nepszava.hu/articles/article.php?id=673531 2013. augusztus 31. szombat Mendrey: a tanárokat nem lehet lekenyerezni Egy kivétellel a kormány megszegte a közoktatási szakszervezetek sztrájkbizottságával kötött januári megállapodás összes pontját - állítja Mendrey László. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke szerint éppen azért nem írták alá az egyezséget, mert semmi sem garantálta, hogy a kabinet betartja az ígéreteit. Úgy véli, a tanárok indokolatlan munkaterhelés-növekedése miatt az elvégzett munka színvonala csökkenni fog, és ennek a diákok isszák meg a levét. Ma, 05:12 - Az őszi pedagógusbér-emelést is tartalmazó köznevelési törvénymódosítás keddi zárószavazása előtt a Fidesz néhány képviselője - bevallottan "a kormány kérésére" - visszavonta azokat a módosítókat, amelyek garantálták volna, hogy az életpályamodell bevezetése után sem csökkenhet egyetlen pedagógus, valamint oktatási intézményvezető jövedelme. Ez annak a beismerése, hogy mégis csökkenni fog egyes pedagógusok bére? - Ez tény, ezen nincs mit beismerni. Megengedhetetlennek tartom, hogy egy évek óta lebegtetett intézkedés, amely nagymértékű béremelésről és a pedagógusok valódi megbecsüléséről szól, végül - akár csak 1000-2000 embernek is - jövedelemcsökkenést okozzon. Bármilyen béremelésnek örülni kell, a mostaninak különösen, hiszen a pedagógusokat a szó szoros értelmében kiéheztették. Mindig hozzá kell tenni azonban, hogy a fizetésemeléssel együtt jár egy nagyon jelentős munkateher-növekedés, számos pótlék elvesztése, a túlóra-díjazás megszüntetése. Ezek mind veszteséget jelentenek a tanároknak. Éppen ezért a közeljövőben levélben fordulunk az erőforrás minisztériumhoz, hogy az első negyedév tapasztalatai alapján bízzanak meg egy független elemző céget a pedagógusok valódi munkaterhelésének felmérésével. Mindenki előtt ismert a legutóbbi kutatás eredménye, mely szerint a kollégák átlagosan 51 munkaórát teljesítenek hetente. A köznevelési törvény módosítása jelentősen beavatkozik a tanári munka felosztásába, hiszen megszüntetve a kötelező óra fogalmát, a pedagógus kötött munkaidejét 32 órában határozza meg, az eddigi 22 helyett. A kormánypárti módosítóknak a kabinet nyomásra történt visszavonása kapcsán meg kell jegyeznem, hogy nem a szakma, hanem a politika akarata érvényesül. Ráadásul szemérmetlen erőfitogtatás mellett. Kedden még egy olyan fideszes javaslatot is leszavaztak, amely csak szövegpontosítást tartalmazott. - A bércsökkenési garancia elvetése után a Fidesz előállt egy új javaslattal, amely szerint az intézményvezetők bérét egyesével ellenőrizni fogják. Sajtóhírek szerint Balog Zoltán erőforrás miniszter egy kormányülésen azt állította, hogy egy iskolában "államtitkári illetményt" kapott az igazgatóhelyettes. Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár pedig korábban arról beszélt, hogy egyes tanároknak horribilis nagyságú volt a jövedelmük, mert százával igazoltak le nekik túlórákat. Ön tud ilyen esetekről? - Ezeket a kijelentéseket egyrészt megalapozatlannak, másrészt hangulatkeltőnek tartom. Ha az államtitkári fizetés olyan kevés, mint a rengeteget túlórázó pedagógusok a bére, akkor minden részvétem az államtitkároké. Ha valaki mégis ilyet állít, akkor meg kell neveznie a konkrét eseteket. Nem az illető hölgyet vagy urat, hanem azt az iskolát, ahol ilyen túlkapások fordultak elő. Meg kell vizsgálni, hogy a konkrét iskolafenntartó, legyen az önkormányzat, alapítvány vagy egyház, hogyan tudta ezt az extrém jövedelmet biztosítani. Továbbra is azt gondolom, hogy ha valaki túlmunkát végez, akkor azt meg kell fizetni. Ráadásul kiugró mennyiségű túlóra középiskolában, általános iskola felső tagozatában nem nagyon fordulhat elő. Ellenben az általános iskola alsó tagozatában - főleg első és második osztályban, ahol a gyerekek erősen kötődnek a pedagógusokhoz - igen. Előfordulhat, hogy a tanító pár közül az egyik hosszabb időre megbetegszik. Ilyenkor evidencia, hogy