ELSŐ MAGYAR FOGYATÉKOSSÁGTUDOMÁNYI KONFERENCIA HOL TART MA A FOGYATÉKOSSÁGTUDOMÁNY? „Mindenkinek, aki elkötelezi magát a fogyatékossággal kapcsolatos tudás előbbre vitele mellett, megadatik a lehetőség, a hatalom és a felelősség, hogy szemléletváltást mozdítson elő. Minden, amit tesz, és az is, ahogyan teszi, hozzájárul mindazon gondolatokhoz, amelyeket mások alkotnak arról a cso-portról, amely – látható és láthatatlan értékei birtokában – keményen küzd azért, hogy embernek tekintsék.” (Hoffmann Rita – Flamich Mária 2013) Rendezik: a Fogyatékosságtudományi Doktori Műhely, az ELTE Gyógypedagógiai Kara, a Magyar Szociológiai Társaság és az MTA Szociológiai Kutatóintézete Színhely: ELTE GYK, Bp. IX. Ecseri út 3., A 202-es terem Időpont: 2013. november 26. 13.00-18.00 A tervezett program: 13.00-13.10: Megnyitó: Gombos Gábor I. felvonás: levezető elnök: Keszi Roland 13.10-14.00 Könczei György, D.Sc. – Hernádi Ilona, Drs.: A térkép, avagy a fogyatékosság-tudomány „domborzata és vizei” 14.00-14.10 Reflexiók 14.10-14.40 Flamich Mária, Drs. – Hoffmann Rita, Drs.: Meddig kísért még a múlt? A kultu-rális fogyatékosságtudomány szerepe, perspektívái a diverzitás megismerésében, elfogadásá-ban és tiszteletében 14.40-14.50 Reflexiók 14.50-15.20 Laki Ildikó, Ph.D. (MTA Szoc. Int.): Fogyatékos kérdések, kérdéses fogyatékosügyek 15.20-15.30 Reflexiók 15.30-15.50 KÁVÉSZÜNET II. felvonás: levezető elnök: Gombos Gábor 15.50-16.20 Kérchy Anna, Ph.D. egy. adj. (Szegedi Tudományegyetem): Dilemmák a társa-dalmi nem-tudomány és a fogyatékosságtudomány metszéspontjain 16.20-16.30 Reflexiók 16.30-17.10 Kutatásetikai workshopok és vezetőik: 1. Kutatásetika a súlyos, halmozott fogyatékosság közegében; Sándor Anikó, Drs. B 306 2. A hatalom és az alanyból tárggyá tevés rejtett mechanizmusai; Flamich – Hoffmann A 202 3. Általános összefüggések: Katona Vanda, Drs. – Kunt Zsuzsanna, Drs. 17.10-17.40 A workshopok eredményeinek bemutatása és megbeszélése 17.40-17.55 Hallgatói értékelés, visszajelzések 17.55-18.00 Konklúziók: Keszi Roland és Gombos Gábor REGISZTRÁLNI – A KÉSŐBBI KAPCSOLATTARTÁS ÉRDEKÉBEN – HELYBEN LEHET MAJD. ABSZTRAKTOK: Könczei György, D.Sc. – Hernádi Ilona, Drs. (ELTE GYK FDM és Foglalkozási Rehabilitá-ciós Kutatócsoport) A térkép, avagy a fogyatékosságtudomány „domborzata és vizei” Az előadás egyetlen célja: a fogyatékosságtudomány – azaz a Disability Studies (a fogyaté-kossági tanulmányok) és a Critical Disability Studies (a kritikai fogyatékossági tanulmányok terület) – elméleti térképének fölrajzolása. Természetföldrajzi és szélesebben vett geográfiai rendszerezési analógiák alkalmazásával megkíséreljük a rétegzett áttekintést célzó metszetek – külső és belső metszetek, diszciplináris és tematikus metszetek, stb. – meghatározását és a diszciplínát azok szerinti áttekintő elemzés kimunkálását. Kísérlet, számottevő előzmény nél-kül. Flamich Mária, Drs. – Hoffmann Rita, Drs. (ELTE PPK): Meddig kísért még a múlt? A kulturális fogyatékosságtudomány szerepe, pers-pektívái a diverzitás megismerésében, elfogadásában és tiszteletében A liverpooli Hope University Avoidance in/and the Academy címmel rendezett konferenciát, amely arra a kérdésre keresett választ, miért találja nehezen a helyét a kulturális fogyatékos-ságtudomány (Cultural Disability Studies), a sokszínű tudományos arénában. A konferencia Magyarországról is várt prezentációt, ám a részvétel, támogatók hiányában, meghiúsult. A prezentáció illusztrálta volna, miért nélkülözhetetlen a kulturális fogyatékosságtudomány né-hány komponense, a zene, a fikció, és a memoárelemzés abban a szemléletváltást szorgalma-zó folyamatban, amelyet ma még a múlt sztereotípiái, politikai ideológiái határoznak meg. Felmerül a kérdés: Felülírhat-e a morális és medikális modell minden újabb modellt? A ma-gyar példa azt bizonyítja, hogy a múlt jelenleg kísért, és a semmibe vevés (avoidance) egyik oka a tudatlanság (ignorance). Előadásunkban ezt, a Liverpoolban végül nem ismertetett pre-zentációt mutatjuk be, hogy rávilágítsunk, mi módon mozdíthatja elő a kulturális fogyatékos-ságtudomány a gyakorlatban is a diverzitás tiszteletét. Laki Ildikó, Ph.D. (MTA Szoc. Int.): Fogyatékos kérdések, kérdéses fogyatékosügyek Előadásom egy rövid elmélkedés kíván lenni a fogyatékos ügyek jelenlegi hazai értelmezési keretéről. A különböző fogyatékos-fogalmak, és -tartalmak mostanában egymástól divergens módon váltak láthatóvá, olykor értelmezési problémákat is maguk után húzva, ezáltal a több-ség és a kisebbség viszonyát hangsúlyozzák és nem valódi kapcsolódási pontok valós értékét. E kérdések közé ékelődnek be a fogalmakon túl a társadalomban leképeződő fogyatékos-képek, mely bár az elmúlt években pozitív változáson mentek keresztül, mégis úgy tűnik, ezt a társadalmi helyzetet nem tudjuk megfelelően kezelni, valamiféle értékképzet határozza meg a gondolkodást. Ezért kérdéses a fogyatékosügyek megoldására tett javaslatok köre, tehát az a kérdés: ismer-jük-e a valódi tartalmakat, külön kell-e egyáltalán kezelni ezekek az ügyeket az össztársadalom ügyeitől, és ha igen, akkor miért. A kérdés mindvégig az, vajon a fogyatékos 2 3 kérdések generálják-e a kérdéses fogyatékosügyeket vagy sem, és sikerül-e a miértekre meg-felelően válaszolni. Kérchy Anna, Ph.D. (SZTE, BTK, Angol-Amerikai Intézet, Társadalmi Nemek Tudománya kutatócsoport) Dilemmák a társadalmi nem-tudomány és a fogyatékosságtudomány metszéspontjain Előadásom a nőiesség és az épség kulturális konstrukcióinak problematizálásából kiindulva azt vizsgálja, hogy a gender és a fogyatékosság mint identitáskategóriák miképpen ütköztet-nek „szükségszerűen” egymással elméletben és gyakorlatban? Ötvözetükkel mennyiben erősí-tik fel vagy oltják ki az egyes másságot? Illetve a feminista teória által felvázolt, „kisebbségi” szubjektum-modellek (és az olyan problémás terminusok, mint a kristevai abjekt vagy a russoi groteszk) mennyiben válhatnak a fogyatékosságtudomány javára, avagy mennyiben reprodu-kálják ugyanazokat a csapdákat (ld. esszencialista túltestesítés (overembodiment)), amikkel a feminizmusnak is szembe kell/ett néznie? Szót ejtek még arról, hogy a közelmúltban (2012) a Cambridge Scholars Pressnél megjelent Exploring the Cultural History of Continental European Freak Shows and Enfreakment című kötet társzerkesztése során milyen az interdiszciplinaritásból fakadó terminológiai, metodológiai, kategorizálási nehézségekkel kel-lett megküzdenem. KUTATÁSETIKAI ALAPVETÉS A FOGYATÉKOSSÁGTUDOMÁNYHOZ1 VITAIRAT KONTEXTUSRÓL, ALAPVETŐ SZABÁLYOKRÓL ÉS KONKRÉT SZABÁLYOKRÓL (DISABILITY STUDIES ÉS CRITICAL DISABILITY STUDIES) Áttekintő tartalom: 1. Mit és miért? 