Férfiak és nők Szentesi Zöldi László - 2013. augusztus 7., szerda Gondolom, minden férfi és nő dédelget magában egyfajta ideális képet a másikról, s miután a téma örökzöld és terjedelmes, nem térhetünk ki álmok és valóság néha oly kusza viszonyára. Mindenesetre férfiak és nők nem kioltják, hanem kiegészítik egymást – ez az első roppant eredeti felismerésünk. A második pedig, hogy – amint Karinthy tanította – férfi és nő azért nem érti meg egymást, mert teljesen mást akar: a férfi a nőt, a nő pedig a férfit. Mindezekből pedig egyenesen következik, hogy férfiakat és nőket természetes vonzalmak éltetik, amelyek a Neander-völgy óta különféle bonyolult lélektani, testi és szociális eredők folytán végül családdá állnak össze. Mert ha férfi és nő között felüti fejét a harmónia, annak bizony óhatatlanul gyermekáldás lesz a vége, az emberi faj pedig örvendetesen szaporodik. Csakhogy ez a felvetés sokakat felháborít. Terjed ugyanis, mint a lépfene, egy másfajta tapasztalat: férfi és nő hagyja egymást békén, erejüket se családilag, se gazdaságilag ne egyesítsék, ha összeállnak is, minek azt intézményesíteni, a házasság „csak egy papír”, a gyerek meg vagy jön, vagy nem, de ha nem, akkor sincs baj, legalább többet járunk színházba és étterembe. Szigorúan külön kasszából, persze. Minden embernek saját útja van. Éppen ezért sem becsmérelni, sem kritizálni nem illendő mások életformáját, világképét. Csendben azért jegyezzük meg, hogy a családról vallott hagyományos felfogás már kiállta az idők próbáját. Családban élni jó. Akinek pedig gyermeke születik, olyasmit birtokol, amihez fogható nincsen a világon. Akkor teljesen más dimenzióba kerülnek olyan fogalmak, mint önfeláldozás, felelősségérzet, alkalmazkodás. A modern férfiak és nők nem választották, hanem örökölték a párválasztás devianciáit. Ma akárhova nézünk, totálisan idióta nő- és férfikép vesz körül minket. A nő határozott, önálló, agresszív és domináns, lenyomja a férfit mindenben – ezt látjuk televízióban, reklámban, és sajnos a plakátnők leléptek a falról, ezerszámra mászkálnak közöttünk. De ki szeretne Miss Öntudattal együtt élni? Egy normális férfi aligha. Aztán ott vannak az izomkolosszusok, George Clooney mosolyával, Daniel Craig felsőtestével és Leonardo di Caprio önfeledt úszkálásával a süllyedő Titanic körül. Csakhogy az a helyzet, hogy ezek a bombaemberek nem léteznek. Nem arról van szó, hogy az igényeket eleve mélyre kellene belőni, csak vegyük figyelembe: nem az a jó nő, aki éjjel-nappal macskaszerű szerető, ugyanakkor szerető anya és perfekt takarítógép, és nem az a klassz férfi, aki híres, gazdag, izmos és humoros, és minden este virággal állít haza. A jó nő és a klassz férfi az, akit önmagáért szeretünk, és akit társunknak választunk. Nagy a kísértés persze, de plakátfiúkra és -macákra mégsem gondol az ember, amikor élete legfontosabb döntését hozza. Mindezt azért írtam le ilyen részletesen, mert az internetes térben iszonyú történeteket olvasni. Az egyik kisasszony például felpanaszolja, hogy őnéki már nem kell egy férfi sem, mert úgy horkol mindegyik, akár a disznó. Tetszik érteni: ő inkább lemond a férfiakról minden tartozékukkal együtt, csak azért, mert szuszognak, pöfögnek, egyik-másik beszél álmában, teliholdkor talán vonyít is. Én pedig azt mondom, megbolondult az egész világ. És ebben a szegény, megbolondult világban mi, európai férfiak és nők egyaránt áldozatok vagyunk. A nők, akikre irtózatos tehertételként nehezedik a mai életvitel, s hogy egyszerre kellene művelt, kedves asszonykának, figyelmes feleségnek, fantasztikus anyának lenniük. És a szegény férfiak, akik látástól vakulásig dolgoznak, mégsem csibészes a szájuk szeglete, amikor éjfélre hazaérnek, és megeszik a maradék kocsonyát. Valamit elrontottak itt, de nagyon. Szegény Ibsen annak idején kitelepítette Nórát a „babaházból”, és jól tette. De vajon boldogabb lett-e a világ, hogy a munka világába soroltuk a nőket, ám családi kötelezettségeik változatlanul megmaradtak? Hogy egy férjes vagy férjetlen asszony, pláne gyerekeket nevelve emberfeletti erőfeszítéseket tesz a puszta fennmaradásért? A család intézménye pedig időközben széthullott: felsorolni sem tudja az ember, hány ismerőse vált el vagy nem házasodott meg soha. Ezek a tények. És tudják, mit? Mégis: férfinak és nőnek lenni együtt, egy családban a legcsodálatosabb dolog a világon… Amikor a férfi egyszerűen férfi lehet, és a nő egyszerűen csak nő, nincs szerepzavar, és közösen hordozzák a terheket, akkor emelkedik az önbecsülés, dagad a kebel. És ez jól van így.
Posted on: Wed, 07 Aug 2013 06:58:40 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015