Elkezdtem egy regényt, aminek egy boszorkány a főszereplője: Lilith 1. Lilith egy posztmodern kori boszorkány. Gyönyörű, dús, selymes ébenfekete haja laza hullámokban omlik a vállára, átható zöld szeme mintha az ember legbensőbb titkait is ki tudná fürkészni, hófehér bőre pedig úgy világít a holdfénynél, mint a szentjánosbogarak a nyári éjszakákon. Ő már nem rózsabokorban jött a világra, mint a korábbi generációk boszorkái, nevét viszont egy olyan ősi mítosz után kapta, melyben édesanyja szentül hitt. A zsidó hagyomány szerint Ádám eredeti felesége, női fele nem Éva, hanem a fekete hajú, bódítóan gyönyörű Lilith volt. A kezdetek kezdetén Ádám együtt élt ezzel a tüneménnyel, kinek a legenda szerint szépségénél csak a függetlensége, szuverenitásra való törekvése volt nagyobb. Különlegesnek gondolta magát, olyan lénynek, ki senkihez nem hasonlítható, kit nem lehet egy szinten emlegetni Ádámmal. Lilith megtagadta, hogy férjével egyenrangúnak tekintse az Úr, ellenállása a szexuális aktus egyes formáival szemben is megnyilvánult: ellenezte a hátulról történő közösülést. Ellenállása miatt Lilithet Isten száműzte a paradicsomból, amit Ádám – tekintettel a női adottságaira- nem helyeselt. Az ősi szépség azonban ellenállt. Nem kívánt a paradicsomi együgyűségben megmaradni, nem akart Isten és ember által felállított szabályok szerint létezni. Lilith függetlenségi törekvéseinek eredményeképpen demonizálódott és száműzötté vált. A mi történetünk Lilith-je édesanyjától és nagymamájától tanult mindent. Kedvenc meséjét számtalanszor elmondatta nagymamájával. Nem más volt ez, mint Zeta várának legendája. A monda szerint a várat egy Zeta nevű büszke nagyúr építette, nem sokkal azután, hogy a magyarok keresztény hitre kezdtek térni. Fényes, nagy palotája volt neki Cseleházán, azt azonban földig rombolta és várat épített a falu feletti hegyen, hogy ne tudják ráerőltetni az új vallást. Zetának két lánya és egy fia volt. A lányok fenn laktak a várban, de a fiú ritkán ült otthon, sok háború volt, állandóan csatákban vitézkedett. Sokáig hírt sem hallottak felőle, aztán váratlanul hazajött. De akkor már áttért a keresztény hitre. Próbálta rábírni konok apját és lánytestvéreit, térjenek át ők is az új hitre. Ők azonban hajthatatlanok maradtak. A büszke várúr megátkozta az ősi hitét megtagadó fiát és új Istenét. Abban a pillanatban akkorát dördült az ég, hogy a szikla megrendült belé, a büszke vár összeomlott maga alá temetve az öreg Zetát és két lányát. Csak a fiú menekült meg: fehér lovával leugratott a vár fokáról, és semmi baja nem esett. Az összeomlott vár maga alá temette a dölyfös nagyúr rengeteg kincsét is. Az omladék alatt, nehéz vasajtó mögött van ma is Zeta tengersok kincse. Ez a vasajtó minden évben egyszer megnyílik, Szent György napjának éjjelén… A monda szerint aki a Szent Györgykor (április 24.) „lángoló” kincset kiássa, sok baj éri, mert a szépasszonyok kezébe kerül. Ők őrzik az átok alatt levő kincset. Lilith kezdő boszorkánynak számított, és a külvilág elől rejtegette is mágikus tudását. Még nem tartott ott, hogy nyíltan felvállalja boszorkányságát. Félt, hogy kigúnyolják, vagy elmegyógyintézetbe zárják. Ráadásul nem mindig sikerültek úgy a varázslatai, ahogy kellett volna, így aztán nem volt meg benne az a magabiztosság, hogy ő különleges vagy kiválasztott lenne. Életének tizenkilencedik esztendejében úgy döntött, útra kel, és megkeresi Zeta várát. Szent György napjára, április 24-ére akart legkésőbb odaérni, és úgy tervezte, hogy a vizsgaidőszak kezdetére vissza is