Hajnal Sötétség, csend, halk szuszogás, forgolódás, sóhajtás. Az éjszaka neszei. Csupán én virrasztok, én vagyok az aki türelmetlenül lesve az órát várja a reggelt. Felébredtem, várom mikor kel fel a nap, és mikor jön el az időm. Ne gondolkozz, ne töpreng feleslegesen, ne tény fel olyan kérdéseket amikre nincs felelet. Ne kínozd magad feleslegesen, és ne akard megváltani a világot se. Ne ma, ne itt, és ne most. Pihenj, aludj, ébredj reggel derűsen. Hogy tehetném? A gond visszajáró vendég nálam, ő az aki nem hagyja, hogy felhőtlenül boldogan élhessem életem, ő az aki mindig visszaránt a földre. Számlák, fizetés, munka, kert, család suttogja varázsigeként újra, és újra ugyanazokat a szavakat. Ha befogom a fülem akkor is hallom, előlük senki sem menekülhet, nem tehet úgy mint ha nem léteznének. Nem egyedi eset, nem én vagyok az egyetlen ezen a földön aki ezekkel a problémákkal küzd. Mindenki megoldja valahogy. Jól, rosszul, de tesz valamit, azt amit a legjobbnak gondol. Én is azt próbálom tenni, azt teszem amit a legjobbnak gondolok. Most, mint oly sokszor az életben ismét tanácstalan vagyok. Hogyan tovább? Mit tegyek? Hogy tegyem? Nem tudom, fogalmam sincs. A majd csak valahogy korszakom élem. Élem egyik napot a másik után, nem gondolva arra mi lesz holnap, a jövő héten, a jövő hónapban. Majd csak lesz valahogy. Aludnom kéne, holnap fáradt leszek ha nem alszom ki magam. Majd lesz valahogy, holnap reggel felkelek, dolgozni megyek, és mindent pontosan úgy fogok csinálni mint ahogy eddig. Majd csak lesz...
Posted on: Mon, 28 Oct 2013 17:37:02 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015