A dresszkód általában jól körülírható öltözködési szabályokat fed, amelyeket szintén pontosan meghatározott körülmények között kell alkalmazni. Ha azt gondolnánk, hogy a „hogyan öltözzünk fel üzleti tárgyalásra/estélyre/dresszkódot követelő munkahelyre?” kérdésre egyszerűen „elegánsan” a válasz, bizony szintén könnyen melléfoghatunk. Nem minden elegáns egyformán elegáns, és nem mindegy, hogy business smart vagy business casual öltözéket várnak el. (Az egyes viselettípusokról itt lehet részletesen olvasni.) Az előírt öltözet azonban könnyen feszélyezheti viselőit, az öltöny, kiskosztüm, nagyestélyi, frakk, stb. nem mindenki számára kényelmes. Az ilyen ruhát tudni kell hordani is, a tűsarkúban és hosszú ruhában botladozó nő vagy az öltönytől karót nyelt férfi nevetségesen hat, bármennyire is találjon a ruhája az alkalomhoz. Az öltözettel valóban kommunikálunk valamit magunkról, de ha business-ruhákba bújunk, miközben legszívesebben farmert és pólót, hosszú szoknyát, bakancsot vagy egyebet hordanánk, mennyiben tükrözi a kényszerű viselet a valódi személyiséget? A szakma számára mit mond el egy ember képességeiről az, hogy valaki az érvényes dresszkód szerint öltözött? Persze fordítva is megeshet, hogy valaki kiskosztümben vagy ingben és szövetnadrágban érzi magát a legjobban, bizonyos helyeken azonban túlöltözöttnek számít. Ilyenkor miért erőltetne magára hozzá nem illő lazaságot? A dresszkód pártolói időnként összemossák az előírások hiányát az ápolatlansággal, ízléstelen öltözködéssel, holott a szigorú szabályok szerint a legtisztább, legkonzervatívabb öltözet is sértő vagy illetlen lehet nem megfelelő környezetben. De mire jó nekünk mindezt tudni, miért fontos, hogy a ruházatunk alapján (is) pozitív első benyomás alakuljon ki rólunk? Miért kell olyanoknak is követni az öltözködési szabályokat, akik például ügyféllel soha nem is találkoznak a munkahelyen? Érvelőink segítségével ezekre a kérdésekre keressük a választ e heti pró és kontránkban. Más-más ruhában másképp viselkedünk Görög Ibolya, protokollszakértő Dresszkód. Ez a szó önmagában azt jelenti, hogy egy meghívón előírják, mit kell felvenni. Elképesztően sokan és hibásan használják. Már kérdezték tőlem telefonon azt is, hogy „milyen dresszkódot kell felvenni”. Személy szerint én harcolok a fölösleges angol szavak ellen. Mert ugye „shoppingolok” – ehelyett sokkal kifejezőbb, hogy „veszek ezt-azt”. Tehát a dresszkódra konkrétan: lehetnek előírt öltözetek, ilyen a white tie, ez jelenti a frakkot és a nagyestélyit, ez utóbbi a hosszú alkalmi ruha és kötelezően a könyököt takaró kesztyű. Ezt a viseletet bármilyen napszakban kérhetik, de csak ceremóniákra. A másik a black tie, ez a szmoking és a hosszú alkalmi ruha. Ezt este 6 óra után kérhetik, ez a tipikus „báli ruha”. Lehet a sötét öltöny, ez jelenti a sötét színű öltönyt hosszú ujjú fehér inggel és nyakkendővel, kérhetik ezt napközben ceremóniákra (pl. díjátadás), ilyenkor a nők sötét színű öltözetben vannak valami világossal (sötétkék-fehér stb.). Ezt kérhetik esti rendezvényre is, olyankor a nők koktélruhát (régen kisestélyinek mondtuk) vesznek fel, ez lehet rövid, félhosszú, hosszú is. Amiről itt beszélünk az az, hogy mit is vegyünk fel? Egy mondatban össze lehet foglalni: azt kell felvenni, amit el akarok magamról hitetni. Fehér köpeny sztetoszkóppal – orvos. Sztetoszkóp nélkül meg pék. Vagy hentes. Ezért a legfontosabb, hogy a saját szerepemmel legyek tisztában. Ha azt akarom, hogy a tudásomat ismerjék el, az agyammal akarok győzni, akkor minden figyelmet a homlokomra kell irányítani. Erre a legjobb a térd körüli magasságig érő szoknya, top, blézer vagy nadrág, top, blézer, fiúknál a hosszú nadrág, ing és esetleg a nyakkendő. Ha bulizni készülök, akkor nyilván lehet mini szoknya, hasam-kivan top, mély kivágás, kinek mi fér bele az ízlésébe. Az öltözködésünk tehát azt mondja