A minap édesanyámnál jártunk, és a nemrég befőzött gyümölcsökről beszéltünk, amikor egyszer csak nekem szegezte a kérdést, hogy tudom-e, hogy a szomszéd utcában éppen most érik a vadkörte? Persze, hogy fogalmam sem volt róla. pedig nagyjából harminc éve járok arrafelé elég rendszeresen, de fogalmam sem volt róla, hogy ott van egy vadkörtefa. Rögtön felcsillant a szemem, mert bizony jó ideje van már annak, hogy utoljára vadkörtét, vagy más néven vackort ettem. Pedig milyen finom is az... Rögtön fogtuk magunkat, és lementünk, hogy megnézzük. És valóban ott volt a fa, roskadt a sok gyümölcstől. Az emberek jöttek-mentek arra, de senkit sem izgatott az ingyen gyümölcs. Én meg fogtam magam, felmásztam a fára, és elkezdtem megszedni egy zacskót, mikor a fejem fölött az egyik ablakon kihajolt egy idős néni, és meglepődötten vette észre, hogy valaki vadkörtét szed. Elmondta nekem, hogy ő már jó pár tíz éve itt lakik a vadkörtefa felett, de legalább hét-nyolc éve nem látott senkit sem, aki itt vadkörtét szedett volna. Azt mondja, ez az isteni finomság mind a földre hullva szokott megrohadni. Ennek tudatában még szaporábban szedtem. Eldöntöttem, hogy a nagyon éretteket frissen fogom elfogyasztani, ami pedig arra alkalmas még, abból befőtt lesz. Sajnos ez már az érés vége volt, így befőttnek való nem sok lett, de azért két nagy üveggel sikerült készíteni. Íme a recept... (a folytatáshoz kattanj ránk!)
Posted on: Sun, 21 Jul 2013 17:11:10 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015