Mit üzen az EU a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése mellé? A kormány úszik a boldogságban: az Európai Unió megszünteti a Magyarországgal szembeni túlzottdeficit-eljárást. Nem is tehetett mást: a gazdaság agyonadóztatásával a kormány csakugyan a megkívánt 3% alá szorította a költségvetési deficitet. Hogy az „unortodoxia” mellőzésével mennyivel kevesebb áldozattal lehetett volna ugyanezt elérni, és hogy mekkora árat fizetett és még fog is mindezért fizetni a magyar gazdaság, arról legtöbbünknek fogalma sincs. A Bizottság Magyarország számára készített ajánlásaiból azonban kirajzolódhat a kép, hogy a magyar gazdaságban az államháztartás deficitjétől eltekintve semmi sincs rendben, ahhoz pedig, hogy az lábra tudjon állni, lényegében mindenen változtatni kell. Az alábbi összeállításban a baloldali oszlopban a Bizottság ajánlásait láthatjuk, a jobboldaliban pedig „szabad fordításban” azt, hogy az egyes ajánlási pontokkal mit üzen a Bizottság a magyar kormánynak. Az összeállítás mellé minden kommentár fölösleges, az önmagában is kellően lesújtó: A Bizottság a kormánynak ezt ajánlja A bevételek növelése helyett a kiadások mérséklésére összpontosítson. Teremtsen növekedésbarát környezetet. és ezzel ezt üzeni A költségvetési deficitet úgy szorítottátok a kívánt szint alá, hogy nem a kiadásokat csökkentettétek, hanem csaknem kizárólag az adókat növeltétek. Elszívtatok minden forrást a gazdaság növekedése elől, az adókkal pedig a legversenyképesebb ágazatokat sújtottátok leginkább. Túl optimisták vagytok, fiúk: reményeitekkel ellentétben idén 0,7% helyett csak 0,2%, jövőre 1,9% helyett 1,4% növekedés várható. Ez nem is lehet másképp: nincs forrás, és a kiszámíthatatlanság miatt főleg nincs bizalom a beruházásokhoz – anélkül pedig nincs növekedés…Mérsékelje az államadósság arányát. Biztosítson költségvetési keretet és állapítson meg kötelezettségeket a Költségvetési Tanács számára, amellyel az ellenőrizheti az államháztartási folyamatokat . Tegye újra lehetővé a bankok számára a hitelnyújtást, többek között a bankadó ésszerű mértékűre csökkentésével. Hozzon létre szabályozott rendszert a nehéz helyzetbe került bankok megsegítésére. Az államadósság, minden hetvenkedésetek ellenére, jelenleg magasabb, mint a kormányváltáskor, és a piaci bizalom hiánya miatt csak igen magas kamatok mellett finanszírozható. Az államadósság csak racionális gazdaságpolitikával mérsékelhető, unortodox kapkodással, mint látható, nem. Megszüntettétek a korábbi, független Költségvetési Tanácsot, amely apparátus és saját költségvetés birtokában elemezhette a költségvetést, és visszatarthatott volna benneteket az ámokfutástól. A mostanit a saját szátok íze szerint neveztétek ki, se pénze, se apparátusa. A vétójoga példátlan, más joga viszont, amivel az államháztartási folyamatokat ellenőrizhetné, nincs. Ha akarna, se tudna visszafogni benneteket semmitől. A bankok elleni populista hecckampánnyal lehetett politikai népszerűséget szerezni, de a képtelen mértékű bankadó, a végtörlesztés és társaik megfosztották a bankokat nyereségüktől. Nincs miből hitelt nyújtaniuk, és nem bízhatnak abban, hogy ha mégis hiteleznének, egy utóbb meghozott, fentiekhez hasonló intézkedésetek miatt nem fizetnének rá nagyon. Hitel nélkül pedig, mint azt már az a Széchenyi is megírta, akire annyit hivatkoztok, de akinek a gondolataiból oly keveset értettetek meg, a gazdaság nem működik. Bankadó másutt is van, de nem csak a mértéke töredéke annak, amit ti a bankokra sóztatok. Józan kormányok a bankok különadójából származó bevételt nem élik föl úgy, mint ti, hanem félreteszik, hogy ha egy bank megbillen, ebből a forrásból segítsék ki. Egy bank bedőlése ugyanis végeláthatatlan láncreakciót vált ki a gazdaságban, az általa okozott károk helyrehozatala sokszorosába kerül annak, mint amennyiből meg lehet menteni. A különadó összegét erre fordítva viszont a bankok lényegében saját maguk állják a társuk megmentéséhez szükséges összeget. Erősítse a pénzügyi szabályozást és felügyeletet, hogy a PSZÁF vészhelyzetben be tudjon avatkozni. Teremtsen vonzó befektetési környezetet a közvetlen külföldi befektetők számára, tegye kiszámíthatóbbá