Ők már tudják, mitől döglik a légy 2. Egy valamiben kétségkívül igaza van Bartusnak: a 2010-es választási eredményeket a miniszterelnök-elnök, a kormány, a bábállamfő, a kormánypárt tagjai, de szószólói és prominensei mindenképp, valamint a kormánypárti média kétségkívül forradalomként interpretálták. Ma - ugyancsak kétségtelenül - jóval kevesebbszer hangzik el ez a szó ebben a kontextusban és ezeknek a szereplőknek a szájából, ha elhangzik egyáltalán. És az is igaz, hogy előbbieket - a "forradalom" szó megtagadásával egyidejűleg - most a miniszterelnök szemrebbenés nélkül letagadta. Ha Neki valamiért rebben a szeme, nem a megelőzőekkel homlokegyenest ellenkező állításai miatt rebben, tudjuk. A "forradalom" már nagy elődeinek is sok fejtörést okozott. Hitler saját hatalomra kerülésével befejezettnek nyilvánította, a nyomaték kedvéért pedig a leghangosabban elégedetlenkedőket a "hosszú kések éjszakájá"-n egyszerűen likvidáltatta. Sztálin épp ellenkezőleg: a permanens forradalom elvi álláspontjára helyezkedett, majd ezt a szép gondolatot átadta összes tanítványának. Bartus viszont érdekes helyzetbe lavírozta magát. Ha "forradalom" történt, akkor az "alkotmányos rend megdöntése" kétségkívül megáll. Sebastian Haffner a forradalom definícióját úgy adja meg, hogy az "az Alkotmány megváltoztatása olyan eszközökkel, amelyeket az Alkotmány nem ismer". Ilyesmi viszont - tudjuk - nem történt, hisz: blöff volt az egész. Tehát forradalom sem történt. Viszont, ha nem történt forradalom, akkor bartusi észjárással az alkotmányos rend sem dőlhetett meg. Tehát Bartus elkezdi idézni saját igazolására...magát Orbánt, bár tudván tudja, hogy Orbán mindvégig - sőt, pályája indulását leszámítva szinte a kezdetektől - mellébeszélt és ma is mellébeszél. Vagy inkább melléolvas, mert az, hogy a beszédeit A-tól Z-ig nem ő írja (bár szeret belejavítani), az sicher. Csinál ezt-azt, aztán a "négernek" főhet a feje, verbálisan hogyan próbálja meg korrigálni. Volt tehát egy forradalom, amely nem volt, de amelyről azt állította a miniszterelnök, hogy volt, ma meg azt állítja, hogy mégsem, noha lennie kellene valami misztikus - bartusi - módon, ha a mai magyar politikai elitet Spandauba szeretnénk zárni: ha az Istennek kalapja volna, Bartus volna a bokréta rajta. És még csodálkozunk, hogy nincs ebben az országban valamirevaló ellenzék. Bocsánat, valamirevaló ISMERT ellenzék. Hisz még ott sincs, ahol pedig - kibicként, lásd első rész - bízvást lehetne, mindenféle retorziótól való félelem nélkül. Innen egy lépés Horthy Miklós országlása. Orbán Horthy Miklós iskoláját képviseli, írja Bartus. Bokros szerint viszont a miniszterelnök újkommunista. Mindennek a tetejében pedig ott az előzőekben tárgyalt "forradalom". Horthy rendszere fasisztoid rendszer volt, folytatja a cikkíró, olyan természetes szövetségesekkel, mint Mussolini és Hitler. Nem tudom eldönteni, hogy ez a műveletlenség csimborasszója, vagy tudatos ferdítés és félrevezetés? Ha jóhiszemű vagyok, azt mondom, az előbbi. Horthy, aki Szálasi Ferencet több, mint két évig börtönben tartotta, és csak a második bécsi döntés (Észak-Erdély visszacsatolása) után engedte ki, nem volt "fasiszta". Azaz nem volt NÁCI, amit a - szintén - műveletlen emberek a "fasiszta" szinonimájaként használnak (az ötletgazda különben Sztálin volt, akinek a szótárában "szocialista" csak kommunista lehetett). Horthy Hitlert legalább annyira megvetette és lenézte, mint első világháborús német kollégája, Hindenburg marsall. KÉNYSZERŰSÉGBŐL csatlakozott - hogy ezt jól tette-e, vagy nem, volt-e más választása, vagy nem, nem ide tartozik - a tengelyhatalmakhoz, minekutána az antanthoz - különösen az angolokhoz - a kisantant