érkezik. Elsőéves volt történelem-néprajz szakon. A régészet vonzotta a legjobban, égő vágyat érzett, hogy letűnt korok ereklyéi után kutasson. Azért szeretett volna elutazni kedvenc gyermekkori meséjének színhelyére, Zeta várához, mert úgy hitte, azon a kultikus helyen egész biztosan történik vele majd valami misztikus, hiszen oda vágyódott, mióta először hallott nagymamájától a legendáról. Abban is hitt, hogy nagymamája nem ok nélkül mesélte el neki a történetet újra és újra. Mindenesetre nem a mesés kincs megtalálásában reménykedett. Nem tudta, mire számítson, de azt igen, hogy mennie kell. Bérelt hát egy autót, és elindult Székelyföldre. 2. Alig tett meg pár kilométert, mikor észrevett egy stopost az út szélén. Jólöltözött fiatalember volt, szimpatikusnak tűnt, ezért felvette. Gondolta, legalább nem lesz annyira unalmas az útja. Beszédbe elegyedtek. - Hova utazik? – kérdezte Lilith a maga igéző hangján. - Budapestre. – hangzott a válasz a meglehetősen jóképű fiú szájából. Lilith útja is Budapesten keresztül vezetett. Nem sokszor járt a fővárosban, így aztán nem is igen ismerte. Megörült annak, mikor a fiú elmondta, hogy Pest a szülővárosa, viszont Pécsen tanul, és most a szüleihez utazik haza. Arra gondolt, hogy majd a fiú elnavigálja a főváros utcáin, hogy minél hamarabb folytathassa az útját Székelyföld felé. - Lilith vagyok. – mutatkozott be. - Péter. Örülök, hogy megismertelek, és köszönöm, hogy felvettél. Ha megkérdezhetem, te hová tartasz? Lilith nem szívesen válaszolt volna őszintén, félt, hogy a fiú kineveti, így csak annyit mondott, hogy pihenni készül, és ehhez szeretett volna kiszakadni a mindennapok helyszínéről. Egy darabig az egyetemről beszélgettek, majd Lilith úgy döntött, bekapcsolja a rádiót, mielőtt kínos csend telepedne rájuk. Hallgatták a popdalokat, és közben mindketten belemerültek a gondolataikba. Lilith arra gondolt, milyen szerencsés a fiú, hogy még élnek a rokonai. Neki már senkije nem maradt. Lopva a fiú felé fordult. Valami azt súgta neki, hogy a fiúnak titkai vannak. Egyelőre nem sejtette, mifélék. Szekszárdnál jártak, mikor hirtelen előbukkant az út menti fák közül két rosszarcú, keménykötésű fickó. Megállították a kocsit, fegyvert fogtak rájuk, és azt mondták, hogy az úti cél a Ferihegyi repülőtér. Egy nagy sporttáska volt náluk, és úgy tűnt, nem félnek használni a fegyverüket. Lilithet meglepte ez a fordulat, de nyugodt maradt. A fiúra nézett, aki szintén nem tűnt zaklatottnak. A két férfi nemigen beszélt. Izgatottak és türelmetlenek voltak, sűrűn hátrafordultak, mintha attól félnének, követi őket valaki. Lilith úgy vélte, bankrablók lehetnek. Azt ugyan nem értette, rájuk miért van szükség, hiszen elvihették volna csak az autót is. Miért van szükségük két túszra? Ez járt a fejében, mikor megcsörrent a fiú mobiltelefonja. Anya hív – ezt írta ki a készülék. A fiú hátrafordult, és meglepően nyugodt hangon megkérdezte, felveheti-e. - Hé, öcsi, nyomd ki, és kapcsold ki azt a szart! – hangzott a válasz. – Te is kislány! Lilith automatikusan rátaposott a gázpedálra, és az autó száguldani kezdett. Még hogy ő kislány! 