A megbocsátás hatalma Saját poklunk tornácán.. Gyakran azért érezzük magunkat letörtnek, depressziósnak, letargikusnak, mert sérelmeink és nehezteléseink kísérteteivel viaskodunk; s ebben a reménytelen harcban elégetjük életenergiáinkat. Netán harcban állunk önmagunkkal, nincs önbizalmunk, vagy valaki a múltban megsértett, igazságtalan volt velünk szembe, s ezt nem tudjuk megbocsátani. Valami történt, ami súlyos sebet ejtett gondosan ápolt egónkon, lelkünk vérzik, szenved és senyved. Lehet, hogy csak egyetlen szúrós mondat hangzott el, egy néhány másodperces roppant kellemetlen esemény történt, de mi újra- és újra levetítjük fejünkben ezt a történetet. A sértődöttség hangján belső párbeszédet folytatunk, vagy akár hangosan vitázunk jelen nem levő ellenfelünkkel, védjük az igazunkat, foltozgatjuk az amúgy is agyonfoltozott kis én-ünket. Igazából csak röpke pillanatot tartott az esemény, de újra- és újra felelevenítjük, véget nem érő történetként újra kivetítjük elménk képernyőjére. Az elme nem tesz különbséget a valóság és elképzelés között, ezért az incidens újra- és újra megtörténik velünk, valahányszor felelevenítjük azt. Ugyan, hogy képzeli ez a felfuvalkodott, hogy engem, engem így megsértsen? Hogyan tehette ezt velem? De én majd megmutatom neki!..- árad belőled a szégyenérzet, a düh, a csillapíthatatlan harag és a bosszúvágy. Gyomrod összeszorul, torkodban egy lenyelhetetlen gombóc kellemetlenkedik és érzed, hogy a sírás fojtogat. Ugyan már rég elmúlt a kellemetlen incidens, de elmédben még mindig zajlik a harc. A múltbeli sérelem emlékének forgatókönyvét újraírod, olyan válaszokat adsz, amelyeket nem tettél meg akkor, s vérmes bosszúhadjáratot indítasz abban a jövőben, ami most nincs. A valóság az, hogy az önmagad által készített film drámájába veszel bele, miközben az erős érzelmek tengerében energiáid csak fogynak és fogynak, szétforgácsolódnak elméd harcmezején. A benned dúló harag megmérgezi a múltat, elrabolja a jelen pillanatát és félelmetessé teszi a jövőd. Az egó önreparáló programja Amikor ezek az erőteljes, negatív gondolatok és érzelmek sötét felhőkként elhomályosítják a tudatod egét, egyfajta álomba kerülsz, egy sötét álomszemüvegen keresztül átfested a valóságot. Nemcsak önmagad mérgezed, hanem a környezetedet is. Már nem azt látod, ami van, hanem e borús szemüvegen át minden és mindenki ellened van, sötét és gonosz. Úgy tűnik, hogy főnököd szándékosan zsákmányol ki téged. S mivel nem mersz ellent szegülni neki, ezért hazamész és otthon borítod ki a szennyest. Kivetíted érzelmeidet családodra, így ők húzzák a rövidebbet. Gyermeked valójában kedves, de te azt látod benne, hogy bosszant Téged; feleségedet is kibírhatatlan hárpiának látod s így nem csoda, hogy alpári hangon kiabálsz velük, erőszakos vagy. Negatív érzelmeidet kivetíted környezetedre. A sértett kis én-t, egót kezdetben szégyenérzet hatja át, úgy érzi, hogy legyőzték, alacsonyabb rendű lett ellenfelével szemben. Majd görcsösen összehúzódik és védekezésbe kezd: s a dühös belső párbeszéddel saját igazságát hangoztatja, a dühe pedig átvált támadásba és bosszút forral. Ez hatalmas életenergiát emészt föl. Nem vallhatod be önmagadnak és környezetednek, hogy megsértettek, s ez mélyen legbelül lelki fájdalmat, szenvedést okoz neked. folyt.köv
Posted on: Thu, 17 Oct 2013 03:50:42 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015