miatt nem tudott. De még akkor is bepróbálkozott előbb Mussolinivel, aki kezdetben egyáltalán nem volt Hitler szövetségese, sőt, épp ellenkezőleg. Mindemellett a huszadik század diktátoroktól nyüzsgő világában Horthy azon kevesek egyike - az egyetlen? -, aki NEM ÉLT VISSZA szinte korlátlan - királyi - jogkörével. Egyéb felelősségeit mindez természetesen nem csökkenti, de most nem a fehérterror, a numerus clausus, a zsidótörvények, a holokauszt, és/vagy a világháborús részvétel a téma, hanem azok a rá vonatkozó állítások, amelyek olyan messze vannak a történelmi hitelességtől, mint innét a csillagos ég. Semmi másra nem szolgálnak, mint az alma és a körte összekeverésére - gyümölcs : gyümölcs -, és átmenetre Bartus kedvenc témájához, a katolikus egyházhoz. A Horthy-rendszer a "politikai katolicizmusra (egyház és állam összefonódására) épülő elnyomó, jogfosztó ideológiai állam" volt, írja Bartus. Majd így folytatja: "Az igazi kereszténység Jézus Krisztus tanításaira alapul. Jézus elválasztja Pilátus evilági államát és az Isten országát. Jézus szerint külön kell megadni a császárnak azt, ami a császáré, és az Istennek azt, ami az Istené. A kettő nem fonódhat össze. A “kereszténységre” való hivatkozás a katolikus egyház ideológiáját jelenti, amely nem egyéneket, hanem államokat térít." Nos akkor. Hogy mi az "igazi" kereszténység, az "igazi" ez és az, azt maga a Jóisten se tudja talán. Igazi a gyakorlatban mindig az, amit MI mondunk. Amit MÁS mond, az, ha nem egyezik, legalábbis formailag - egyébről nem tudunk meggyőződni - a mi mondókánkkal, természetszerűleg nem igazi. Imígyen az "igazi" kereszténység mindig az, amit az illető felekezet állít. Vagy amit a cikkíró. Némiképp bonyolítja a dolgot, hogy azt sem lehet tudn pontsan, mik is voltak Jézus Krisztus tanításai. Csak azt lehet többé-kevésbé (!! nem megyünk bele) sejteni, hogy mi áll a Bibliában. Mármint a MAI Bibliában. Jézus - az Újszövetség Jézusa - nem választott el semmit semmitől. Az idézett mondás jelentése az, hogy MINDKÉT hatalomnak alá vagytok vetve. E hatalmak EGYMÁSHOZ való viszonyáról e tanítás nem beszél. Sem összefonódásról, sem elválasztásról. Horthy egyébként REFORMÁTUS volt, akárcsak - formálisan - Orbán Viktor. És - fogódzkodjon meg a kedves Olvasó - MOST SEM zajlik az egyház (semmiféle egyház) és az állam összeolvasztása. Egy sokkal rafináltabb folyamat zajlik, aminek az egyházak éppúgy szenvedő alanyai, mint - mondjuk - a vallásos keresztény állampolgárok politikai képviseletét zászlóra tűző Kereszténydemokrata Néppárt. Nem Semjén Zsolt, ha rám akarna szólni valaki, hanem a Kereszténydemokrata Néppárt, hasonlatosan a Rákosi beolvasztotta egykori Szociáldemokrata Párthoz. A katolikus egyháznak nem ideológiája van, hanem HITE. Hogy ez a hit hit-e valójában, és milyen ételemben hit, szintén nem tartozik ide. Mindenesetre hitnek KELLENE lennie, mégpedig a szó EREDETI értelmében. Államokat térít? Hát azt meg hogyan? Van "megtért" állam? Az "állam" egy EMBER? Nem elvont, hanem valóságos? Van olyan konkrétum, amit "állam"-nak hívnak, te szerencsétlen? - kérdezném, ha nem viseltetnék ennél sokkal nagyobb tisztelettel még sokkal nagyobb hülyeségek leírói iránt is. De még úgy sem térít államokat, ahogy a cikkíró gondolja. MA legalábbis nem. EGYKOR valóban áttértek királyok, s velük a népük is, de AKKOR a király és az EMBEREK alkotta nép mindenféle vonatkozásban UGYANANNAK számított. Ha ma Áder János muzulmán lesz, muzulmán lesz vele Magyarország teljes lakossága? Hogy a nép és az állam nem ugyanaz, már szinte szóra sem érdemes. "A Fidesz által erőszakkal bevezetett alkotmányellenes és illegitim rendszer nem új a történelemben. Ezernyolcszáz éves múltra