19 éves, és végignézte először a nagymamája, majd édesanyja halálát. Édesapját nem ismerte, nem sokkal a születése után eltűnt, és soha többet nem került elő. Lilith fejében sokszor megfordult, hogy megkeresi, és nevéhez hűen élete végéig kísérteni fogja a férfit, de végül Zeta várának legendája nagyobb húzóerőnek bizonyult. Lassan megnyugodott, és újra mély levegőket vett. Érezte, hogy forr a vére, és meg kell mentenie magukat. Már volt is egy terve. Úgy döntött, igézéssel próbálja megoldani a helyzetet. Halkan elkezdte mondani a szavakat. A két férfi először csodálkozva hallgatta, majd felmérgesedtek, és pisztolyukat egyenesen a kormánynál ülő lány fejéhez szorították. - Ha nem hallgatsz el, te némber, agyonlőlek! Lilith folytatta, mígnem az egyik férfi meghúzta a ravaszt. Lilith behunyta a szemét, és várta, mi fog történni. Várt egy kicsit, majd kinyitotta a szemét. Hátranézett, de addigra a két férfinak nyoma sem volt. Eltűntek a táskájuk rejtélyes tartalmával együtt. Lilith a fiúra nézett, tőle várta a magyarázatot. - Mi történt? - Ezt én is kérdezhetném. Mikor meghúzták a ravaszt, kiderült, hogy nincs benne töltény. Vagy legalábbis nem működtek a fegyvereik. Ezen nagyon elcsodálkoztak, itt esküdöztek egymásnak, hogy megtöltötték a pisztolyokat. Végül kiszálltak a kocsiból, és befutottak az erdőbe. Mi a fenét csináltál? Ki vagy te? Lilith nem válaszolt. Gyorsan továbbhajtott, és reménykedett, hogy több kalandban nem lesz része az út során. Közben a fiú tárcsázta a rendőrséget, és elmesélte, mi történt velük. Nem vették őt túl komolyan, de azt mondták, kivizsgálják az ügyet. Szótlanul autóztak tovább. Paksnál már nagyon éhesek voltak. Beültek egy gyorsétterembe, és miközben a hamburgerüket majszolták, kíváncsian fürkészték egymást. Végül Lilith törte meg a csendet. - Ezt szerencsésen megúsztuk. - Ez több volt, mint szerencse. – felelte a fiú. – Áruld el, mit mormoltál! Imádkoztál talán? Lilith elmosolyodott. - Olyasmi. - Szép a medálod. – hajolt kicsit közelebb a fiú. Lilith reflexszerűen az ékszerhez kapott. - A nagymamám hagyta rám. – mondta. Kinézett az ablakon, és a közeli játszótéren játszadozó gyerekeket nézte. De közben egész mást látott a szemével. Eszébe jutott, milyen volt régen, mikor még élt a nagymamája és az édesanyja, és közösen tanították a boszorkánymesterség csínja-bínjára, együtt szedtek gyógynövényeket a közeli erdőkben, és élénken emlékezett arra a napra, mikor elkezdte írni a saját Árnyak Könyvét. A fiú hangja zökkentette vissza a jelenbe. - Hogyhogy egyedül utazik pihenni egy ilyen gyönyörű lány? Lilith felnevetett. - Talán pont azért, mert pihenni szeretnék. – válaszolta mosolyogva, és közben arra gondolt, hogy remélhetőleg a fiú nem ehhez hasonló sablonos bókokkal fog előhozakodni. - És hogyhogy nem féltél a fegyveresektől? – kíváncsiskodott a fiú. - Te sem tűntél túl ijedtnek. Arra gondoltam, ha eljött az idő, ám legyen. Nem sok veszítenivalóm van. - De azért szeretsz élni, nem igaz? - Persze. De a haláltól sem félek. Hiszek a természetfelettiben, mint ahogy abban is, hogy mindenkinek küldetése, dolga van ezen a világon. - És mi a te küldetésed? – kérdezte kíváncsian a fiú. - Erről még korai lenne beszélni. Még nem készültem fel rá teljesen. Ezért is utazom most Székelyföldre. - Szóval Székelyföldre készülsz! A nagyszüleim onnan származnak! – lelkendezett a fiú. - Tényleg? Ez nagyszerű. Mesélnél nekem az ottani vidékről? A következő két óra villámgyorsan elszaladt. A fiú csak mesélt és mesélt, mindent elmondott, amit csak Székelyföldről tudott, és amiket ott tapasztalt a hosszú, nagyszüleinél töltött nyarak során. Lilith figyelmesen hallgatta, és egyre szimpatikusabb lett számára a fiú. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy megbűvöli a fiút, de hamar elvetette az ötletet. Még soha nem volt szerelmes, de azt tudta, hogy nem varázslattal akar meghódítani egy férfit sem. Szeresse önmagáért! Mikor továbbindultak, a fiú kinyitotta előtte az autó ajtaját, amit Lilith mosolyogva nyugtázott. Már nem volt szükségük a rádióra, csak beszéltek-beszéltek, mintha az életük függne tőle. Dunaújvárosnál Lilith kezdett elszomorodni. Nemsokára odaérnek Budapestre, és szétválnak útjaik. Kezdte megkedvelni a fiút. Azon gondolkodott, mivel tudná meghosszabbítani az utat. Nem sejtette, hogy a fiúnak ugyanez jár a fejében. Egy pillanatra elhallgattak, majd egyszerre tört ki belőlük: - Ki kell mennem. Felnevettek, és érezték, hogy egy hullámhosszon vannak. Lilith megállt egy kávézónál. Megint órákig beszélgettek. Sok mindent tudtak már egymásról, viszont Lilith tanácstalan volt. Nem tudta, megoszthatja-e a fiúval a titkát. Mi van, ha kineveti, vagy bolondnak nézi? Másrészt viszont tudnia kell, különben semmi értelme a további beszélgetésnek. Nagy levegőt vett, és belekezdett: - Hiszel a természetfeletti dolgokban? Az ezotériában, varázslatban, mágiában, boszorkányságban? - És te hiszel az őrangyalokban? – kérdezte a fiú. - Én kérdeztem előbb. – kezdett türelmetlenkedni Lilith. Úgy látszik, bolondnak nézi a fiú. - Rendben, igazad van. – nyugtatta a fiú. – Igen, hiszek bennük. Mint ahogy az őrangyalokban is. De miért kérdezed? - És te miért kérdeztél az őrangyalokról? - Most én kérdeztem előbb. – válaszolta mosolyogva a fiú. - Igaz. – Úristen, hogy mondjam meg neki? Legjobb lesz nyíltan és egyenesen. – Azért kérdeztem, mert én boszorkány vagyok. – Lehunyta a szemét, és várta a nevetést. Ehelyett egy lágyan simogató kezet érzett az arcán. - Tudom. – hangzott a meglepő válasz. – Én pedig a te őrangyalod vagyok. Lilith abban a pillanatban elájult. 3. Lilith egy kórházban tért magához. Nem tudta, mennyit aludhatott, és hogy mi történt vele. Aztán egyszer csak észrevette a fiút a szoba sarkában lévő fotelben. A fiú aludt, ütemesen emelkedett, és süllyedt a mellkasa. Lilithet megnyugtatta a látvány, és hirtelen minden eszébe jutott. Kételkedett a fiú szavában, de arra is gondolt, hogy ha ő valóban boszorkány, miért ne lehetne a fiú őrangyal? És mi van, ha csak gúnyolódásból mondta? Vagy mert így akarja elcsábítani? A kérdések özönéből a nővér zökkentette ki. - Á, magához tért? Nyugodjon meg, semmi komoly, csak egy rövid időre elájult. A kedvese nagyon aggódott magáért, és el nem mozdult volna a szobából. – mutatott mosolyogva a fiúra. - Nem a kedvesem. – felelte Lilith, bár egyáltalán nem olyan hangsúllyal, mint aki kikéri magának a feltételezést. Nem sokkal később a fiú felébredt, és bárhogy könyörgött is Lilithnek, hogy töltse a kórházban az éjszakát, a lány ragaszkodott hozzá, hogy folytassák az útjukat. Nem szerette a kórházakat. Szótlanul ültek a kocsiban egészen Budapest határáig, ahol így szólt a fiú: - Veled tarthatok Székelyföldre? - Ugyan miért tennéd? – kérdezte Lilith, bár semminek sem örült volna jobban. - Mert én vagyok az őrangyalod, még ha nem is hiszed el. – felelte mosolyogva a fiú. – Meg foglak védeni a rád leselkedő veszélyektől. - Ugyan miféle veszélyek leselkednek rám? – kérdezte Lilith. - Nem te vagy az egyetlen, aki Zeta várához igyekszik, hogy odaérjen Szent György napjára. - Honnan tudsz te erről? – kérdezte meglepetten Lilith. - Ezt majd később megbeszéljük. Most hajtsunk tovább a legközelebbi szállodához. Pihenned kell. Aznap éjjel Lilith angyalokkal álmodott. 