Ma, ahogy mentem Budapesten a Nyugati felé, olyan arcokat láttam (sokat), amelyek egyszerűen valami atavisztikus félelmet ébresztettek bennem. Nem egy csapatban, hanem szétszórva, ki a villamoson, ki az utcán, tehát nem egy hordáról volt szó, hanem az úgynevezett "utca emberének" egy bizonyos, növekvő létszámú fajtájáról. Ezekben az arcokban nincs semmi emberszerű, vagyis úgy emberszerűek, ahogy egy pitbull arca emlékeztet olykor démonikusan egy emberi arcra. Arra gondoltam, hogy ezek nem emberek, de ha nem, akkor mégis micsodák. Kik ezek. Mi az, ami ezeket az arcokat ilyenné tette. Gyerekek arcán is látni olykor. Nem vagyok kifejezetten ijedős fajta, most mégis összeszorult a gyomrom, mert olyan érzésem támadt, mintha a nem túl távoli jövőbe pillantottam volna, ahol már ez az arc lesz az általános, az pedig, amit természetes emberi arcként ismerünk, már csak nyomokban, rejtetten lesz jelen. Aztán hazaértem, a tölgyfák alá, de a tőlünk nem messze lévő étterem kerthelyiségében is láttam néhány ilyen arcot. Úgy beszéltek, mintha kutyák ugatnának, először nem is értettem, csak közvetlen közelről ismertem fel néhány olyan szót, amelyek mintha magyarul hangzottak volna el. Folyamatosan ellenőrzöm magam, hogy esetleg nem valamiféle üldözési mánia kezd-e elhatalmasodni rajtam. De azt hiszem, nem. Valami készül, egyelőre nincs még itt egészében, teljes arzenáljával, de sok, rémületesen sok arcon már látni, ahogy közeledik.
Posted on: Sun, 08 Sep 2013 11:26:06 +0000