a szabályozási rendszert. Szüntesse meg a külföldi befektetőket aránytalanul nagy mértékben sújtó korlátozásokat, főleg a szolgáltatási szektorban. Egyszerűsítse a társasági adó rendszerét, tegye stabillá és kiszámíthatóvá. Csökkentse minimálisra a társasági különadókat. Csökkentse az adminisztratív terheket. Egy veszélybe került bank megmentése még így is nagyon költséges, lehetőleg vissza kell tehát tartani őket az olyan, túlságosan kockázatos tranzakcióktól, amelyek veszteségét nem képesek maguk fedezni. A PSZÁF erre való, és nem kicsinyes pozícióharcok megvívására, amire ti használjátok. Gazdasági növekedés, mint föntebb már volt róla szó, nincs beruházás nélkül. Saját tőkéből nem tudtok beruházni, hiszen elkölteni való pénzetek se nagyon van, nemhogy fölhalmozni való. Hitelt csak olyan drágán kaptok, amit a gazdaságotok nemigen tud kitermelni. Egyetlen esélyetek a beruházásra, és így a növekedésre, ha a külföldiek hozzátok viszik a pénzüket. De nem viszik, mert primitív gazdasági nacionalizmusotokban olyan, otthon talán népszerű korlátozásokat (különadók, plázastop, hirdetési adó, stb.) léptettetek életbe, ami elriasztja őket. Még inkább riasztja őket a bizonytalanság: az, hogy nem tudhatják, mikor találtok ki számukra valami újabb megszorítást, amivel elértéktelenítitek néhány milliárd eurós beruházásaikat. Az előző pontban említett korlátozások és bizonytalanságok közül talán legfájóbb az adórendszer ide-odarángatása. Nem a társasági adó kulcsa a döntő kérdés: egy gazdasági társaság életében talán a legkisebb költség a társasági adó. Ha azonban az alacsony társasági adót egyes, önkényesen kiválasztott társaságok esetében a többszörösére emelitek, mellé pedig naponta találtok ki újabb és újabb rafinált adónemeket, ráadásul úgy, hogy az a piaci verseny nem minden résztvevőjét sújtja egyformán, mert a csókosaitokat jó előre mentesítitek, akkor még a hazai profitot sem nálatok fogják befektetni, nemhogy külföldről hoznának nektek pénzt. Valami söralátét méretű adóbevallásról volt szó a választási kampányban, ehhez képest az adórendszeretek bonyolultabb és átláthatatlanabb, mint valaha. Az adminisztrációtok más vonatkozásban is elképesztően bonyolultSegítse és ne korlátozza a piaci versenyt – különösen a közbeszerzések területén Teremtsen szigorúbb rendszert a pártfinanszírozás ellenőrzésére. Csökkentse a szegénységet, különösen a gyermek- és romaszegénységre koncentrálva. és drága, mindez pedig a vállalkozások terheit növeli. A versenyképesség érdekében legalább a legabszurdabbak szabályokat el kéne törölni. Tudjátok, a közbeszerzést arra találtuk ki, hogy a közpénzeket a lehető leghatékonyabban használjuk föl. Ez nem csak az állami kiadásokat csökkenti, de az állami megrendelésekért küzdő vállalkozásokat is éles versenyre kényszeríti, javítva ezzel termelékenységüket, versenyképességüket. Ha viszont minden közbeszerzést a Közgép és a vele szövetkezők nyernek, akkor a vállalkozások nem a versenyképesség javításában, hanem a Simicskával való jó viszonyban lesznek érdekeltek. Ettől Simicska persze gazdagszik, de az állam szegényedik, a gazdaság pedig nem fejlődik. Ki tudná nálatok jobban, hogy a megbundázott közbeszerzéseken lenyúlt pénzek nem elsősorban magánzsebekben, hanem pártkasszákban végzik? Amíg lehetőséget nem fogtok teremteni nem csak a pártok finanszírozásának szigorúbb ellenőrzésére, hanem a pártok működéséhez szükséges összegek legális úton történő megszerzésére, addig ebben a kérdésben javulás nem lesz. A koldusok, hajléktalanok és éhezők tömege kétségkívül rosszul fest egy világváros utcáin, de nem az a megoldás, hogy kiűzitek vagy kivegzáljátok őket onnan, mert akkor legalább nincsenek szem előtt. Nem csak azért nem megoldás ez, mert embertelen, hanem, mert a szegénység nem elsősorban esztétikai probléma. A szegények nagyon keveset fogyasztanak, mert nincs nekik miből. A tőlük elvett jövedelmet pedig hiába adjátok a gazdagoknak, ők lehet, hogy hálásak lesznek érte, de nem fognak az eddiginél többet fogyasztani, legalábbis nem belföldi terméket; vagy megtakarítják a többletet, vagy külföldön költik el. A jövedelmi olló nyílásával ezért csökken a