Fájdalom és kín marcangol, testem és lelkem tűzben ég, felemésztve érzem magam teljesen. Hamuvá válik az idő folyosóján, de lépteim tudatosan teszem meg utam szén földjén. Izzik a levegő, parázslik a táj körülöttem, a harag is feltámadt bennem. Kezeim ökölbe szorulnak, szememben őrült fény szikrázik. Eltűnnek az előttem magasodó falak és akadályok. Az álmaim szertefoszlanak és leperegnek rólam, mint viaszról a víz. Befeketedtem teljesen a gonosz erőim elhatalmasodnak rajtam. Éles gúnyként nevet a külvilágra. A vér látványát szinte már kívánom, ami úgy ér, mint fáradt arcot a hűs víz. Dühöm vörös fátyolként takarja tudatom, ölni képes vágyak bontanak szirmot, hulla illatot okádva magukból elárasztva a természetet. Nem ismer senki rám, az átváltozás pillanatában mindenkitől megszabadulok. Szavakkal ölöm mindazt, ami szeret és belőlem fakad. Csak ez lény vethet véget szenvedésemnek, mielőtt végleg átváltoznék, csak ő adhat vizet száradó lelkemnek, s létemnek. Érte kiáltok a semmibe a szavak útján, lehet hiába. Már elkezdődött az átváltozás, nem tudom eltüntetni maradandó nyomait. Veszett vad lettem, félig ember s félig valami más, ami őrületet hord magában és elfed teljesen idővel. Fájdalom és kín lett átváltozásom oka, bárgyú ösztönei által. Elvesztettem a lét értelmének kincsét. Értéktelen lett az idáig tartó küzdelmem, melynek talán célja sem volt, hacsak nem a megsemmisülésem a cél. Kés hegye fordul szívem felé. Érzelmeim, fájdalmaim egyre csak erősödnek és nem tompulnak, de már felkészültem a halálra. Szinte már kívánom, így megszabadulok a szerelem fájdalmától. Kék búzavirágot látok szemeim előtt, mint a lét utolsó képe úgy tárul elém. /Sintetic black arrow/-->Szentesi Tamás
Posted on: Thu, 20 Jun 2013 16:13:07 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015