***************************************************** Seneca : A lélek menedéke ***************************************************** Szeresd az embereket, és bocsásd meg a botlásaikat, mintha magaddal lennél könyörületes -mert megbocsátani igen emberi, mondhatnám úgy is, a legemberségesebb cselekedet. És fogadd hálás szívvel mások bocsánatát, ha a sors úgy hozta,hogy vétettél, bár nem akartál - az igaz ember ahogy adni tud, éppoly természetességgel fogadja el mástól az adományt. A megbocsátás az ember ékessége, a lélek menedéke ebben a könyörtelenül nyüzsgő, lármás világban. Hányszor hallottuk már: megbocsátok, de nem felejtek. Kegyetlen szavak! Miért? -olyan, mintha azt mondanánk: most nem beszélünk többet róla, de amikor kell, újra előhozzuk. Az ilyen bocsánat nem valódi kegyesség, sokkal inkább megfélemlítés: vigyázz! -bármikor rád támadhatnak, hiszen a régi sérelem, feljogosít a bosszúra. A megbocsátó azonban tudja, hogy bárki megbotolhat.... Szavak, szavak, szavak -a föld legfürgébb nyilai, útjukat semmi sem állja, és hatásuk végtelen. Lehet,hogy elfelejtik szavad,de arra mindig emlékezni fognak az emberek,hogy szeretted, vagy bántottad őket. Hogyan történt?- mindegy, a szeretetvesztés és bántalom hatása időtlen. A hétköznapi emlékezet feledékeny, a lélek azonban nem felejt. A bántalom nem az embert éri, hanem az ember szívét. Felejtsd emberként, és töröld ki lelked mélyéről is a keserű emlékeket, bár a lélek nem az elmúlt időben él, mégis csak a lelkeddel vagy képes feloldozni igazán múltbéli sérelmeidet. Ha felejtesz, mélyen és örökre felejts; ha oldozol, a szíved használd, és ne szenvedj a letűnt múlt felett. ... Szeress hát jól! - a valódi szeretet nagylelkűen szeret. Élj szeretetben! ******************************************************
Posted on: Wed, 30 Oct 2013 18:41:57 +0000