A Projektigazgató nehéz munkájáról: A város-, és környezetvédőnek természetesen leghőbb vágya, hogy részt vegyen a Magyar Építész Kamara rendezvényén, mely a Történeti értékű városi közparkjaink néven hívogatja. Egy dolgozó embernek egy egész napos konferencián való részvétel azonban csak az álmaiban szerepelhet. De ha a délután 16.30-kor kezdődik egy szakmai beszélgetés a Városliget jövőjéről, nincs akadály! Ott a helyem, ahol a kerekasztal beszélgetés minden résztvevőjének a véleménye fontos számomra. Körmendy Imre véleményét régen megismerhette a közvélemény. Ő, mint a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke jegyzi a társaság tiltakozó nyilatkozatát a hely kiválasztása ellen és lemondásukat a bíráló bizottságban való részvételről. Bardóczi Sándor a „túlmozgásos” tájépítész és közíró, a természet szerelmese, sem rejtette véka alá véleményét a tervezett építkezéssel kapcsolatban. Tőlük tehát meglepetésre nem számítottam. Nagyon kíváncsi voltam azonban a támogatók, a résztvevők álláspontjára. Így Finta Sándor fővárosi főépítész és Rostás Zoltán építész, projekt igazgató is megkapta tőlem az esélyt arra, hogy megvédje (nálam) az álláspontját, hogy megismertesse velem (+300 főnyi hallgatósággal) a Városliget beépítése mellett szóló érveit. Haladjunk a moderátor által feltett kérdések sorrendjében, és megtudhatjuk, ki vezeti a projekt irodát, milyen viszonyban van a Városligettel, a projekttel. 1. kérdés: Milyen személyes élményei vannak a Városligetről? RZ lendületesen sorolja: mennyire utálta a fiatalsága idején kötelező felvonulásokat, amikor a párttitkárok listázták, hogy ki vett részt és ki nem. Majd a felvonulás végeztével megindult a „ki tud hamarabb lelépni” elnevezésű verseny, melyen igyekezett minél jobb helyezést elérni. - Undorító állapotok voltak a játszótéren, amikor a gyerekei játszani szerettek volna, de több volt a homokozóban a kutya-gumi, mint a homok. - Amikor a gyerekei abban a korban voltak, amikor vasárnap szinte kötelezően Állatkertet és zsiráf bébit kellett látogatni felváltva a Közlekedési Múzeummal. Nagyon megsajnáltam szegényt a kiállt szörnyűségek miatt. Megértés költözött a lelkembe: ha valaki élete legnagyobb traumatikus élményét köszönheti a Városligetnek…és lehetősége van rá, hogy elpusztítsa utálata tárgyát, hát meg is teszi. Ebbéli tevékenységében ugyan egy közepesen képzett terapeuta is segítségére lehetne, de ha nem, hát nem. Érthetővé vált az is, hogy ki vállal el ilyen feladatot. Az, aki nem szereti a Városligetet. ( A többi résztvevőnek mindnek pozitív élményei voltak.) Én meg hosszan gondolkodom. 1. A Felvonulási téren vonulóknak semmi lehetőségük nem volt bemenni a Városligetbe, a korán lelépőknek pláne nem. Ő szegény, tehát csak elvonult a Városliget előtt, benne nem volt. 2. Az én gyerekeim is találtak aknákat a homokozóban, építettünk is inkább nekik egyet az udvaron, hogy lehetőleg tiszta homokban játsszanak. De ebben az időben volt a legszebb a mini botanikus kert, még rengeteg tölgyfa makkjából készülhetett zsiráf és vadgesztenyéből maci, de lehetett tollaslabdázni, focizni, fűben hemperegni, biciklizni a frissen épített KRESZ- parkban, csúszdázni az óriás csúszdán, felmászni és királyosat játszani a rönkvárakon, levelet préselni stb. ( Ma pedig kerítés védi a játszóteret a kutyáktól.) 3. Az Állatkert, az állatok és növények kertje, a Közlekedési Múzeum a közlekedési eszközök múltjának bemutatására szolgáló intézmény. Mindkettő a Városliget területén van, de ez szintén nem a Városliget. Az ide és oda vezető utak valóban a Városligetben vannak, de bizonyára nem hárs és akác virágzás idején tette ezeket az utakat, hogy nem vette észre a fákat, a padokat, a sétálókat, és nem figyelte azt, hogy az a rengeteg ember, aki rajta kívül ott van, az vajon minek örül. Szegény, szegény projekt igazgató. Sanyarú sors az övé. Biztosan parkolót sem talált, mert mindenütt fák voltak! 