el, hogy mit akarunk elhitetni magunkról. A dresszkód egy cégen belül – ha már ezt a szót használjuk, bár célszerűbb az öltözködési követelményekről beszélni – azért jó, mert ha betartjuk a kívánalmakat, belülről is részévé válunk a cégnek. Figyeljék meg, hogy más-más ruhában másképp viselkedünk, más szavakat mondunk. Egy ügyfélszolgálatban, bankban, biztosítónál az egyenruhában, vagy legalább is az ott előírt formákat betartó munkatárs összeszedett, szakmailag megbízható – hiszen a céget képviseli. A divatról: aki arról híresül el, hogy állandóan, napra készen divatos, azzal nem beszélgetünk el Kőrösi Csoma Sándor tibeti útjáról. A másik a divatról, ezt Erzsébet királynő mondta, „ha nem szaladsz a divat után, nem tudsz kimenni belőle”. Egy perc alatt divatjamúlttá lehet válni, és az nevetséges. A sportosságról: Már megállapítottuk, hogy azt kell felvenni, amit üzenünk. De nem mindig sportolni megyünk! A laza, sportos viselet (farmer, póló, bermuda nadrág, stb.) laza, sportos eseményekre való. Általános hibák, amik a nevetségesség forrásai is lehetnek: Férfiaknál - bermuda, zokni, szandál… - átizzadt ing vagy póló - mézeskalács színű ingek, ráadásul a nadrágon kívül hordva (mint aki a fürdőszobában még nem végzett) - szűk zakó, végig begombolva (a legalsó gombot soha nem szabad begombolni) - ékszerek - rövid nadrág, vagy éppen túl hosszú, ami harmonika szerűen bugyog a lábfejen (a nadrágnak hátul a cipőt kell takarnia, a cipő sarkára már nem érhet le) - világos vagy éppen fehér! zokni (a zokni és a cipő sötétebb, mint a nadrág) - lecsúszott nyakkendő (azt ütközésig kell meghúzni, vagy ne legyen nyakkendő, de akkor a felső gombot az ingen ki kell gombolni és állva hagyni az ing gallérját. A férfiak soha ne hajtsák ki.) Nőknél - apró vagy épp comb közepéig érő szoknya akkor, ha valakinek nincs karcsú, szép lába és elmúlt 35 éves - mély kivágás a felsőn (a férfiak számára a női arc a melleknél ér véget) - nagyon szűk nadrág testhez álló rövid pólóval vagy szűkre szabott blúzzal (ettől a fenék dupla méretűnek látszik) - vastag smink, elkenődött szemfesték vagy rúzs - egynél több feltűnő szín a ruházaton - kurta felső és csípőszoknya v. –nadrág. ez csak csontsovány lányokon néz ki valahogy. Mert a megbuggyanó zsírpárnák az öv felett, a melltartó pántja alatt a háton stb. – nem igazán vonzó. - gyógy- vagy strandpapucs utcán, munkába. Egy állásinterjúra ajánlott viselet nőknek: térd körül érő szoknya vagy hosszú szabott nadrág, top és blézer, nyáron a blézer helyett lehet kigombolt vékony pamut blúz. A szoknyához télen harisnya és zárt cipő, nyáron pedig ápolt, lebarnult láb elől zárt, hátul pántos szandállal. Rövid, vagy feltűzött haj, kevés smink. Férfiaknak: hosszú szövet nadrág, sötét zokni, sötét zárt cipő. Télen hosszú ujjú ing, nyakkendő, zakó, nyáron lehet rövid ujjú ing, nyakkendő zakó nélkül. Ha nem kötnek nyakkendőt, a felső gombot gombolják ki és a gallér alá nyúlva emeljék meg a gallért és hagyják állva, ne hajtsák ki. Mindenkinek kötelezően ajánlom az A/4 méretű sötét színű mappát, ezzel le is foglaljuk a kezünket, iratokat is tehetünk bele, segít a derék egyenesen tartásában.. hogy csak néhány előnyét említsem. Egyenruha, konformizmus Rariţa Zbranca, az Ecsetgyár elnöke Nehéz megmondani, hogy a ruha teszi-e az embert, de egy biztos: tönkre nem teszi. A viseletünk elmond valamit az ízlésünkről, a személyiségünkről, de önmagában nem határoz meg. Ez csak a jéghegy csúcsa, amit valóban ki kell rólunk deríteni, az több, mint ami látszik, és a ruhán túl kezdődik. Azok a helyzetek, amelyek kötelező viseletet írnak elő, legtöbbször olyanok, ahol valamit be kell bizonyítanunk, kérnünk vagy megvédenünk. Látszólag a formális öltözékhez igazodva megnöveljük esélyünket a sikerre. Ez tévedés. Nem minket jellemző, gyakran kényelmetlen és merev ruhákban megkockáztatjuk, hogy a hozzáállásunk is