Hate me! 18. Fejezet "-Ez most komoly?-Nezett rám Alexi hitetlenkedve.Még sosem láttam ennyire meglepettnek. -Jonathan,mondd vissza,vagy halaszd el az interjút-kérte Alexi.Megráztam a fejem: -Nem,ne mondd vissza.Alexi elmegy-jelentettem ki határozottan.Nem lenne valami jó ötlet,hogy Alexi velem jöjjön. -De most te tényleg találkoyni akarsz Miss Sátorral?-Szólt közbe Jaska. -Igen.És beszélni is fogok vele-mondtam határozottan.Mindenki úgy nézett rám,mintha őrült lennék.Annak is éreztem magam.De ezt nem mutattam ki. -Ez hülyeség.Ki tudja,mit tesz majd-aggodalmaskodott Henkka.A nyakába akasztotta a gitárját,kezéb e pengetőt vett,hogy Markkal gitározzon. A többiek még mindig minket,pontosabban engem néztek.Kezdtem rosszul érezni magam,így elhúyódtam Alexitől,és én is gitárt ragadtam. -Nem az.És elmegyek.Egyedül-hangsúlyoztam ki az egyedül szót. -Egyedül biztosan nem mész te oda-jött utánam Alexi. -Nem leszek egyedül.Velem lesz a telefonom és a bátorságom-vágtam rá egy enyhe,játékos vigyorral. -Meg én-közelített.Tudta,hogy ha átölel,sokkal könnyebben tud majd meggyőzni.Pont ezt akartam elekrülni. Annyit tudtam,hogy Barbara szemében a szerelem és a boldogság vörös posztó.Lehet,hogy felhúyná Alexi jelenléte.Ki tudja,mitől jön elő a másik éne... -Nem.Te mész a fotózásodra-ellenkeztem,és hátrébb léptem. -Úgy vitatkoztok,mint az óvodások-morogta Aaron. -Ja,a hajhuzigálás még hiányzik-pacsizott vele Jonathan.A plafonra néztem. -Egyikőtök sem szakadhat kétfelé,és az adott szavatokat pedig már ne vonjátok vissza,mert akkor szavahihetetlenné váltok-szólalt meg Mark,és tovább pengette fekete Ibanezét.-Ha nem lennék én is beírva erre a baormságra,akkor elkísérném Victoriát,tólem Barbara tart.De mi lenne,ha más kísérné el?-Vetette fel. Tényleg.Mi is vagyunk ám valamilyen emberek.Csak a legésszerűbb megoldás nem jut eszünkbe... -Ez is jó ötlet-bólogattam,és Alexire néztem. -Ebbe én sem tudok belekötni-sóhajtott lemondóan.-De ki kíséri majd el?-Nézett körbe. -Majd én-vágta rá Shadow.Hálásan rámosolyogtam.Jó,hogy Ő jön majf velem,bár nem tetszett a gondolat,hogy kísérgetni aakrnak,mint valami óvodást.Mintha nem tudnék vigyázni magamra.Bár,ha Alexi jönne velem,Barbara bizotsan behülyülne... -Jó,ezt megbeszéltük-pengettem tovább,és megpusziiltamAlexit,aki aggodalmaskodva ölelt meg egy pillanatra. Mindenki a hangszeréhez ment,és beállt a helyére. Tudtuk,hogy még rengeteget kell gyakorolnunk,különösen azokat a számokat,amiben heten játszunk,így nekiláttunk." -----
Posted on: Sat, 31 Aug 2013 11:33:21 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015