Nahalka István 2013.06.30. 13:02 Nem következetesen végiggondolt, és nem alaposan megrágott gondolat következik most. A mi pedagógustársadalmunknak, lényegében a teljesnek szőröstül-bőröstül, van egy egységes pedagógia-, pedagógus képe. Ez egy a végletekig átromanticizált, rózsaszín, a nemzet napszámosa, a hivatás, és más blődségek hazugságaira épülő, hamis kép. Ez a kép – szerintem – hosszú-hosszú ideje nem engedi, hogy a mi pedagógustársadalmunk érdemben tudjon reflektálni nagy oktatáspolitikai történésekre. Megriadva látja időről időre, hogy ebben a rózsaszín felhőben ellentmondások merülnek fel. Hogy van ilyen, és van olyan pedagógia. Hogy a feladatokat meg lehet oldani (vagy nem lehet megoldani) így is, és úgy is, és hogy ezek az eljárásrendszerek egymással nem kibékíthetők. Ez az amúgy természetes, az innováció alapjának tekinthető helyzet nem fér össze a pedagógusromantikával, azzal, hogy azt hisszük, mi vagyunk a nemzet élő lelkiismerete, sőt, csak mi menthetjük azt meg. Így aztán rendkívül nehéz feldolgozni a pedagógiai világ változtatásának kísérleteit. Nem az őszinte ellenállás, a szakmai alapokon álló érvelés, nem a lehető legtöbb tudás összegyűjtése a minél alaposabb véleményformálás érdekében a reakció, hanem a rózsaszín látszategység fenntartása még annak árán is, hogy időlegesen behódolunk annak, amivel nem értünk egyet, legfeljebb egy kicsit morgunk, hogy “hát ezt azért talán mégsem kellene”. Nem vesszük észre, hogy a fejünk felett játszó politikák eltérő (sok esetben egyébként nem is olyan nagyon eltérő) törekvései, kezdeményezései, reformjai, belenyúlásai mögött valódi, már nem politikai, hanem szakmai, pedagógiai különbségek is feszülnek. A pedagógus társadalom lényegében minden hatalmat, és minden hatalmi kezdeményezést ki akart bekkelni az elmúlt 30 évben. Nagyrészt sikerült is neki. Kibekkelte a tantervkészítéseket, kibekkelte a kompetenciákat, kibekkeli folyamatosan a kompetenciaméréseket, kibekkelte az alsó tagozaton az osztályzás és a buktatás megtiltását, a nem szakrendszerű oktatást, és nem akarom napestig sorolni. Kibekkelte, mert csak a romantikus kép fenntartásában hisz. Ha olyan reformocskák jönnek, amelyek szíve szerint valók, akkor ráül ezekre, pályázik, tényleg kiteszi a lelkét, és azt hiszi, hogy ez a világ sora, az az egységes magyar pedagógia, amelyben mélyen hisz, így jut tovább. Ha pedig olyan változtatások vannak, amelyek nem a szája íze szerint valók, akkor bosszankodik ugyan, de kibekkeli. Ezt most nem lehet kibekkelni. Jelzem, mint ahogy ez történik minden változásnál, sokan, talán a többséghez tartozók, nem is akarják. Ez így jó, mondják: “végre az a pedagógia érvényesül, amely mindig is közel állt a szívemhez”. A többiek meg most vonulnak vissza, és éltetik magukban a hamis egységet. Ám ez most szerintem nem megy. Az az érzésem, hogy kb. egy éven belül szinte mindenki számára kiderül, hogy ez a valami, ami most van, a rózsaszínűre festett, romantikus pedagógusegységet is szétveri. Ha nincs igazam, akkor nagyon nagy baj van.
Posted on: Mon, 01 Jul 2013 06:12:07 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015