KDNP "Ugyan, már a választások előtt is tudta mindenki, hogy a KDNP az a legmegbízhatóbb fideszesek közül kerültek ki, az egész párt ezért lett létrehozva" - írta az egyik kedves hozzászóló a Kegyencek-hez. Hát nem, de azért ezt kifejteném. Nem a mondat magyar nyelvtani helyességére vagy értelmességére (mert ezekkel nem bír) adott választ, hanem arra, amit kihámoztam belőle. Az "újkori" KDNP élete durván három korszakból áll, és ez a három korszak durván három emberhez köthető. 1990-1995: Surján László, 1995-2002: Giczy György, 2002 -: Semjén Zsolt. Szintén nagy vonalakban: az első korszakot az MDF-hez való kötődés, a másodikat a "függetlenség" és a szétesés, a harmadikat a Fideszhez való kötődés jellemzi. A Fidesz - még mint "szövetséges" - markánsan 1995-ben jelent meg a párt életében, a függőség, párosulva a belső megosztottsággal a kaotikus közbülső hét év alatt megerősödött, végül 2002-ben a pártot, Semjén lelkes asszisztálásával elkezdte benyelni a nagyra kitátott baráti száj. Új-e ez a folyamat? Az önmagát ismétlő történelem tévhitében leledzők kedvéért másként teszem fel a kérdést: új-e ez a MECHANIZMUS? Egy fenét új. Még a legtöbb háztartásban fellelhető könyvben is megtalálható, jelesül a (katolikus) Bibliában. Elég hozzá felütni a Makkabeusok első könyvét (merthogy kettő van nekik). "Júdás (Makkabeus - a szó kalapácsot vagy pörölyt jelent, orosz 20. századi megfelelője az eredetileg Szkrjabin nevet kapó Molotov, aki kalapáccsal üti a burzsujokat) hallott a rómaiak híréről, hogy milyen erősek s mennyire felkarolják azokat, akik jóindulattal viseltetnek irántuk; hogy BÁRKIVEL BARÁTSÁGOT KÖTNEK, AKI HOZZÁJUK CSATLAKOZIK (kiemelés tőlem)...Minden esztendőben EGYETLEN EGY FÉRFIRA BÍZZÁK A VEZETÉSÜKET ÉS AZ ORSZÁG FÖLÖTTI URALMAT. Ennek az egy férfinak mind engedelmeskednek." A szír-görög Szeleukidák ellen küzdő Makkabeusok annak rendje s módja szerint tető alá is hozták a szövetséget. Nyolcvan év se kellett hozzá, és - utódaik - már keservesen megbánták, de akkor már természetesen késő volt. A Noszty fiú esetét Tóth Marival, akarom mondani Rákosi esetét Szakasits Árpáddal már szégyelleném megemlíteni, annyira elcsépelt. Meg még egy csomó más esetet is, elvégre most nem történelemóra ez, kérem, csak egy nagy nyúlfarknyi válasz. Nos, a KDNP egyáltalán nem a Fideszért lett létrehozva. A Semjén vezette "újkori" KDNP talán már igen, de ez sem ilyen egyszerű. Találgatni fogok, mint Miss Marple, csak a délutáni tea és a hozzávaló vajassütemény hiányzik, de mindjárt kimegyek a konyhába tejberizsért, mert az mintha lenne. A kérdést, innét a békés távolból, legalábbis háromfelől lehet megközelíteni. És mind a háromnak lehetséges egy Orbán- és egy Semjén-féle olvasata. Ez a három: az elnök érdeke (legyen szó akár a Fideszről, akár a KDNP-ről), a párt érdeke, és - ezzel összefüggésben - a "szövetségben" betöltött szerepe. A KDNP elnökének érdeke az, hogy elnök maradjon. Ne essen ki alóla a pártja, vagyis ne tűnjön el a süllyesztőben, ő maga pedig megtartsa - legalább - a fontosság látszatát. Persze, hogy egzisztenciális vonatkozásai is vannak ezeknek, de még mekkorák, meg pszichikaiak is, de most ezekre nem térünk ki, bármennyire zamatos téma lenne. A Fidesz elnökének ugyanezek az érdekei, de ebben a szimbiózisban ő a cápa, a társelnök legfeljebb tisztogatóhal. Na jó, kicsit több, mint látni fogjuk. A KDNP jól felfogott érdeke - jelentéktelensége teljes tudatában - mindenekelőtt az, hogy legyen. Vagy - fájó szívvel kell ismét leírnom - az, hogy ÚGY LÁTSZÓDJON, mintha lenne. Mivel önmagában már erre sem képes, felül a nagy testvér hátára. Hogy is mondja a Defensor? "Fenevad a hátasod, férfiú, ha kezes paripának is hiszed." Hát az, de a fenmaradásnak jelen idő és jelen szellemi