4. Másnap hajnalban tovább indultak. Lilitht nem hagyta nyugodni, amit a fiú előző este mondott. - Honnan tudod az úti célomat? És mit jelentsen az, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki Zeta várához igyekszik? – kérdezte a fiút. - Légy türelemmel. Idővel majd megtudsz mindent. – hangzott a felelet. Lilitht ez nem elégítette ki. Dühös lett a fiúra, amiért tovább titkolózik, úgyhogy ő is mély hallgatásba burkolózott, és közben azon gondolkodott, mennyire bízhat meg valakiben, akit még csak egy napja ismer. De úgy tűnt, hogy a fiú többet tud nála. - Édesanyád és nagymamád a harcra is felkészített? – kérdezte a fiú. - Miféle harcra? Engem a békés együttélésre tanítottak. Meséltek különböző ártó lényekről, de azt mondták, ne féljek, az én hatalmam nagyobb, és majd jön egy férfi… - itt elakadt a szava. - Folytasd! - Hogy jön majd egy férfi, aki megvéd, és megtanít mindenre. - Igen, rám gondoltak. És valóban nagyobb a hatalmad náluk, de azért nem szabad lebecsülni a vámpírokat, lidérceket, koboldokat, törpéket, nimfákat, démonokat, warlockokat. - De hát miért támadnának meg? - Mert keresztezed az útjaikat. Zeta várának kincsei között van egy tőr. Aki megtalálja, annak felerősödik a hatalma és a képességei, olyannyira, hogy legyőzhetetlenné válik. Ezért nagyon fontos, hogy mi találjuk meg. Te vagy a ma élő legerősebb jó boszorkány. Lilithnek zúgott a feje. Harc? Vámpírok, lidércek, koboldok, törpék, nimfák, démonok és warlockok? És hogyhogy ő a legerősebb boszorkány? Ezt végül hangosan is megkérdezte, és a fiú így válaszolt. - Neked van a legtöbb képességed. - De hát… Persze, tudok varázsigét írni, bájitalt főzni, ismerem a gyógynövényeket, de hogy nekem van a legtöbb képességem? - Édesanyád és nagymamád nem akarták, hogy túl korán elkezdd használni az erődet. Féltettek, és attól is tartottak, hogy esetleg saját, önös érdekből is használnád az ifjúkori hevességedben, márpedig az tilos. Hatvanhoz közel jártak, és a fiú így szólt: - Állj meg! Az a fák mögötti szántóföld pont ideális. Gyakorolni fogunk. A szántóföldön a fiú elővett egy tőrt, amit hirtelen Lilith felé dobott. Lilith automatikusan lehajolt, így a tőr a mögötte álló fába csapódott. - Te ennél többet tudsz! Egy boszorkány nem így védekezik, csak végső esetben. Használd az erőd! – mondta a fiú. – Emlékszel édesanyád és nagymamád halálára? Nézz rám úgy, mint a gyilkosukra. - De hát ők autóbalesetben haltak meg. – felelte Lilith. - Az nem baleset volt. Egyezséget kötöttek Samaellel, hogy 19 éves korodig nem próbál megkísérteni, nem támad meg semmilyen formában, cserébe viszont ők sem tanítanak meg használni a benned szunnyadó erőt, és felajánlották életüket és képességeiket is, melyeket a 19. születésnapodon vett el Samael. Az egyezség megszűnt, úgyhogy most nagy veszélyben vagy. - Samael minden gonosz atyja, igaz? – kérdezte Lilith. - Igen. Nevezhetnénk ördögnek, sátánnak, de ő Samaelnek hívatja magát. És még valamit tudnod kell. Mennyire ismered a neved eredetét? - Elég jól ismerem a történetet. – válaszolta Lilith. - Akkor azt is tudod, hogy Lilith függetlenségi törekvéseinek eredményeképpen demonizálódott és száműzötté vált. Lilith ezt követően a Gonosz egyik jelképévé vált. Idővel olyan neveket kapott, mint az éjszakai boszorkány, éjszakai szörny, a vámpírok úrnője. Lilithet azonban mindenekelőtt a succubik királynőjeként tartjuk számon. Isten a fekete hajú szépség száműzését követően megteremtette Ádám odaadó Éváját. A régi, női-férfiúi egyenrangúságra épülő modell megbukott, így az új idea az alárendelt női szerepről, középpontban álló férfiúi princípiumból állt. Ádám ex-neje ez idő alatt igazi alvilági démonná lett, egyre mélységesebb gyűlöletet táplált az ember és Isten iránt. Lilith az élet tagadójává, csecsemők