Gyakori kérdések és egyenes válaszok az álruhás országjárásról Elképesztő, minden eddigit felülmúló mennyiségű visszajelzés érkezett az álruhás országjárásommal kapcsolatban. Mindezt úgy, hogy a média alig foglalkozik vele. Persze erre számítottam, nem is a médiát céloztam meg vele, hanem az embereket közvetlenül. (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ha egy másik pártelnök csinálná ugyanezt, akkor ezzel lenne tele a sajtó.) A reakciók 90%-ban pozitívak, több fideszes és szocialista ismerős, újságíró és politológus is jelezte, hogy zseniálisnak tartják ezt az egészet. Viszont sok olyan őszinte kérdéssel vagy éppen rosszindulatú értetlenséggel is találkoztam, amit itt és most szeretnék mindenki számára kérdezz-felelek formájában tisztázni. Kérek mindenkit, aki csak teheti, ossza meg, hogy minél több emberhez eljusson! - Mire jó ez a bohóckodás? Ne tegye már magát nevetségessé! - A célom kettős. Egyrészt emberi, lelki cél: szeretném megtapasztalni a különféle területeken dolgozó emberek valódi életét, a politikus és a hétköznapi ember közötti szakadékot átugrani. Másrészt szakmai cél: megismerni az adott ágazat problémáit, helyzetét és megoldandó feladatait, hogy a parlamenti munkámban mindezt felhasználhassam. - Nem ezért szavaztunk önre. Miért nem a Parlamentben teszi a dolgát? - Az Országgyűlésben is teszem a dolgom, aki ilyet kérdez, az valószínűleg nem is követi a parlament munkáját, különben nem kérdezne ilyen csacsiságot. Emellett őszintén azt hiszem, hogy nincs annál hasznosabb egy képviselő számára, mint hogy életszerű tapasztalatokat gyűjt azok életéből, akiknek a sorsáról az Országgyűlésben döntéseket hoz. - Ezeken a napokon kiveszi a szabadságot? Vagy hogy van Önnek ideje erre? - A parlamenti munka mellett a képviselőknek nem csupán lehetőségük van, hanem elvileg kötelességük is, hogy mint képviselők, a saját környékükön, választókerületükben, megyéjükben segítsék az emberek életét. A vidékjáró napjaimon eddig is ezt tettem, de most más, új formában igyekszem hasznossá tenni magam. Szabadságot ezért nem kell kivennem, hiszen úgy érzem, hogy amit teszek, azt egyrészt nem a parlamenti munkám rovására teszem, másrészt azt kifejezetten segítik is az összegyűlő emberi és szakmai tapasztalatok. - Miért csak most megy az emberek közé? Eddig nem volt fontos? - Amióta a Jobbik vezetője vagyok, folyamatosan járom az országot, hetente fórumokat, látogatok polgármestereket, helyi munkaadókat, tartok fogadóórákat, emellett magánemberként is igyekszem hétköznapi életet élni. Hozom-viszem a gyermekemet az iskolába, bevásárolok a piacon, boltban, elmegyek a feleségemmel kávézni, próbálok úgy élni, mint bárki más. Ha lenne olyan mérőszám, ami azt jelezné, hogy melyik politikus, mennyi időt tölt emberek között, akár hivatalosan, akár normál szituációban, biztosan az elsők között lennék. Ez a mostani országjárás természetesen egy új kísérlet, ami nyáron pattant ki a fejemből. - Ez a kampány nem eredeti. Már mások is csináltak ilyet, Ön csak lemásolja… - Ehhez hasonló országjárásról, arról, hogy egy miniszterelnök-jelölt rendszeresen elmegy és testközelből ismer meg különféle ágazatokat, szakmákat, még soha senkitől nem hallottam. Olyan van, hogy egy politikus ezt-azt kipróbál, ennek-annak beöltözik, eltölt itt-ott egy kis időt, de ilyen, tudatosan szervezett és meglepetésszerűen kivitelezett kampányt még senki sem csinált. A lehetőség egyébként mindenki előtt adott, nem védettem le… - Ezt Gyurcsány is csinálta. - Azt, hogy valaki lemegy az Avasra, beköltözik egy családhoz és azt, amit én csinálok, csak az nem tudja megkülönböztetni egymástól, aki nem akarja. - Ez az egész csak látszat. Beáll pár percre, amíg ott a kamera, aztán már ott sincs… - A politikusok eddigi hozzáállásából valóban erre lehetne következtetni. Eddig valóban az volt a módi, hogy az illető képviselő lefotóztatta magát egy „szimpatikus” szituációban – hajléktalanszállón, ételosztás közben, árvízvédelem idején stb. –, aztán eltűnt a kamerákkal