fogyasztás, ami pedig a gazdasági növekedés egyik motorja lehetne. Ezenkívül minél inkább leszakadnak a szegények, annál kevesebb esélyt fognak látni a fölzárkózásra, tehát annál kevésbé éreznek majd késztetéstCsökkentse az alacsony keresetűek adóterheit. A munkanélküliség kezelésében erősítse az aktív intézkedések szerepét a közmunkaprogramok rovására. Kezelje hatékonyabban az ifjúsági munkanélküliséget. arra, hogy a fölzárkózás érdekében erőfeszítést tegyenek. Nem véletlen, hogy a fejlett országokban jobb- és baloldali kormányok egyaránt fontosnak tartják, hogy a jövedelmi olló ne nyíljék túlságosan nagyra, ti viszont valósággal sportot űztök a fordított Robin Hood-politikából: fosztogatjátok a szegényeket és ebből támogatjátok a gazdagokat. Ennek a perverz újraelosztásnak egyik fontos eszköze az adórendszeretek átalakítása volt, amellyel jelentősen növeltétek a szegények adóterheit, és csökkentettétek a jómódúakét. Ezek közül is kimagaslott az egykulcsos jövedelemadó, amivel sikerült a korábbiak mellé újabb egymillió embert a szegénységbe taszítanotok, miközben a gazdaságot, hiába vártátok tőle, nem pörgette, mert nem is pörgethette föl. Jó volna, ha beismernétek a kudarcot, és változtatnátok, de a főnökötök egyelőre az egykulcsos után már egyszámjegyű jövedelemadóról vizionál, ami azt jelentené, hogy a havi százezer forintot keresőnek hétezer, a havi egymilliót keresőnek pedig hetvenezer forinttal többet juttat, mint eddig, A szegénység terjedésének másik fontos oka a foglalkoztatási helyzet. Hiába veritek a melleteket, hogy nyerésre álltok a foglalkoztatási gondokkal szemben, magatok is tudjátok, hogy ez csak propaganda-duma. A munkanélküliek száma enyhén nőtt is a három évvel ezelőttihez képest, az ifjúsági munkanélküliség pedig egyenesen tragikus méreteket ölt. Ekkor azonban még nem vettük számításba azt a néhány százezer embert, aki az elmúlt években külföldre távozott, és aki, ha otthon marad, állás- és tanulási lehetőség híján a munkanélküliek számát növelné. A foglalkoztatottak számát pedig hiába növeltétek százezerrel a közmunkaprogramok földuzzasztása útján, a szegénység enyhítéséhez nem egyszerűen foglalkoztatásra, hanem kellő jövedelmet biztosító foglalkoztatásra volna szükség, a közmunkások jövedelme pedig az éhenhaláshoz sok, de a megélhetéshez kevés. Aktív intézkedésekkel: oktatással, át- és továbbképzéssel kellene segítenetek a munkanélkülieket a munkaerő-piaci kereslethez való rugalmas alkalmazkodásban.Tegyen lépéseket, hogy az oktatás mindenkinek biztosítsa a munkaerő- piaci versenyben szükséges készségeket, szaktudást és képesítést. Javítsa az oktatás befogadó jellegét, csökkentse a szegregációt. Gondoskodjék az iskolaelhagyókról. Fokozatosan szüntesse meg a szabályozott energiaárakat, gondoskodva a kiszolgáltatott fogyasztók védelméről. Biztosítsa a szabályozó hatóság függetlenségét. Ezeknek az aktív intézkedéseknek viszont előfeltétele a biztos alapműveltség, a tájékozottság, a megfelelő képzettség. Mindaz, amit ti a tankötelezettség korhatárának leszállításával, az iskolarendszeretek szelektivitásának fokozásával, a szakképzés szétzilálásával, a felsőoktatás szétverésével, az oktatásból való gátlástalan pénzkivonással egy szűk felső-középosztálybeli réteg kiváltságává tettetek. Gazdaságotok további évtizedekkel való leszakadását kockáztatjátok, ha az oktatásra továbbra sem mint a munkaerő-piaci kínálat javításának, hanem mint a felsőbb rétegek kiváltságai megőrzésének eszközére tekintetek. Úgy van, fiúk, ez a szíveteknek oly kedves, politikai aduászként kezelt rezsicsökkentésről szól. Egy monopolisztikus piacon persze állami eszközökkel védeni kell a kiszolgáltatott fogyasztót, de az árakat nem szabhatja meg önkényesen a politikai érdek. Ez ugyanis torzítja a piacot, nem ösztönöz az egyre drágább energiával való takarékosságra, és a többet fogyasztókat, tehát megint csak a jobbmódúakat hozza kedvezőbb helyzetbe. Az energiapiac liberalizálásába pedig éppen azért kezdtünk bele, hogy hosszú távon a piac sokszereplőssé tételével, a verseny fokozásával itt is az önszabályozás védje a fogyasztót, ne az állami beavatkozás.
Posted on: Sun, 07 Jul 2013 14:50:07 +0000