sablonos legyen. Nemcsak nem úgy nézünk ki, mint önmagunk, de nem is viselkedünk önmagunkként. Innen jön a meggyőződésem lényege is – minél inkább biztosítjuk önmagunk létének pszichikai kényelmét, annál természetesebben tudunk viselkedni és tartalmi szinten a legtöbbet hozzuk ki magunkból – legyen szó egy beszédről, egy bemutatóról vagy egy interjúról – különleges társadalmi helyzetekben. Az én értékrendemben ez az egyetlen érv elegendő lenne. A játékszabályok értelmében azonban egyéb érveket is felhozok a kötelező viselet ellen: A dresszkód egyenruhákat teremt. A változatosság csak részletkérdés – szín, szabás, viszont lényegében nem elképesztő, mennyire ugyanúgy néz ki egy konferencia, hivatalos munkatárgyalás, sőt egy esküvő, estély vagy bál minden egyes résztvevője? A dresszkód elfogadásának egy másik veszélye a konformizmus. Csendesen alávetjük magunkat olyan szabályoknak, amelyek indoklása nem eléggé világos. A társadalmi, különösen a külsőségekkel kapcsolatos normáknak való megfelelés könnyen automatikus gesztussá válik. Miért legitimizálnánk olyan társadalmi szabályokat, amelyek nem javítanak kapcsolataink tartalmán és minőségén? A társadalmi magatartás, és így a dresszkód is kulturálisan meghatározott, és a nyugati világban teljesen más, mint az arab vagy a távol-keleti országokban. Megkockáztatom, hogy a komformizmus elutasítása ebben az esetben interkulturális gesztus, a sokféleség értékelése. Mi több, azt hiszem pozitívnak nyilváníthatjuk a különleges öltözék különleges eseményhez való igazítását abban az esetben, ha másképpen öltözünk, sőt, egy társadalmi üzenetet továbbítunk az öltözetünkkel. Hayrettin Karaca, az egyik leggazdagabb török üzletember tizenöt éve ugyanazt a két pulóvert hordja. Gyakorlati okokból, mert nincs szüksége többre, és etikai okokból is, mert nem akar fölösleges erőforrásokat felélni. Egy másik példa, ami nagyon kedves nekem egy barátnőmé, aki most Szlovákia nagykövete Japánban. Sok, öltönyös politikusok által uralt konferencián ő újrahasznosított nyakkendőkből készült ruhákat és szoknyákat visel. Persze gyakorlatiasabb okok is szólnak az öltözködési formák betartása ellen. Sokunknak korlátozott az alkalmi ruhásszekrénye, van egy vagy két kosztümünk/öltönyünk, amelyet sorra viselünk az összes családi esküvőn és keresztelőn, az összes formális interjún és találkozón. Vagy a másik véglet: minden esküvőre vagy bálra új ruhát veszünk, elpocsékolva így a pénzt drága ruhákra, amelyet egyszer vagy kétszer veszünk fel csupán. Mint minden, tőlünk távol álló dolog, a különféle alkalmakra megfelelő ruhavásárlás olyan gyakorlat, amely már önmagában is stresszet, gondokat okoz, és gyakran a választásaink idővel helytelennek bizonyulnak. Hivatalos ruháink, amelyeket csak ritkán viselünk, kényelmetlenek, és számottevően korlátoznak mozgási szabadságunkban. De minden kényelmetlenséget, amelyet a magassarkú cipő, a zakó és nyakkendő okoz – amennyiben ezt nem érezzük természetesen magunkénak – meg lehet szüntetni a dresszkódhoz való alkalmazkodás megtagadásával. A legfontosabb aspektus azonban az marad, hogy az öltözet, bármennyire is figyelmesen választjuk meg, nem beszél a képességeinkről, emberi készségeinkről és jellemzőinkről. A ruha nem társít hozzánk bizonyos tulajdonságokat. Nem vagyunk jobb szónokok öltönyben. És az a gondolat, hogy az öltöny/kosztüm viselésével jobb benyomást keltünk magunkról, csalóka. Ugyanígy csalódásnak tehetjük ki magunkat, ha valakit az öltözködése alapján akarunk megítélni. Ezért az optimális döntés az őszinte döntés, az, hogy helyzettől függetlenül önmagunk legyünk, hogy azokat a ruhákat viseljük, amelyek minket jellemeznek és megengedik, hogy hitelesen viselkedjünk. (fordította: R.T.) Egyetértesz-e a dresszkóddal? IGEN NEM View Results C
Posted on: Fri, 04 Oct 2013 17:35:41 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015