tekint vissza, amelynek legalább ötvenmillió halálos áldozata van. Ennek a felvilágosodás, a francia forradalom és a liberalizmus vetett véget." A katolikus egyház tehát államrendszer. Volt egy fizikatanárom, akinek megvolt az a jó szokása, hogy feleltetés közben nem látszottak rajta a reakciók. Hagyta, hogy a delikvens azt írjon a táblára, amit akar. És ő írta, néha oldalról a tanárra sandított, s miután nem látott rajta helytelenítést, egyre bátrabban írta. Aztán a végén, amikor befejezte, megszólalt a tanár: "A szemem se rebben. Ennyi butaságot!" Hát nekem se rebben most a szemem. A katolikus államrendszer által meggyilkolta számán - ki saccolta meg? mi alapján? - sem, a véget vetésen sem. Mindenesetre - ez jóval könnyebben megszámolható - érdemes felidézni, mennyi áldozatot szedett például a francia forradalom, a többi forradalom, a nemzeti SZOCIALIZMUS, a nem nemzeti SZOCIALIZMUS, az újkori háborúk és népirtások? Hát nem ötvenmilliót, az bizonyos. Sztálin egymaga túlteljesítette ezt a kvótát, hogy a többi kollégáját ne is említsük, Robespierre-től Napóleonig, Lenintől az EVOLUCIONISTA Hitlerig, Sztálintól a kelet-európai és latin-amerikai minidiktátorokig, Maótól Pol Potig vagy a Kim dinasztia érdemes tagjaiig. "Ráadásul, a kereszténység nevét bitorló, a történelmet végiggyilkoló szervezet élén az eddigi legnagyobb képmutató áll, aki a világ leggazdagabb államából és egy trónról hirdeti a szegénységet és az alázatot, s ezt a buta emberek sokasága beveszi. Benedek esetében tisztább volt a kép, mert egy hitlerjugend vezette előbb az inkvizíciót, majd az egész militáns szervezetet. Pontosan lehetett tudni, hogy kikkel állunk szemben." És itt akkor helyben vagyunk. Az egyik társaság azt mondja, a multik, bankárok és a zsidók gyarmatosítanak. A másik társaság önjelölt képviselője meg azt, hogy a katolikus egyház. Van LÉNYEGI különbség? Döntse csak el a kedves Olvasó, azzal az okos fejével. Nézzük meg közelebbről. Létrejön a világ legtisztábbnak, legalázatosabbnak, legszeretettelibbnek gondolt szervezete. Egy TÁRSADALMI szervezet, bárha ő nem annak tekinti magát. Emberek a tagjai, tehát tetszik, nem tetszik, társadalmi szervezet. Akármit is tanít, vagy állít magáról. Ez a szervezet NEM FÜGGETLEN a) a környező világtól, b) a kortól, amiben működik, c) saját alapjaitól, d) az összes létezőre egyaránt vonatkozó alaptörvénytől. ÉLETE van, azaz életpályája, mint bármely másnak e világon. Van felívelő, stagnáló, hanyatló korszaka. Minél jobban távolodik saját eredetétől, annál jobban különbözik saját akkori mivoltától. Ez MINDEN szervezetre ugyanannyira igaz. A kommunista pártokra is, a "demokráciákra" is, a monarchiákra is igaz volt, igaz minden egyházra, minden gazdasági modellre, a Földre, a Naprendszerre, sőt, az egész Világegyetemre is. Felejtse el, kedves Olvasó, azt a szót, hogy "katolikus", és azt is, hogy "egyház". Egy társadalmi szervezetről van szó, amely pontosan annyira gyilkos, mint a kor, amiben tevékenykedik, és pontosan annyira távolodik el az idő múlásával saját eredetétől, amennyire bármely más szervezet eltávolodna. A katolikus egyház NEM militáns, hanem hierarchikus. Vannak militáns rendjei, például ilyen a jezsuita (Jézus katonái) rend, élén a generálissal, de az egyház nem militáns. Benedek Hitler-Junge volt, azaz Hitler-ifjú, nem hitlerjugend, kisbetűvel (hitleri ifjúság). És azért volt az, amiért én is úttörő. Nem folytatom tovább, mert semmi értelme. Ha csak egy ember - például ebből a kétrészes elemzésből - elkezd gondolkodni ezen, már megérte. Tényleg pontosan LEHET tudni, kikkel állunk szemben.
Posted on: Tue, 01 Oct 2013 22:17:33 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015