együtt. Én minden esetben végigdolgozom a műszakot. A kamerák ott vannak, hogy dokumentálják az eseményt, de csak akkor távozom, ha lejárt a munkaidőm. - Ha valóban dolgozna, akkor nem lenne ideje arra, hogy már délelőtt fényképet tegyen ki a Facebook-oldalára. - Mivel a képeken én vagyok, így remélem, azzal azért nem vádol senki, hogy a fotókat is én csinálom… A képeket készítő munkatársaim délelőtt vagy kora délután valóban felraknak egy „kedvcsináló” képet, a szöveget ilyenkor velem egyeztetik, ami egy mondat, de a többi anyag délután kerül fel az oldalra, én pedig a munka végeztével, az autóban írom meg a posztot. - Miért képzeli magáról, hogy mindenhez ért? - Éppen ellenkezőleg. Azt képzelem, hogy nagyon sok dolgot nem tudok, nagyon sok dolgot személyesen kell átélnem, megtapasztalnom, hogy a képviselői munkámban hitelesebben és jobban tudjak dönteni. - Az egész csak kampányolás. Tudja nagyon jól, hogy ott a kamera, csak produkálja magát. - Azt valóban tudom, hogy ott a kamera. De egy nyolcórás műszak során, olyan munka közben, amit az ember akkor csinál először, vagy amiben nem profi, koncentrálni kell, így gyorsan elfelejti a kamerát. Azt tudom tehát, hogy vesz a kamera, hogy lefényképezhetnek, hiszen az országjárást dokumentálni kell, hogy bemutathassuk mindenkinek, mit csináltam, de mindettől az egész munka még teljesen spontán. - Nem spontán az egész, biztosan minden meg van rendezve. - Azon kívül, hogy én tudom reggel, hová megyek, és hogy a munkáltató tudja, ki jön - nos, ezen kívül mindenki más számára meglepetés az érkezésem. Az aznapi munkatársak és a munka során velem kapcsolatba kerülő emberek számára is. Ez pedig így is marad, mert pontosan ez a váratlanság adja az egész országjárás lényegét. - Biztos ott áll egy seregnyi testőr, hogy megvédjék az emberektől. - Igen, ott jöttek mögöttem négykézláb, amikor felszolgáló voltam vagy közmunkás, az élelmiszerboltban a pult alatt rejtőzött egy csapat, a piacon meg a paradicsomok között rejtettünk el öt tengerészgyalogost. A viccet félretéve, egy testőr kísér le minden eseményre, illetve ott vannak a médiamunkatársak, rajtuk kívül senki. - Be van jelentve? - Minden egyes munkakör kipróbálása előtt igyekszünk megvizsgálni a jogi feltételeket, és mindenhol csak bejelentve, hivatalosan dolgoztam. - Hiába erőlködik, ettől nem lesz eggyel sem több szavazata a Jobbiknak. - Az való igaz, ettől önmagában még senki sem fog ránk szavazni, de ez is egy olyan dolog a sok közül, amiben megmutathatjuk, mi mások vagyunk, mint a Fidesz és az MSZP. És ez a lényeg: azokat megszólítani, akik már nem hisznek, akiknek mindkettőből elegük van, akikben már szinte nincs remény. Nekik üzenünk. - Szép dolog, hogy kipróbál egy napot, de egy napot bárki kibír. - Engem erre senki sem kényszerített. Megcsinálhatnám a kötelezőt, beülök a Parlamentbe, felszólalok, elmegyek a tévébe meg a fórumra, aztán ennyi. De úgy döntöttem, ez kevés. Valami több kell. Az adott szakmában valóban csak egy napot töltök el, de utána megyek, és egy másik napot eltöltök egy másik szakmában, miközben az Országgyűlésben is igyekszem helytállni. Szóval nem olyan egyszerű ez, ezért is bátorítom Orbánt, Mesterházyt, Bajnait és Gyurcsányt, hogy nyugodtan csinálják utánam. Az elégedetlen kommentelőt meg arra, hogy csináljon egy jobb pártot. - Az egész csak a választásokról, a hatalom megszerzéséről szól, aztán majd elfelejti az egészet. - Eredetileg az év végéig terveztem ezt a fajta országjárást, de annyira inspiráló emberileg, szakmailag és mindenféle szempontból, hogy jövőre is folytatni fogom, sőt, a választások után is. Innentől kezdve, bárhogyan is alakuljon a választás, amíg politikus leszek, addig folyamatosan végzek ilyen napi munkát. Azt akarom érzékeltetni az emberekkel, hogy nem felejtettem el, honnan jöttem, és kiknek a támogatásával lehetek képviselő. - Ha miniszterelnök lesz, akkor is folytatja? - Akkor is.
Posted on: Fri, 29 Nov 2013 21:59:28 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015