Már a harmadik napon feleletet kaptam Cartertől. Rövid volt a válasza – a titkos kóddal. Tíz millió dollárt engedélyeztek. Most már csak meg kell táviratoznom, hogy Európa melyik bankjánál kívánom az összeg folyósítását. Carter bizonyára maga is sokat töprengett a Hitler által kért 24 millió dolláron, ahogyan én is. Az összeg egy kicsit soknak tűnt. A New York-ból kapott válasz után rögtön írtam von Heydt-nak, aki másnap Berlinből fölhívott. És még aznap este Münchenbe jött egy feltűnően kistermetű ember társaságában, akit nekem Frey néven mutatott be. A két urat szállodai szobámban fogadtam, és közöltem velük, hogy New York késznek mutatkozott a nevemre tíz millió dollárt egy európai banknál a rendelkezésemre bocsátani. Vagyis Hitler számára letétbe helyezni. Köszöntöm a kedves Nézőket! Folytatjuk sorozatunkat a titokzatos Sidney Warburg feljegyzései alapján. Aki a Wall Street és a világ legnagyobb – amerikai – bankházai, valamint Hitler és a német nemzeti szocialisták, ismertebb nevükön: a nácik között közvetített 1929-től. A globális pénzügyi háttérhatalom ugye a versailles-i békerendszerből legfőképpen profitáló, a német gazdaságot és gazdagságot, bánya- s iparvidékeket lenyelő franciákat akarta a nácik révén föltartóztatni. Valamint a bolsevik forradalmat szponzoráló, ám aztán a Lenin halála után a háttérhatalommal szemben hálátlan, a globális kőolajpiacot ellenőrző multikat, és Trockijt, a Wall Street oroszországi pénztárosát elüldöző Sztalinékat akarta megregulázni egy kemény német nemzeti kormányzattal. Ezért esett a New York-i Wall Street és a londoni City választása Hitlerre és a Nemzeti Szocialista Német Munkáspártra. Bennük látták az eszközt. Csak hogy utóbb a bábu föllázadt, nemzete érdekeit előbbre tartotta, s ezért kellett kirobbantani a második világháborút. A lázadó Hitler ellen. Ott tartunk, hogy 1929 nyarán, amidőn Hitler még ellenzékben van, a nemzeti szocialista munkáspártiak még a nemzetietlen szocialistákkal, a bolsevikok által Oroszországból pénzelt kommunistákkal és azok rohamosztagaival viaskodnak. Németország a liberális Weimari Köztársaság kabaréját nyögi, de mind a liberalizmus, mind a monarchizmus, mind a konzervatív jobboldal csődöt mond a kizsigerelt Németországban, mert a berlini kormány választhat: vagy kiszolgálja az idegen érdekeket, a francia megszállókat. És akkor szembe kerül a kiéheztetett, megalázott német nép tízmillióival. Vagy szembe száll a megszállókkal. Akkor viszont kiéheztetve, leszerelve, hadseregétől megfosztva, fegyvertelenül az első világháború utáni európai francia rendszerrel találja szembe magát: Franciaország, Lengyelország, Csehszlovákia – Németország szomszédai – ugrásra készen állnak még több német föld elszakítására. Igen ám, de az első világháború után a Wall Street és a City akkora hiteleket nyújtottak Berlinnek a rettenetes hadisarcok kifizetésére, hogy azok törlesztését csak egy önálló, franciáktól megszabadított Németországtól remélhették. Azonban a weimari kabaréliberális köztársaság erre alkalmatlannak bizonyult, ráadásul még jött a világgazdasági válság is. A német kommunisták, szocialisták pedig annyira Moszkvához húztak – elvégre onnan húztak magas fizetséget -, hogy csak erősítették volna Sztalint, amennyiben átveszik a hatalmat. Sztalin pedig saját orosz kőolaját eröltette Németországra – az amerikai-angol multik kiszorításával. Így a pénzügyi háttérhatalomnak kapóra jött Adolf Hitler. Az első tíz millió amerikai dollár 1929 nyarán érkezett meg a Wall Streetről – pár nappal az után, hogy az amerikai bankházak titkos megbízottja, a Warburg-dinasztia tagja: Sidney echotv.hu/vilag-panorama-2013-10-11-vilag-panorama#sthash.iTtxyPwI.dpuf
Posted on: Tue, 22 Oct 2013 06:37:24 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015