„Gyávaság. … Van a gyávaságnak egy fizikális szintje, amikor a fizikai fájdalomtól félünk. Az emberek zöme azonban érzelmi szempontból gyáva. Gyáva kimondani az érzéseit. … „Nem tudom megtenni…” „Mit fognak szólni a többiek?” „Mit fog szólni az apám, az anyám, a szomszédok, bárki?” … Ha felismerik a gyávaságot, tudják, két lehetőség nyílik: az egyik, hogy nem csinálnak semmit. Na, erre fognak ráfázni, mert ilyenkor a feszültség egyre fokozódik. Kinyitom a szemem, rájövök, hogy a teher, ami nyom le, azok a meg nem oldott félelmeim, amelyekkel gyáva vagyok szembenézni és felelősséget vállalni. És mindezért én vagyok a hunyó. De nem teszek semmit se! Pedig tudom, hogy én okozom mindezt magamnak. Hogy gyáva vagyok lépni. Ez tehát azt jelenti, hogy tudatosan elkezdem magam marcangolni, hangosan szidom és emésztem magamat. Na, itt jön a baj. Itt izzanak be a genetikai kódok, hajlamok a különböző betegségekre, amelyeket mindannyian hordozunk. … A gyávaságnak mindig van következménye: a pasikat otthagyják a csajok, a nők mamává változnak, a drága partnerük meg fogja őket csalni, mert gyávák kimondani, hogy én nem az a stabilitású, erejű nő vagyok, amit mutatok, ő pedig nem az a férfi, akit igazából szeretnék stb. És akkor ezért érdemes élni, ugye? Biztos. És a gyávaságnak van még egy kis laza következménye, hogy általában ötvöződik az önzéssel. A gyáva és az önző ötvözete pedig egy aranyos magyar tulajdonságot alkot, ezt úgy hívják: irigység. Az irigy valójában gyáva. Mert mit mond az irigy? „A másiknak van, nekem miért nincs?” Ez nem más, mint a felelősség elhárítása, mert az illető nem mer szembenézni azzal, hogy az élete adott területén nem tett bele következetesen mindent, amit tudott volna. … A haldoklónak általában van egy nagyon fontos élménye: ez pedig sokszor a belső elégedetlenség. „Mi lett volna, ha én ebben és ebben az élethelyzetben, 25 évvel ezelőtt bátor lettem volna?” Brutális érzés a gyávaság. De sokan még ekkor sem mondják ki. A meg nem valósított álmok, amelyek önmagam miatt nem valósultak meg, mert gyáva voltam fejest ugrani? Brutális frusztráció. …A gyávák, akik nem vállalták, hogy emberként éljenek, ezt a tömény kudarcot csőstül fogják megkapni, miközben fekszenek az ágyon. … De amikor ott fekszem, tudom, érzem, hogy nincs több időm, akkor rettenetes lesz belegondolni, hogy lehetett volna mosolyogva, hittel is élni, vállalva az érzéseimet. … Az elfogadás alapvetően fontos lépés annak a számára, aki változni, változtatni akar, … amit egy nagyon intenzív érzésnek, a fájdalomnak tiszta fejjel való átélésének is kísérnie kell. … Az első lépés: hangosan kimondani azt, ami van. … Kimondani azt, hogy boldogtalan vagyok, iszonyú fájdalommal fog járni. … Ezután jön a következő, nehezebb lépés: elkezdeni következetesen felelősséget vállalni mindezért, tudva, hogy a változás irdatlan kemény lesz, nagyon fájdalmas, de mindig választani lehet, hogy az A úton indulunk el vagy a B úton. … Érzelmileg felnőni azt jelenti, hogy felelősséget vállalok az adott helyzetben jelentkező pozitív és negatív érzéseimért egyaránt, és ezt a magam számára hangosan is ki merem mondani. Ilyenkor például ki merem mondani azt is, hogy igen, gyáva vagyok. Itt kezdődik el az, amikor kezdünk megállni a saját lábunkon. Igaz, hogy kicsit még lenn a pokolban, mert a gyávaságunkkal egy sor helyzetben hagyjuk magunkat megalázni, kihasználni, ami soha nem a másik felelőssége, hanem csakis a miénk. Ez mindenkinek a saját egyéni felelőssége. Hogy mit teszek a lelkemmel és a testemmel, azért egyedül én felelek, nem az a "szemét" másik. ... És mi vár arra, aki legyőzi a félelmeit? Nyugalom. Béke. Mosoly. Büszkeség. Tartás. Gerinc. … És ha mindezt átgondolva azt mondják, hogy oké, ennek ellenére is hallgatnak, tűrnek, nyelnek – akkor csak tegyék. Nincs ezzel semmi gond. Minek kellene mindenkinek boldognak lennie?” (Dr. Csernus Imre: A fájdalom arcai)
Posted on: Sat, 10 Aug 2013 20:11:52 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015