ÉRDEMES VÉGIGOLVASNI! "Élni, szeretni, dolgozni, nem muszáj. Hanem jó és érdemes." (Ez spontan kijott belolem) y:1 Ma halálfélelmmel keltem, szörnyű álmom volt. Öreg voltam, gyenge és úgy éreztem, magatehetlen vagyok. A lelkiismeretem miatt volt igazán borzalmas. Attól hogy nem nyugodt szívvel fogok meghalni, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy teljes életet éljek. Hogy elvesztegettem életem egy részét. Az életem részét, amiből csak egy van. Mindenből csak egyet kapunk az életben: nem adódik két pontosan ugyanolyan lehetőség, nem születünk meg másodszorra, az idő is csak egy irányba halad és csak egyszer halunk meg. Mindez persze nem kell hogy napi szinten nyomasszon - egyszerűen csak jó, ha szembesülünk vele. Úgy vettem észre, hogy az emberek nagy többsége ennek ellenére mégis a formalitásokkal van elfoglalva: hogy megöregedik a bőre, hogy beszűkül a tudata, a lehetőségei egyre korlátozódnak, vagy a korból fakadóan elszegényedik. Ezek érthető félelmek, de a ma reggeli pánikom egyértelmüsítette bennem, hogy én nem is annyira ezektől tartok - hiszen ha ezeket a tényeket elfogadjuk, méltósággal és boldogan tudunk megöregedni. Az ember olyankor boldogtalan, amikor valami masra vagyik es nem kepes azt elerni. A frusztracio a boldogtalansag egyik legalapvetobb osszetevoje, hogy valamit keptelenek vagyunk elerni amire vagyunk, de legfokeppen: keptelenek vagyunk ezt a tenyt elfogadni es kezelni. En felek. Nem csak a kortol, a fizikai valtozasoktol, hanem magamtol. Attol, hogy nem adok eleget, hogy elvesztegetem az idom - az egyetlen eletem egyetlen lehetosegeit. Minap moziban voltam a barataimmal. Nagy filmrajongo vagyok es egy bűngyenge filmet neztunk meg, aminek a cimet nem arulom el. Na jo de: Gatsby. Botranyosan ellopta az egyetlen eletembol azt az 12 percet amit végig kellett szenvednem belole, majd kimentem a mozibol. Rossz filmet nezni nezni bun. De legalább is önmagunk átverése. Ha azt gondoljuk, hogy a kikapcsolódás, a lazítás egy passzív folyamat, amibe csak bele kell fekudni es majd masszirozza az agyunkat - akkor olyanná is tesz minket: puhava es otlettelenne. Szorakozasunk is egy van: ha kikapcsoljuk az agyunkat, a legkartekonyabb, ha ertektelenul hasznaljuk ki szabadidonket. A szabadido nagyon fontos: olyan, mint a kisgyereknek a jatek - tanulunk belole tudat alatt, epit minket kulturalisan, felkeszit eletszituaciokra. Egyszer egy termeszetfilmben lattam, hogy a meh teste szuletesetol kezdve meghatarozott szamu szarnycsapasra van kondicionalva. Ha ezt a szamot meghaladja, elpusztul vegelgyengulesben, vagy mert a pici izuletei eddig birtak. Az ember szive ugyan igy mukodik, a meghatarozott egy eletre szamolt atlag szivveresunk szamat csekely mertekben tudjuk csak valtoztatni eletvitelunkkel. Az sem mindegy, kiert dobban a szivunk eletunkben a legtobbet es hogy kiert vagyunk hajlandoak a legtobb energiankat felaldozni. A munkából is csak egy van. Ezert egy eleten at olyan szakmakra keszulni, amik anyagi biztonsagot hoznak majd, de nem igazan tesznek boldogga nem erdemes. Mert dolgozni a hülye is tud. De haladni, effektívnek lenni, mások számára hasznos dolgokat létrehozni es mindezt elvezettel tenni, már sokkal kevesebben. A munka onmagaban nem kivaltsag, vagy ereny - csak egy eszkoze onkifejezesunknek. Aki nem buszke a munkajara, onmagara sem az es eletet meghatarozza az ebbol fakado frusztracio es keseruseg. Ha azt érezzük hogy a munka muszáj, akkor azért dolgozunk, hogy legyen pénzünk. Aki viszont így gondolkodik, az az élete egyik legfontosabb részét érzi tehernek, vagy egyenesen szükséges rossznak. Aki muszájként tekint a munkára, az nem tiszteli önmagát, mert megalkuszik valamivel, amit nem is szeret igazán. Az ilyen ember megalkuszik a szórakozásában is és azt gondolja, hogy peldaul a horvatorszagi nyaralás a munka ellentétéről szól: a napozóágyban fekvésről és semmittevésről, vagy semmiről író / szóló tartalmak fogasztásáról. A munka, a szorakozas csupan eszkozok. Az eszkozok minoseget mi hatarozzuk meg. Az eszkozok visszahatnak rank, ahogy az emberi kapcsolataink is. Ahogy a masok szamara is szimpatikus baratnonk, vagy felesegunk a mi megitelesunkat is meghatarozzak. A munka es a szorakozas eszkozok, hogy teljesebb eletet eljunk es hogy eletceljainkat elerhessuk altaluk. Ha nincs eletcelunk, az eszkozok valnak celjainkka es lassan fel is aprozzak az eletunket. Így válnak az ember gyerekkori nagyratörő vágyai és céljai köddé szépen és új, "felnőttes" életcél alakul ki: a vegetáció. Vegetáció: ellenni csöndben, túlélni a hétköznapokat, a munkát, az egész életet. Dolgoznia hülye is tud - nem a munka tényétől leszünk felnőttek. Ha a munkánkat nem tudjuk szeretni, azzal csak elvesztegetjük az életünket. Bár annak, aki az élet megélése helyett annak túlélésére van kondicionálva, annak ez minden bizonnyal jó hír. Élni, szeretni, dolgozni, nem muszáj. Hanem jó és érdemes.
Posted on: Wed, 03 Jul 2013 12:29:54 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015