60. Külön Naplóbejegyzés (KÜLÖN KIADÁS!) A következő napokban nem nagyon csináltam semmit. Mondhatnánk azt is, hogy visszaváltoztam kislánnyá. Szili miatt elég sokat sírtam, mit ne mondjak. Nagyon hiányzott. Minden porcikám azt szerette volna, ha újra velem lehetne, de… Voltak elég rosszhúzásai, amit nem tudok sehova rakni (megcsalt, bunkózott… és még sorolhatnám). A lényeg, hogy a felbukkanása egyben jelentett nekem örömöt, és egyben bánatot. De azt tudtam, hogy valami nincs rendjén. Még ezek után is nagyon szeretem, de… még sem. Hiányoznak a régi emlékek vele kapcsolatban, a régi gyerekkor, a sok együtt töltött idő… De amikor megcsókoltam, hogy elbúcsúzzak tőle, és örökre lezárjam a Szilárddal való múltam, jelenem és jövőm, valamint minden kapcsolatom… Nem éreztem azt a bizonyos „bizsergést”, amit régen. Azt a bizonyosat, amit akkor érez az ember, amikor szerelmes. Valóban nagyon… nagyon szerelmes. És ezt az érzést csak egy csókban, egy érintésben… lehet megtapasztalni. De én ezt nem éreztem! Annak idején, amikor Szilivel együtt voltunk, ezt éreztem. Ábelnál nem. De ezt NEM éreztem a legutóbbi csókunkkal, Szilivel. Nagyon el kellett ezen gondolkodnom. Nem tudtam, mit gondoljak. Össze voltam zavarodva. Ezekben a napokban a családom nagyon sokat foglakozott, és törődött velem (mikor nem?). Domi és Máté rengeteget volt nálam. Amin egyszer elmosolyodtam, az az volt, amikor Domi kijelentette, hogyha pár napon belül nem jövök rendbe, felmegy Pestre, és leüti Szilárdot, vagy lerángatja Debrecenbe, és bocsánatot kéret vele. (Magyarul mondja Szilárdnak, hogy kérjen tőlem bocsánatot). Ez nagyon jól esett, de azt még Domi sem tudta, hogy én csókoltam meg Szilit. Alexszel a kapcsolatom nagyon zavaros. Hol jól elvagyunk, hol nem. Hol összeveszünk, hol nem… Néha jó fej, néha nem. Valami azt súgja, hogy Alex lesz a bandából az az ember, akit utálni (sőt, gyűlölni) fogok. Néha már azt érzem, hogy most is. Két hét van a suli kezdéséig. Anya már több mint egy hónapja dolgozik, az irodában, és nagyon szereti a munkáját, amit a többi munkatársa rendesen meg is becsül. Szerintük anya nagyon jó munkaerő. Lassan másfél hónapja költözött hozzánk Kálmán, akit Lidi már totálisan „Apának” hív. Én egyelőre Kálmánnak, néha Kálminak. El fog egyszer az az idő is jönni, amikor Apunak fogom hívni. Remélem. Kálmán beállítása nagyon felkavarta a családot, de most már kezdenek csitulni a hullámok. Anya nagyon boldog, hogy mellette van Kálmi. Kálmán egyelőre nem dolgozik (hiszen dús gazdag). Anyának is mondja, hogy hagyja ott az állását, de ő erről hallani sem akar. Sokszor főz (nagyin finomakat) a családnak. Néha csak úgy anyának is süt süteményt, meg mindenféle finomságot, ami valljunk be, egy kicsit meglátszik anyán. Anya nagyon csinos, vékony testalkatú nő, de amióta Kálmán feltűnt, egy kicsit elkezdett hízni (nem sokat, csak egy–két kilót). Jó szakácsunk van. Megkaptuk a tankönyveket. Egy halom könyvem van. Nem vicc. Bevásároltunk füzetek iránt, meg minden suli kezdéssel való dolgot. Visszatérve a „magánéletemre”… szeretnék valami komolyabb dologgal foglalkozni, ami nem csak Szilárdról, hanem Alexről és egy kicsit Kálmánról is elvonja a figyelmemet. A deszkázás és Szofi sétáltatása nagyon jó, de nem fáradok el annyira, és még ezeket sem tudom élvezni, mert mindig azon jár az eszem, ami éppen a fejemben van. Így pár napja beiratkoztam egy extrém sporttal kapcsolatos edzésbe. Ez nem ilyen kaszkadőrös meg mit tudom én milyen dolgok, hanem egyszerű spárga, szaltó, cigánykerék… és a legjobb az egészben az, hogy ezeket szeretem is csinálni. Élvezem, és jó is vagyok benne. Ezek a mozdulatok hasonlítanak a pomponosok koreográfiáihoz. Sőt, ezek olyanok is. „Ugrabugrálunk” egymás hegyén, hátán – ahogy anya mondja. Ezek mellett szeretnék meg tanulni lovagolni. De ez csak egy jövőbeli ötlet. Most az első a sport. Sportra hetente négyszer megyek. Egy kicsit fárasztó, de nem túlságosan. Egy edzés pedig három órás. Megtudtam, hogy a suli fociva (amerikai focival) is foglalkozik, és hogy a „menőbb” srácok a focisták, a „menőbb” csajok meg a pompon lányok. Ez a „pompon lány” egy kicsit furán hangzik, most biztosan azt gondolod, hogy ez egy béna, csöpögős lányos dolog, de nem. Még mai napig vannak pompon lányok és pompon fiúk. És mivel a suliból minden évben ballagnak el emberek, így nem csak fiúknál van „újonc bevétel”, de a lányoknál is. A fura az egészben az, hogy a Szent József nem csak egy erős tanulmányi átlagú gimnázium, de egy nagyon tehetséges, és ügyes sport suli is. A pomponosok közül a nagyon jók nem csak a csapatban vannak (ahol fiú és lány is egyaránt van), de a focisoknak is ők szurkolnak a meccseken. Pompon fiúnak egy kicsit „ciki” lenni, de akik bent vannak a csapatban, elég menők. Utána jártam, és a Szent József tornában és szurkolásban, valamit fociban is nagy teljesítményeket ért el, így ebbe az iskolába nagy nehezen lehet bekerülni. (Lidin még mindig csodálkozom). A lényeg, hogy eben a pár napban Szili miatt teljesen magam alatt voltam (megint). A barátaim pedig gőz erővel vigasztaltak, és egy csomó programot szerveztek nekem. Két hét múlva évnyitó. És szeptember 1-én válogató van a sportszövetségekhez. Nagyon szeretnék bekerülni a pompon csapatba (lehet hogy röhejesen hangzik, de így van!). Kálmán és anya (meg persze Lidi is) nagyon jól elvannak. És akkor még bele sem gondoltam, hogy mi vár rám a következő napokban, hetekben, hónapokban…
Posted on: Tue, 16 Jul 2013 18:58:58 +0000