2. A kutatásetika hátterében 2.1 Elvi alapok 2.2 Az emberkép és a fogyatékosember kép 2.3 A fogyatékosság-ontológia 3. Szabályok 3.1 Általános szabályok 3.2 Konkrét szabályok 1 Mit és miért? A jelen dokumentum célja, hogy betartható és számon kérhető kutatásetikai keretet és szabá-lyokat fogalmazzon meg a fogyatékosságtudomány művelői számára. Bár szemlélete és sza-bályai a maguk teljességében csak önmagára nézve egyetemesek, nyújthat stabil útmutatást a saját diszciplínáján kívül kóborló szociológus, jogász, a történész, vagy az éppen fogyatékos-ságkutatást végző antropológus, de akár a maga paradigmájában alkotó kutató gyógypedagó-gus számára is. 2 A kutatásetika hátterében 2.1 Elvi alapok i) Általános kutatásetika nem lehetséges. (Általános kutatásetikai elvek lehetségesek, per se és léteznek is, pl. a plágium tilalma.) A kutatásetika csak konkrét tudományszak kontextusában értelmes. ii) A fogyatékosságtudomány mélyen rejlő, de fölfejthető, azaz reprodukálható, követ-kezésképpen kritizálható legalapvetőbb előföltevése saját emberképe és fogyatékosember-képe. Az ezt követő értelmezési szint a fogyatékosság-ontológia. A fogyatékosságtudomány kutatásetikája ezeken nyugszik. iii) A kutatásetika – miként maga a fogyatékosság-etika is – a fogyatékosember-képből és a fogyatékosság-ontológiából levezethető és két problématerületet fed. Általános, elméleti, filozófia-közeli szintű keretet jelent, és az empirikus munka során követendő elemi módszertani normákat, kutatói viselkedési szabályokat tartalmaz. 1 Az alábbi kutatásetikai alapvetés jelen változata a Fogyatékosságtudományi Doktori Műhelyben (FDM) ké-szült. A szöveget az FDM 2013. október 22-én készítette elő. Workshop keretében megvitatják az Első Magyar Fogyatékosságtudományi konferencia résztvevői 2013. november 26-án, délután az ELTE GyK-n. Az alapváltozatot Könczei György és Sándor Anikó (FDM) készítették. Részmunkálatokkal hozzájárultak: Heiszer Katalin, Katona Vanda és Kunt Zsuzsanna (FDM). Az szöveg első változatának felkért opponensei: Heller Mária, Ph.D. (ELTE TáTK), és Hernádi Ilona, Drs. (FDM) voltak. Elfogadására várhatóan a Magyar Szociológiai Társaság Fogyatékosságtudományi Szakosztályának ülésén kerül sor 2013 decemberében. 2.2 Az emberkép és fogyatékosember kép A két alábbi, együttesen fölmerülő vezérkérdés, kitágítván az etika látásmódját, azt tevékeny-ségként, magunkat és a másikat megsokszorozó gyakorlatként értelmezi. i) Kik a fogyatékossággal élő emberek, kik a mások? ii) Kölcsönkapcsolatukban, kölcsönös egymástól függésükben kikké, mivé válhatnak ők együtt? 2.2.1 A fogyatékosságtudomány (általános) emberképének domináns elemei i) Az ember a társadalmi struktúráknak alávetett, sérülékeny, törékeny, tökéletlen lény. Esendő, könnyen zuhanó. Valójában sem jó hallással, sem megfelelő látással, vagy gyorsa-sággal stb. nem bír. Rendelkezik azonban a védőrendszerként működő kultúrával. ii) Az ember csak átmenetileg ép testű. iii) Az embert alapvető, eltagadhatatlan ismérvként jellemzi kölcsönkapcsolataiban sa-ját emberi méltósága. iv) Az emberi méltóság közvetlenül következménye az ember iránti köteles megbecsü-lés és alázat. 