a Hungarizmus a magyar nép egész életét befolyásoló tényező. A benne való hit adhat csak erőt, hogy túl lehessen élni a jelen ingoványos időszakát, a gazdasági káoszt és a szellemi posványt. Múltunk nemzetépítő nagyjait, felváltották a csőcselék politikusok. „Varázsoltak” az elmúlt évtizedek alatt, nemzetvesztő politikusok „homokvárat a sivatagban”, s csak egy tiszta, zöld oázis maradt csupán és ez a HUNGARIZMUS! Az eszme megálmodói, harcosai tisztán nézhetnek embertársaik szemébe, s majdan állhatnak Isten ítélőszéke elé – nincs miért szégyenkezniük! Egy olyan hazát kívántak teremteni, melyben mindenki, aki tesz, tenni akar a Magyar földért otthonra lel. Anno, ezért álltak a hungaristák pártjára a jó szándékú, megtéveszthetetlen keresztény magyarok. Ezért maradhatott fenn a mai napig eszmeisége és ezért vannak újabb és újabb követői, szimpatizánsai. Sokasodnak, (sokasodunk)! Nem köveket, de sziklákat, hegycsúcsokat állítottak a hungaristák útjába – és állítanak mostanáig -, hogy ellehetetlenítsék működésüket, megnehezítsék életüket, sárba tiporják becsületüket. S Ők (mi), mégis vannak, léteznek és lesznek is, mert a magyarok igazsága utat talál az emberek szívéhez. Ahogy nem lehet megállítani nagy folyók folyását, hogy elérje a tengert, úgy nincs mód arra, hogy a hungarizmus mélyen gyökeredző növekedésének megálljt parancsoljanak! „Levághatják ágait, elpusztíthatják törzsét”, de a gyökér marad, mely minduntalan kisarjad, mígnem lombkoronája beborítja majd az egész országot. Nem volt, nincs és nem is lesz oly (politikai) hatalom, mely ne kövessen el kisebb, nagyobb hibákat, esetleg túlkapásokat. De szükséges mérlegelni azt, hogy milyen körülmények voltak az adott pillanatban: A háború feszült légkörében, az időtől és ellenségtől szorongatva, akaratlanul, otthont, Hazát mentve, vagy békeidőben – hatalomféltésből -, előre kitervelten. Míg az előbbi megbocsátható, az utóbbi megbocsáthatatlan! Mert, nem mindegy az, hogy „erős felindultságból” történik meg a baj, vagy előre eltervezetten gyilkolnak lelket, s Nemzetet. A Hungarizmus nagysága, már alapjaiban megnyilvánul. Addig, amíg a hungarizmust olyan elismert, nagynevű politikus és egyházi személy karolta fel, mint Széchenyi István, Prohászka Ottokár és utoljára, de nem utolsó sorban Szálasi Ferenc Nemzetvezető -, aki tökélyre vitte, addig a másik oldalon a postarabló Sztálin „fémjelzi” az „eszmét”, Rákosi Mátyás itthoni vérebével. A hungarizmus azokat emeli magasba, akik arra rászolgálnak és megérdemlik: a parasztot, aki a kenyeret adja, a katonát, aki a hazát védi és az anyát, aki a jövő zálogát, – fiainkat hozza a világra és nem utolsó sorban a keresztény vallást hirdető pásztorokat, akik a hit és szellemi táplálékot nyújtják. A Hungarizmus a Magyar keresztény Nemzetnek, Mária országának a mindennapi kenyere, mely nélkül nem élhet (sokáig…)! Kitartás!
Posted on: Thu, 13 Jun 2013 21:59:42 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015