Netalántán az egyiptomi piramisoknál is régebbiek? Persze, hisz azokat is a Kárpát-medencéből kirajzók csinálták. :) Hétezer-ötszáz éves „luxusházak” Vas megyében Ha komfortjukat tekintve nem is, méretük alapján egy mai komoly családi házzal vetekednek azok az újkőkori építmények, amelyeket a vas megyei Torony község határában tártak fel a régészek. A séi Vénusz A megelőző feltárásra egy lakópark építése miatt volt szükség – mondta el a National Geographic Online-nak a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága Savaria Múzeumának régészeti osztályvezetője. Ugyanakkor már csak az elhelyezkedése miatt is rendkívül érdekes volt a terület – tette hozzá Ilon Gábor –, hiszen határos azzal a séi területtel, amely a hetvenes évek vége óta Európa-szerte híres, védett régészeti lelőhely. Vagyis ugyanazon régészeti lelőhelynek a mai Torony község határába eső részén volt lehetőségük kutatni. Ennek hozadéka az is, hogy kiderült: az utóbbi két évtizedben a séi lelőhely egy része örökre elpusztult a tudomány számára – a település terjeszkedése, a beépítések miatt. Agyagszobrok, idolok Sé Malomi dűlő nevű határrészén találták meg harminc esztendővel ezelőtt a Lengyel-kultúra egyik legjelentősebb magyarországi lelőhelyét. A kései neolitikum időszakában, mintegy hat és fél, hétezer évvel ezelőtt létező népcsoport a Tolna megyei Lengyel községről kapta a nevét, jellegzetes tárgyaikra pedig rábukkantak később a mai Szlovénia, Szlovákia, Morva- és Csehország, Dél-Lengyelország valamint Ausztria keleti területén is. „Rendkívül virágzó kultúra lehetett, amelynek spirituális életéről csak agyagemlékeik tanúskodnak, alkalmazott rítusaikról források híján pedig csak találgathatunk” – mondja Ilon Gábor. A kérdéses emlékek agyagszobrocskák. A Malomi dűlőben összesen 124 töredéket sikerült találni. Az idolok többsége nőt formáz, a legszebb, séi Vénusznak elnevezett szobor azóta is a szombathelyi Savaria Múzeum egyik legbecsesebb újkőkori emléke. Ilon Gábor feltárásvezető „Nem tudjuk, miben hittek, milyen rítusokat végeztek az idolokkal, az azonban az idei ásatásnak hála bizonyítható, hogy nem a semmiből támad a Lengyel-kultúra szobrászati kedve” – teszi hozzá az ásatásvezető régész. Alig száz méterre végezték az idei évi feltárást a korábbitól (ez már Torony határa), ahol a séitől félezer évvel korábbi kultúra (hivatalos elnevezése: Dunántúli Vonaldíszes Kerámia, ami a közép-európai Vonaldíszes kultúrkomplexum része) nyomaira is rábukkantak. A feltárás egészen november közepéig folyt. A leletek egy részéből november 6-án nyílt kiállítás a Zala megyei Egervár késő reneszánsz kastélyéban. Itt a nyugat-magyarországi régió (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye) 154 emberábrázolását – ezeknek háromnegyede ez ideig a régész szakma előtt is ismeretlen volt –mutatták be az újkőkor és a rézkor időszakából. A tárgyakkal jövőre Kőszegen, Keszthelyen, majd Nagycenken találkozhatnak az érdeklődő múzeumlátogatók. A toronyi ásatáson feltárt emlékek közül a legimpozánsabbak a házmaradványok voltak: a legnagyobb csaknem negyven méter hosszú, hét és fél méter széles, legmagasabb pontján nyolc méter magas lehetett. „Mindezt a kor rendelkezésre álló eszközeivel építették” – mondja Ilon Gábor. „Nagyon nagy munka lehetett az akár ötven centiméteres átmérőjű fákat kőbaltákkal kivágni, majd méretre faragni és csörlő, valamint daru alkalmazása nélkül a rönköket felállítani.” Kétszáz