Sose értettem ,hogy fogom majd elfelejteni és még most se tudom. De már nem fontos... Már nem a jövőm része és ezt nem csak így gondolom, ő már nem lehet a jövőm része :). Ugyan ,hogy várom el egy embertől ,hogy boldoggá tegyen aki saját magát nem képes boldoggá tenni. Mert hát egyszer eljön egy ember aki megmutatja mi a törődés és nemtudod hova rakni , de még is megismertet vele. És ekkor jövünk rá ,hogy más mennyi mindent adhatott volna ,de mi másra szenteltük mindenünket ,mert ragaszkodtunk a lehetetlenhez. Már nem fáj miatta a szívem , elengedtem , ő pedig más kezébe kapaszkodott . Csupán azt felejtette el ,hogy én nem kapaszkodok senkibe , de láss csodát így is támasztanak. Azok az emberek akiknek ha csak annyira is fontos vagyok , hogy megbeszéljük a dolgokat, hogy törődjenek velem, hogy van akihez hozzábújhatok és nem ijed meg attól , hogy éppen mesélni akarok neki , vagy szeretni akarom őt , vagy rá támaszkodok. Tudod ezek a dolgok kölcsönösök és nem kihasználandóságból történnek. Ez az egy dolog amit sosem értettél meg. Hogy akaratból sosem fogsz szeretni. De már nem érdekel :). Már nem írok rólad, már nem hiányzol. Már boldog vagyok ,mert megtanítottak boldognak lenni és élni. Élni és felejteni és közbe rájönni kik az igazán fontos emberek és átértékelni magamban a dolgokat. Ha valakit nem bírsz elengedni , de ő se lök el hát ne engedd el ! De én még egyszer nem harcolok senkiért.. Ha kellek hát harcol és utána megkap .Akkor majd akarni fog és nem csak megtartani.
Posted on: Mon, 07 Oct 2013 11:33:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015