2.2.2 A fogyatékosságtudomány fogyatékosember-képének domináns elemei i) A fogyatékossággal élő embert övező kultúra lehet támogató (rámpa, érzékenyítés, könnyen érthető kiadvány, indukciós hurok etc.). Ám lehet elnyomó is: a fogyatékossággal élő ember ember-mivoltát veszélyeztető. (Mivel alávet, elnyom, sztereotípiákba zár, cirkuszi-an mutogat, megbélyegez, bámul, lenéz, abortál, meddővé tesz, intézetbe kényszerít, diszkri-minál a munkaerőpiacon, kizáró gondnokság alá vet, stb.) A fogyatékos ember e kétarcú kul-túra kettős kötésében él. ii) A fogyatékossággal élő embert tőle elidegeníthetetlen ismérvként jellemzi kölcsön-kapcsolataiban emberi méltósága. iii) Az emberi méltóság közvetlenül megmutatkozó következményeként a fogyatékos-sággal élő embert megilleti a megbecsülés és az alázat. iv) A fogyatékossággal élő ember nem tárgya, hanem középponti figurája, alanya a fogyatékosságtudománynak. v) Azért lehet ez így, mert – miközben stigmatizált, kitaszított, lenézett, akin átnéznek –, különleges többletet hordoz, érték-többletet és lét-többletet tesz hozzá a társadalom műkö-déséhez. vi) A fogyatékos-létezés megkérdőjelezhetetlen mínusz, de egyben megkérdőjelezhe-tetlen plusz is. A fogyatékos ember érték-, és lét-többlete által gazdagítja a társadalmat. Jelen-létével, a létezéséből és a fogyatékosság megélt tapasztalatából eredő többlettel. Nem képte-len. Képes alkotásra, és képes többlet-tartalmakkal felruházni a közösséget, a közeget, amely-ben él. 2.3 A fogyatékosság-ontológia: „Fogyatékos emberek léteznek. Hogyan lehetségesek?” A fogyatékosság-ontológia lehetőségi föltételét a fogyatékosember-kép egyes markáns elemei adják, mindenekelőtt v) és vi). A fogyatékosember-kép Janus-arca maga után vonja a fogya-tékosság-ontológia negatív és pozitív formában megmutatkozó kétarcúságát is. 2.3.1 Negatív ontológia Az emberi érték a közfelfogásban normalitásfüggő. A negatív ontológiában a fogyatékossággal élő ember ontológiai elismerésének teljes hiánya mutatkozik meg. Általában az ember számára teljességgel magától értetődő, hogy normális, 2 hogy emberi lény. A fogyatékossággal élő embereknek, akik a normalitáson kívülrekedtek, a posztmodern korban ezt világossá kell tenni: tudomására kell hozni. A negatív ontológia sze-rint a károsodás, vagy a sérülés hibás létet, szemétre való életeket implikál. E normalitáson kívüli létezés életre nem érdemes, kiiktatandó, s mint olyan preventálandó (eugenikák). A negatív ontológia a maga egészében a negligáláson, a tagadáson alapszik. 2.3.2 Pozitív ontológia A fogyatékos-létezés lét-többletként való értelmezése feltételezi a normalitás fogalmának újra-értelmezését. A kulturális megértés e folyamában az emberi érték és az értékes élet sokszínű-ségének elismerése által értelmezhetővé válik a fogyatékos-létezés. E felfogás egészében te-kintve az igenlésen, a pozitív látásmódon nyugszik. A pozitív ontológia voltaképpen kivételes állapotot jelöl. E kivételes állapot különleges referenciapontot testesíti meg, amihez képest a különbség egyáltalában meghatározódhat. Így a pozitív ontológia működtetni is képes a duali-tás meghaladását eredményező diverzitást. 3. Szabályok Az alábbiakban foglalt szabályok részben ajánlásszerűek, sztochasztikusak, részben kötelező-ek, előírásszerűek. 