv tanúsága szerint nem adta elő az indokait. Engem legalábbis az MTA Doktori Tanács Titkárságán kerek perec így tájékoztatottak. Mellesleg bármi hangzott is el korábban bárhol, annak a jelen pályázat szempontjából – ismétlem – semmi jelentősége nincs, és az, hogy Erdélyi úgy gondolja, hogy van, jelzi elfogultságát, s nyomban diszkvalifikálja őt bármilyen bírálati eljárásból – és megkérdőjelez minden olyan bírálati eljárást is, amelyben eddig részt vett. +1 Megkérdezem továbbá, hogy Erdélyi Ágnes utóbbi 10 évben mutatott tudományos teljesítménye mennyiben teszi őt alkalmassá arra, hogy bármilyen pályázatnak ítésze legyen? Demeter Tamás
Posted on: Thu, 04 Jul 2013 20:19:47 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015