És itt a következő szösszenet. Arra már gondolni se merek, hogy a mannás főnökség mennyire "szerette" volna ezt oldalán látni:) Ahol bezáródtak a kapuk: Neptun Ha valakinek a közelmúltban feltették a „mi jut eszéből a Neptun a szóról?” kérdést, a döntő többségnek a csíkszeredai kiskirály, Csibi István neve ugrott be, míg a fiatalabbak egy oktatási „projectre” asszociáltak – vezette be Dénes László Borbély Zsolt Attila A Neptun – Gate című szöveggyűjteményéről tartott előadást. Ez is mutatja, hogy mennyire elfelejtődött rommagyar korunk egyik, ha nem a legfontosabb vízválasztója, melyett három, önmagát reálpolitikusnak aposztrófáló Rmdsz vezető 1993 nyarán követett el a romániai üdülőközpontban. Pontosabban folytatott, ugyanis már a svájci Gerzenseeben lerakták az alapokat, ahol szintén a román hatalommal, valamint a CIA-gyanús PER (Project on Ethnic Relations) állitlólagos nemkormányzati szervezettel tárgyalt Borbély László, Frunda György és Tokay György. Hogy miről folyt a tárgyalás, az a mai napig sem teljesen világos, a „hivatalos” magyarázat szerint egyetemi felvételi helyek biztosításáról a magyarságnak, kétnyelvű várostáblák kirakásáról, egy leendő marosvásárhelyi középiskola alapításáról – egyszóval csupa ideiglenes könnyitésről, minek cserébe az Rmdsz lemond(!) az autonómia követeléséről. Ez akkora feladás volt még a korabeli csúcsvezetés szerint is, hogy még Markó Béla szövetségi elnök is megfedte a háta mögött tárgyalókat, mondván, hogy titkos paktumokkal nem lehet egy nemzet problémáját megoldani (bár azt elismerte, hogy a találkozóról), sőt, tovább is ment, amikor 1996-ban az Rmdsz kormányzatvállalásáról kijelentette, hogy pártja ezzel feladta az önálló politikát. Borbély Zsolt Attila azt is kifejtette, hogy a neptuni találkozón a valódi „ludas” gyakorlatilag az Amerikai Egyesült Államok volt, ugyanis fő céljaként, a már akkoris globalizmusban gondolkodó szuperhatalom a balkán pacifikálását tűzte ki. Ne feledjük, hogy akkor zajlott a véres délszláv háború, valamint a volt Szovjetúnió egykori tagállamaiban is pattanásig feszült volt a helyzet (sőt, néhol már el is pattant), ezért jól jött egy „béke szigetének” feltüntetett Románia, amiből a mindigis okos és helyezkedő román politikusok busás hasznot húztak – jegyezte meg Borbély Zsolt Attila. Továbbmenve, mindhárom fél (Rmdsz, PER, román kormány) nyereségesen jött ki a a találkozókból (ugyanis még pontos számot sem tudunk, hogy mennyi is volt), csupán a romániai magyarság veszítette el – és azóta se nyerte vissza – karakteres politikáját. Sőt, az egyszerű tagság is polarizálódott, és csupán személyes szimpátia alapján választott véleményt, aszerint, hogy kinek – kinek a neptuni hármas, vagy az akkor még tiszteletbeli elnök, Tőkés László volt a kedveltebb személy. Hangsúlyozni kell a „személy” kifejezést, ugyanis éppen ezért dőltek dugába a szempontok közeledésére irányuló tervek, mivel a távoli szempontokat sokan figyelmen kívűl hagyták és a Domokos Gézai örökségként is ismert folytonos meghunyászkodást választották. Apropó Domokosi örökség, az előadásból azt is megtudtuk, hogy bár 1989 december 22-én a Partiumban hiába alakultak meg különféle magyar szervezetek, azt a bukaresti alapítású Rmdsz ellehetetlenítette. Különben az a cél, hogy Bukarestben alakuljon meg a romániai magyarságot „képviselő” szervezet, azt szolgálta, hogy ne lehessen önálló, autonómista politikát folytatni. Lehetne még folytatni a neptuni politizálás „eredményeit”, azonban mivel a 23 év örökségét saját bőrünkön tapasztaljuk, azt hiszem Mircea Toma, a Caţavencu újságírójának maximáját a legérdemesebb ideírni. A mindigis rebellis kolumnista ugyanis a következőkkel jellemezte a Szövetség politikáját: az Rmdsz a mai napig sem értette meg, hogy az autonómiát nem kérik, hanem követelik! Grausam Géza
Posted on: Sat, 27 Jul 2013 12:53:04 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015