és erkölcsi színvonal szerint nem látszik más módja. Így aztán a nagy testvér segít pénzzel, paripával, fegyverrel, katonával. Igaz, hogy a katonák az ő katonái, akik az ő parancsait hajtják végre, de a hónaljukban elférnek a kistestvér katonái is. Vagy ha ők nem, a kistestvér Főtestvére, azaz Feje egészen biztosan. De a Nagy Testvérnek momentán ez egyáltalán nincs terhére, sőt. KDNP - ha rajta múlik - mindig is lesz. Nem azért, mert simán megy ahhoz a demagógiához, ami sikerre emelte, hanem nagyon is pragmatikus megfontolásból. A KDNP hozza ugyanis a katolikus egyházat, áttételesen a keresztény-keresztyén nagyegyházakat. Deklaráltan ő a "lándzsahegye", ha hihetünk - valójában dehogy hihetünk - Semjén Zsoltnak. Neki az ÁVH, esetleg a mintául szolgáló CSEKA tetszhetett meg, vagy az, amit ezekről a szervezetekről hirdettek. Ha a munkásosztálynak lehetett ökle, az egyháznak is dukál legalább egy lándzsahegy. Bár ez a hasonlat, hmmm...nem biztos, hogy szerencsés. Mert példának okáért itt van mindjárt a legismertebb lándzsahegy, a halott Krisztus oldalát átdöfő Longinus római százados lándzsájának, a "végzet lándzsájának" hegye, amely lándzsával állítólag szeretett "rokonainkat" győzte le (Gárdonyi szerint nem győzte le) Aetius a catalaunumi síkon. Ma Bécsben őrzik, megjegyzem, a Führer különösképp kedvelte. Nem hozott rá (sem) szerencsét, legalábbis az Anschlussal és a lándzsa birtokbavételével kezdődő események VÉGÉN biztosan nem. Nade hagyjuk a lándzsát. A katolikus - és nem katolikus - egyházat azonban ne hagyjuk. Mi is ezeknek a szerepük eme újfajta dualizmusban? Hát a szócső. Semmi más, mint a szócső. Egy folyamatosan működő választási propagandagépezet. Minden nap, de legalábbis minden hétvégén (ne hagyjuk ki a reformátusokat sem) mondja a...nos, nem csak a magáét, hanem azt is, ami nem a magáé. Amihez az égvilágon semmi köze, hacsak annyi nem, hogy pro vagy kontra ne szóljon bele. Már, ha elfogadjuk Krisztust hitelesnek. Ha nem...egyszer bibliakutatók megpróbáltak megegyezni, mi fogadható el a Szentírásban valóban Krisztus által mondottnak. Egyetlen mondatban tudtak megállapodni: "adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené". Slussz. De még ők sem tették hozzá, ahogy senki nem tette hozzá, hogy Krisztus ezzel azt akarta volna mondani, netán sugallni, hogy "dícsérjétek a császárt szorgalmasan, egyengessétek az ő útját, és szórjatok átkot ellenségei fejére". Azt meg végképp nem sugallta, hogy "ha megbukik a császár, éjt napallá téve dolgozzatok újbóli hatalomra juttatásán, és az új uralkodó megbuktatásán". Dehát mintha az alamizsnáról és a templomról is más lett volna Krisztus véleménye, mint amivé ezeket az ő nevében tették. Mai ember már fel sem veszi. Hogy is szól a katolikus-evangélikus hatodik, ortodox-más protestáns hetedik parancsolat? "Ne paráználkodjál." És mit is csinál ez a tiszteletreméltő társaság e pillanatban? Ezért - nem "lett létrehozva" - e szimbiózis. Gazdag, buja ember, aki politikai babérokra vágyik. Feleségül vesz egy "vallásos", kikezdhetetlen erkölcsű leánykát. "A jámbor és istenfélő asszonyi állatban a gonosz férfi megszelidül." Leányka egyetlen pillanatig sem szereti, de a magas társadalmi státuszt nem veti meg. Ő adja a "tisztaságot", ember adja azokat a dolgokat, amelyeket templombajárással soha nem kapna meg. Még ha feleségként soha le nem fekszik mással, és szűzen érkezett a házasságba, ez a viszony akkor is...bizony, drága Olvasó, ÜZLET. És az üzlet, ha összekeverjük az érzelmekkel... A bárcás, utcasarki kurva legalább nem mondja, hogy ő nem bárcás, utcasarki kurva. Döntse el az Olvasó, melyik áll közelebb a krisztusi alázathoz.
Posted on: Thu, 01 Aug 2013 22:20:41 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015