és anyák rettegett mészárosává lett. Egyes tradíciók szerint Lilith volt az a démon, aki a bűnre csábította Évát az alma megízlelése révén. Ugyancsak az ő nevéhez fűzhető Káin bűnöző, testvérgyilkos hajlama. Ádám Évától való elszakadása a férfit sebezhetővé tette az éjszakai lidérccel szemben: Lilith az éjszaka leple alatt horrorisztikus-erotikus álmokkal ajándékozta meg ex-férjét. A démoni lény fokozatosan kiszívta az életerőt a tehetetlen, alvó emberből. Sok légió démon született Lilith erőteljes éjszakai támadásainak eredményeképpen. A sötét anya elszabadította gonosz gyermekeit, a lilineket: így született meg a succubus legendája. Az évszázadok során az incubus és succubus jelenségek nagyon sokféle formát öltöttek. A különböző vámpír-legendák a Lilith mítoszból származtathatók: Ádám első felesége nemcsak a vámpírok királynője, de a vámpírok őse is. A vámpírok a succubusokhoz hasonlatosan korlátozzák áldozataik szabad akaratát, elvakítják nemiségükkel és kiszívják életerejüket. - Mit akarsz nekem ezzel mondani? – kérdezte Lilith. - Nézd meg ezt! – válaszolta a fiú, és elővett egy különös jelképet, mely egy csúcsával lefelé álló, fordított pentákulum volt, felül Samael, alul Lilith felirattal. - Mi ez? Nem értem. – nézett a fiúra Lilith. - Ez a sátánisták szimbóluma. Szerepel rajta Lilith is, aki után a neved kaptad. Csak arra célzok ezzel, hogy a gonosz csírája mindenkiben ott lakozik, és te különös veszélyben vagy, mert Samael az új asszonyát és leghűségesebb szolgáját látja benned. Mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megkísértsen, magával vigyen az alvilág sötétségébe, és hatalmas erődet felhasználva minden világ urává váljon. - És mi történt az eredeti Lilithtel? – kérdezte a lány. - Az Úrnő és az Úr úgy vélte, a gonosz legfőbb büntetése, ha a mennyországba kerül a jó birodalmába, jók közé, így aztán magukkal vitték Lilithet. De folytassuk a gyakorlást! Tőrét ismét Lilith felé hajította, aki villámgyorsan felemelte a kezeit, és a tőr megállt a levegőben. A fiú nem fagyott le, de minden más igen. - Nagyszerű, ügyes vagy! – lelkendezett a fiú. – Ezt nevezzük fagyasztásnak. Képes vagy lefagyasztani a körülötted adott térben lévő tárgyak, személyek és élőlények molekuláit. - És te hogyhogy nem fagytál le? - Mert én az Égből jöttem, a jó birodalmából. Közéjük tartozom. Alighogy a fiú kimondta ezeket a szavakat, hirtelen felbukkant a semmiből egy különös lény. Fekete páncél borította a testét, és fején csuklya volt. Pontosabban a feje helyén, ugyanis nem volt arca. A lény Lilith felé indult, aki újonnan felfedezett képességét használva lefagyasztotta. Kétségbeesetten nézett a fiúra. - Mit csináljak? - Robbantsd fel! – hangzott a válasz. - És mégis hogyan? - Koncentrálj! Nyújtsd felé a jobb tenyered, és összpontosíts! Lilith így tett, és valóban, jobb tenyeréből hatalmas tűzgolyó indult el a lény felé, ami rögtön el is pusztult sűrű hörgések közepette. Egyszerre csak hűlt helye lett. - Ez mi volt? – kérdezte Lilith? - Egy warlock. A warlock boszorkánymester, aki a jó boszorkányok hatalmára áhítozik. Haláluk után képes elszívni azt és felhasználni a nagyobb hatalom megszerzése érdekében. Hatalma a fekete mágiához kötődik. - És te miért nem segítettél? - De hát segítettem! Ennél többre nem volt szükség. Szükség esetén közbeavatkoznék. Lilith azon tűnődött, hogy ez már mindig így lesz? Különböző lényekkel fog harcolni a jó érdekében? Ez lenne a küldetése?
Posted on: Tue, 06 Aug 2013 03:12:44 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015