négyzetméter, komfort nélkül Kr. e. 5500 körül Torony határában tehát a Vonaldíszes kultúra képviselői éltek. A társadalmuk felépítéséről nem sokat tudunk, azonban a 140-200 négyzetméteres hasznos alapterületű házak mérete miatt valószínű, hogy egy-egy épületben több kiscsalád lakott. A fennmaradt, meg nem bolygatott földrétegeknek és a feltárt, égett agyagtöredékeknek köszönhetően azt is megállapították, hogy nem egyszerű faépületek voltak: a vesszővel befont favázra ugyanis a hőszigetelés érdekében 50-60 cm vastag agyagot tapasztottak. Ezt nevezzük paticsfalnak. Első pillanatban meglepő lehet, hogy a korszakból a területen nem maradt fenn temetkezés – elvégre szinte sztereotípia a sírokat feltáró régész képe. „A Vonaldíszes, majd később a Lengyel kultúra időszaka (utóbbi esetében ez csak Vas megyére igaz) is ebből a szempontból általában szegényesnek mondható. Kivételes nagyságú és jelentőségű ezért az M6 autópálya nyomvonalán, Bátaszék határában most is folyamatban lévő, csaknem kétezer síros temető kutatása. Valószínű, hogy a holttestek elhelyezésének inkább más formáit választották sajnos ismeretlen hitviláguk miatt: így hamvaszthattak, vagy egyszerűen kihelyezték a halottakat a természetbe, ahogy azt néhány mai vagy nem túl régi keleti, afrikai vagy amerikai kultúránál is láthatjuk” – ad magyarázatot a régész. A Torony mellett feltárt leletek közt van olyan, amely ha nem is előzménye az alig száz méterre feltárt séi agyagszobroknak, de arról tanúskodik, hogy a kőkori szertartások és akár a két kultúra világképe is nagyon hasonlíthattak egymásra. „Egy kentaur-figura töredéke került elő Torony határában” – mondja Ilon Gábor. „Bár csupán a középső része van meg, így nem ismerjük a fejét és azt sem tudjuk, hogy milyen állatot formáz az alsó fele, fontos adalék ahhoz, hogy legalább sejtéseink legyenek a korszak spirituális életéről. Ehhez, ahogy a lelet is bizonyítja, hozzátartozhatott a természetközeliség, netán az azzal való azonosulás is. Körülbelül ötszáz évvel korábban mintázták, mint a séi Vénuszt, ám arról tanúskodik, hogy a két különböző kultúra hasonlóképpen gondolkodhatott.” Róma és a középkor is nyomot hagyott Az ásatást néhány hete fejezték be a Vas megyei település határában. Az újkőkor középső szakaszán (Vonaldíszes kerámia kultúrája) kívül előkerültek a késő neolit (Lengyel kultúra), a középső (Tűzdelt barázdás kerámia), majd késő rézkor (Baden kultúra), a koravaskor (Hallstatt kultúra), majd a késő vaskor (kelta) időszak emlékei is. A keltákat követően a római hódítók telepedtek meg a területen. A séi területen álló gazdaság (villa) külső gazdasági objektumai (szemétgödrök) is napvilágra kerültek. A római kori birtok mellett elvezető 6 méter széles földutat – amely Pannonia első coloniájából, Savariából indult – is sikerült nagyjából 150 méter hosszúságban megismerni. Végül az Árpád-korban, a 12-13. században falu állt a domboldalon. A következő hónapokban és években a leletek feldolgozása: mosás, restaurálás, fotózás, rajzolás, leltározás következik, ám ahhoz, hogy igazán megértsük például az újkőkori emberek életét és gondolkodását, még nagyon sok mozaik-kockát kell összegyűjteni, majd abból egy a teljességre törekvő képet összeállítani, ami nem csak a hazai, de az európai archeológiának közös feladata. Fotó: Beregi-Nagy Edit (2,3,5), Savaria Múzeum (1,3) Kovács Ol
Posted on: Sun, 11 Aug 2013 19:54:31 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015