3.1 Általános szabályok 3.1.1 A fogyatékos ember a mindennapi társadalmi működésben hatalmilag ab ovo alárendelt. Következésképpen az alapozó vizsgálatok során tanácsos feltárni a konkrét kutatási területnek a fogyatékossággal élő embert érintő hatalmi összefüggéseit. 3.1.2 Az alapozó vizsgálatok során érdemes dekonstrukciós és hermeneutikai elemzést végez-ni. Érték, ha a saját kutatási területen kísérletet teszünk a főbb fogalmaknak az elnyomó konnotációk béklyóiból való kiszabadítására. Az uralkodó diskurzus elvein és működési mód-ján alapuló érvelési, interpretációs módok és az azok hátterében húzódó érdek-összefüggések feltárása progresszív kutatói tett. 3.1.3 Szükség van a kutatási részterületet befolyásoló, a kutató saját előítéletes, stigmatizáló gondolkodásmódjainak, rejtett kulturális narratíváinak ex ante föltárására és rekonstruálására. 3.1.4 Az empirikus fogyatékosságtudományi kutatás maga is hatalmi viszony. Erre a kutató-nak mind a kutatási design kialakítása, mind a kutatás folyamata során tekintettel kell lennie. 3.1.5 Legyen az akár elméleti, akár empirikus kutatás, a fogyatékossággal élő ember soha nem a kutatás tárgya. Mindig alanya. Ez a fogyatékosságtudományi kutatásetika Archimedesi pontja. 3.1.6 Fogyatékosságtudományi kutatás esetén, a lehetőségek adta keretek között, célravezető az érintett személyeknek – személyek fogyatékossággal élő felnőttek, gyermekek, szüleik ill. súlyos-halmozott fogyatékosság esetén referenciaszemély(ek) – a kutatásba való aktív bevo-nása (participatív és/vagy emancipatív módon). 3 4 3.2 Konkrét szabályok 3.2.1 A kutató köteles saját hazája és a kutatott ország tudományos közösségének (pl. tudo-mányos akadémiájának) akadémiájának2 és/vagy legközelebbi konkrét tudományterületének3 kutatásetikai kódexeit betartani. 3.2.2 Empirikus fogyatékosságtudományi kutatás csak intézményi keretek között, az alapvető kutatásetikai elvekben foglalt szabályok betartásával végezhető. Alapfeltételei (szükség esetén alternatív ill. augmentatív kommunikációs módon): i) Az adott intézmény kutatásetikai bizottságának (vagy egyetemi hallgatók esetében a témavezető tanárnak) az írásbeli engedélye, ii) érvényes és a kutatás célját és módszereit bemutató megbízólevél, iii) a kutatásba bevont fogyatékossággal élő személy és vagy gyermek, ill. szülei tájé-kozott beleegyezésen nyugvó szóbeli és írásos elfogadó nyilatkozata, iv) a kutató titoktartási nyilatkozata. 3.2.3 A fogyatékosságtudományi kutató köteles a vizsgálatba bevont személyek – személyek fogyatékossággal élő felnőttek, gyermekek, ill. szüleik i) mentális, fizikai, érzelmi jóllétét maximálisan tiszteletben tartani, a kutatásból eredő – potenciális és reális – kockázataikat minimalizálni; ii) a kutatási helyzetből való ki-, és visszavonulásuk lehetőségét garantálni, iii) érzékeny és intim adataikat titokban tartani, iv) utólagos tájékoztatásukról gondoskodni. 2 Pl.: a Magyar Tudományos Akadémia. 3 Magyar Fogyatékosságtudományi Társaság, Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete, American Anthropological Association, American Sociological Association, American Psychological Association, etc.
Posted on: Mon, 04 Nov 2013 12:57:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015