a "talpon maradt" kolléga helyettesíti a munkából kiesett pedagógust. Így bizony könnyen összejöhet havi 50-60 túlóra. Ez persze nem általános, de jellemző. Pedagógiai baklövés volna, ha mindennap, minden órára más és más tanárt küldenénk be, mondván, hogy elsős, másodikos gyerekekkel mindenki tud bánni. Ez nem igaz. Eddig ezt megfizették, ezután pedig azt fogja mondani a kollégának az igazgató, hogy köszöni szépen, de egy huncut fillér pluszbért nem tud adni az ellátott feladatért. - Nyilván azért emelték meg 32 órára a kötött munkaidőt, mert ezt bele akarják számítani a rendes munkaidőbe. - Igen, egészen biztos. Beleszámolják majd az eseti helyettesítéseket is. Ez a szabályozás az államtitkár gondolkodását tükrözi. Hoffmann Rózsa a minisztériumban kezdte a pályafutását, majd egy gimnázium igazgatója volt, utána az oktatáspolitikában, most pedig ismételten a minisztériumban dolgozik. Ismereteim szerint soha nem dolgozott beosztott tanárként. Az ilyen munkaidő-szabályozásról lerí, hogy megalkotója mindig csak vezetői szempontból szemlélte a közoktatás mindennapjait. Nincs elképzelése arról, hogy mi zajlik például egy általános iskola alsó- vagy felsőtagozatán. Az, hogy a szakköröket, a helyettesítéseket, a sportköröket, a kirándulásokat, és még rengeteg tevékenységet beszámítanak az alapmunkaidőbe ugyanannyi fizetésért, lehetőséget ad a munkavállalók súlyos kihasználására. - A kormány és a három közoktatási szakszervezet közötti januári megállapodás szerint - amelyet a PDSZ nem írt alá - a 32 órára növelt kötött munkaidő nem az iskolában való tartózkodáshoz, hanem feladathoz kötött. Ha feltételezzük, hogy a munkaidő növekedése és a feladatkör bővülése miatt a tanároknak többet kell dolgozniuk, azaz többet kell bent tartózkodniuk munkahelyükön, nem állhat elő az az abszurd helyzet, hogy túl sok lesz a tanár az iskolában? Hiszen a tömeges leépítéseket - úgy tűnik - a jövő évi választások utánra "napolta el" a kormány. - Egy kedd délelőtti tantestületi értekezleten egymás szájából vették ki a szót a kollégáim. Mindenki tele van kétséggel, a tájékozatlanság is súlyos probléma. Nem segítik az eligazodást a tankerületek sem, hiszen a szabályok dinamikus változáson mennek át, ami tegnap érvényes volt, az mára megváltozott. Ez rendkívül aggályos, hiszen néhány nap múlva kezdődik az új tanév. Egy ilyen mértékű és sebességű átalakításnál a csoda tudja, hogy mi lesz a különféle intézkedések következménye. Nem hiszem, hogy majd egymás kezéből kapkodjuk ki a gyerekeket. Hiába van benne ugyanis a köznevelési törvényben, hogy 16 óráig minden diáknak bent kell tartózkodnia az iskolában, a szülő indokolt esetben elkérheti a gyerekét. Rengeteg az olyan kérdés, amire nincs válasz. Széttesszük a kezünket, "majd megoldjuk, megoldja az élet". . - Önökkel ellentétben a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), még a sztrájkbizottság tagjaként januárban megállapodott a kormánnyal. Ennek ellenére a héten kiadtak egy sajtóközleményt, amelyben tételesen levezetik, hogy a tanévkezdés ellenére hány tisztázatlan kérdés van, hány jogszabály hiányzik, többek között az egész napos iskola törvényi háttere. Kijelenthetjük, hogy a kabinet megszegte a szakszervezeti megállapodást? - A januári megállapodás egy pontját betartotta a kormány; nagyon helyesen kiterjesztették a szeptemberi béremelést a szakszolgálati dolgozókra. A többit pontot tételesen megszegte a kabinet. Mi éppen azért nem írtuk alá az egyezséget, mert nem láttuk a garanciáját annak, hogy a benne foglaltak megvalósulnak. Nem tartották be egyebek közt az ágazati kollektív szerződés megkötését előirányzó passzust, pedig Balog Zoltán személyes garanciát vállalt az aláírásával arra, hogy minden, az oktatásban dolgozó szakszervezet bevonásával fogják azt elkészíteni. Nem újdonság, hogy a PDSZ-t ebből ki akarják hagyni, de látható módon fütyülnek a többi szakszervezetre is, akik egyébként vállalták a kormánnyal való együttműködést. Még csak magyarázatot sem adtak. Rántottak egyet a vállukon: "és akkor mi van, nem tartottuk be ezt a megállapodást". Ez nagyon rossz üzenet, főleg annak ismeretében, hogy a beígért béremelésnek csak a 60 százalékát valósítják meg most, mondván, hogy a teljes emelést 2017-ig kormányrendelet formájában fogják végrehajtani. Hogyan? 