2. kérdés a moderátortól: Mikor volt utoljára a Ligetben? RZ: Ott a munkahelyem. Minden nap ott vagyok. Szegény-szegény Rostás úr! Az ő munkahelye a Szépművészeti Múzeumban van. Mely múzeum ablakából biztosan jól látszik a Városliget (ha nem ellenkező irányba néz). Egyazon helyrajzi szám alatt is vannak a Városligettel. Mégis, ha egy nem-projekt-nem-igazgatót megkérdeznének, hogy mikor járt utoljára a Ligetben, nem azt válaszolná, hogy mikor volt a Szépművészeti Múzeumban. Tényleg nagyon sajnáltam! Lehet, hogy ez az ember még életében nem volt a Városligetben? Abban a Városligetben, ahova az ország minden gyerekét elhozzák egy osztálykirándulásra legalább!? Könyörgöm, vigye el valaki sétálni! Talán akkor észrevenné, hogy a kedvenc projektjét előkészítő tanulmánynak egy helytálló mondata sincs! Ez a hozzáállás és ismerethalmaz, tehát nem akadályozza őt a beépítésben. A munkakör rátalált az elvégzéséhez szükséges emberre! Ritkaság ez a mai világban. 2. :::és a moderátor csak kérdez és kérdez: Mennyi a jelenlegi látogatószáma a Városligetnek és mennyi növekedést várnak? RZ:…családi élmény-, és szabadidőpark lesz, meg ilyen léptékű építkezés száz éve nem volt…… De igazgató úr, kérem, nem ez volt a kérdés! RZ: nincsenek nálam a pontos számok, de a kiírásban fellelhetők, nem készültem erre a kérdésre….kérem a kettesemet. De igazgató úr kérem! A kettest akkor adják, ha a válasz elégséges! Ha mellébeszélés van vagy semmit mondás, akkor az elégtelen a kapható osztályzat! Ilyen rég járt iskolába? Pedig állítólag, ahogy öregszünk, a régi dolgokra emlékszünk pontosan a közeliekre nem. Akkor most ez, hogy is van? Miközben a projekt kormánybiztosa, Baán László hónapok óta azzal kampányol, hogy + 1,5 millió turista várható (szerinte). Miért nem szólt be az ajtón, hogy Zoli! Ne feledd, özönleni fog a nép! Nem elég az itt ténfergő 4 millió/év! Ez a kettes kérő humor még kétszer hangzik el! Erre a kérdésre sajnos nem készült! Pl. arra, hogy mennyi most a Városliget beépítettsége és mennyi várható. Honnan tudhatná? Nem ér ő rá ilyen apróságokat észben tartani. Annyi a Városliget, mint égen a csillag. Bardóczi ráért kikutatni, hogy jelenleg 5,7%-os a beépítettsége és a díjazott pályaművek összesítése alapján 5-6% és 24 (!) % között szóródik!!!! ( És az utóbbi is díjazott!!) De aki nem látja a kutyagumitól a Városligetet, az a múzeumi tervektől sem kell, hogy lássa. Orvosi felfedezés a farkasvakság nyomán: Ligetvakság. Ha nem látom, nincs. Vagy nem lesz. Bardóczinak könnyű, nem nyomja ekkora felelősség a vállát, hogy hova dugjon el egy 100 hektáros közparkot. Az érveit nem sikerült megismerni, de felmondta a megszokott hurrá-optimista szózuhatagot: turisztikai célpont, Európában egyedülálló, a zöld felület növekedése, megújulás, a családok ………, az évszázad építkezése, megújul, stb…. Van az Állatkertben egy tarka madár, aki minden kérdésre ugyanazt válaszolja. Papagáj a neve. Ha még egyszer születnék, akkor sem szeretnék projekt igazgató lenni…ha az ilyen nehéz és felelősségteljes munka. Ha megbetegít, ha nem látszanak tőle a fák, bokrok, nem érezzük az illatukat, nem halljuk a lombok susogását, a madarak csicsergését….nem éri meg. Ha valakinek az a gyanúja támadna, hogy nem is volt ilyen rendezvény, csak rosszat álmodtam, az meghallgathatja a teljes anyagot a FUGA rádióban! https://facebook/fugaradio?ref=stream&hc_location=stream Jó szórakozást!
Posted on: Sat, 16 Nov 2013 18:41:58 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015