2014-ben másik kormány lesz. Mindegy, hogy annak a miniszterelnökét Orbán Viktornak fogják hívni, vagy bárki másnak. A törvényből ugyanúgy hiányozni fog a további béremelések jogszabályi garanciája. - Ön szerint az oktatási kormányzat szándékosan csúszik a szükséges jogszabályokkal, vagy egyszerűen képtelenek időben elvégezni a munkájukat - magyarán dilettánsok? - Az, hogy szakmai hibákat vétenek, egészen biztos. Hibát az vét, aki dolgozik. Márpedig ők igen szorgalmasak. Ezeknek a hibáknak kiküszöbölése úgy volna lehetséges, ha valódi egyeztetéseket folytatnának. A keddi oktatási bizottsági ülés a legjobb példa arra, hogy ami nem az oktatási kormányzat szája íze szerint van megfogalmazva, azzal egyszerűen nem foglalkoznak. Aki nincs velük, az nem, hogy ellenük van, hanem egyszerűen nincs. Emiatt biztos, hogy újra szükség van a szakszervezetek összefogására, mert a kormány kizárólag az erőből ért. Eddig azonban hihetetlenül profin osztották meg minden ellenfelüket, minden ágazatban; lásd a felsőoktatást vagy az egészségügyet. A politikának ebben a kevéssé rokonszenves ágában rendkívül profik. Ha az erre fordított energia harmadát arra használnák, hogy valódi szakmai munkát végezzenek, valódi egyeztetések sorozatán keresztül, már sokkal előbbre tartanánk. - Úgy tűnik, hogy valójában egyetlen fegyvere maradt a pedagógusoknak: a sztrájk. A kormány csak akkor ült le a tárgyalóasztalhoz, amikor tavaly ősszel megalakult a sztrájkbizottság, a PDSZ részvételével. Ez a mostani, kisebb béremelés elnyomhatja egy újabb sztrájkhangulat csíráit? Ellentételezheti azokat a nehézségeket, amely ősztől a tanárokra vár? - Ha a kormány azt gondolja, hogy le lehet kenyerezni a pedagógusokat, akkor súlyosan téved. A sztrájk virtuálisból valóságos eszközzé vált. A bíróság jogerős határozatban foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy munkabeszüntetés esetén szükség van a minimális szolgáltatás biztosítására. Egy tankerületben egy közintézményt ki kell nyitni, a tankerület vezetőségének pedig gondoskodnia kell róla, hogy az oda beérkező gyerekek ellátása biztosított legyen. Az iskolák kapuit a sztrájkoló pedagógusok bezárják, és csak akkor nyitják ki, hogy ha a sztrájk eredménnyel ért véget, vagy lefújták. A sztrájk lehetőségét és várható társadalmi támogatását az sem csökkenti, hogy a kormány azt kommunikálja a közvélemény felé, hogy mi, pedagógusok most aztán nagyon meg vagyunk becsülve a béremeléssel, és mindössze egy-két "ugrabugráló ember" maradt, aki tiltakozik. Amikor azonban a szülő azt fogja látni, hogy a gyereke érdeke sérült, mert az agyonstrapált, agyonhajszolt tanár nem tud minőségi munkát végezni, akkor meg fog változni a szemlélete. Az indokolatlan munkaterhelés-növekedés következtében az elvégzett munka színvonala csökkenni fog, és ennek a diák issza meg a levét. Akkor majd a szülők és a társadalom többsége is be fogja látni, hogy valami nagyon el lett rontva. Ráadásul a szülők jelentős része már most mellettünk van. Csak a kormány az, amelynek arról szól a kommunikációja, hogy a pedagógusokkal, és főleg a PDSZ-szel "nincs minden rendben". Pedig itt egyáltalán nem csak a tanárok munkakörülményeiről van szó. A köznevelési törvényből kikerült ugyan, hogy az oktatásban a gyerekek érdeke minden érdek felett áll, de ettől függetlenül munkánk során ez a meghatározó motívum. Amikor ezt már magunktól képtelenek leszünk teljesíteni, akkor a pedagógusok problémája már össztársadalmi problémát fog jelenteni. Molnár Richárd / Népszava
Posted on: Sat, 31 Aug 2013 07:44:33 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015