Miért van az, ha az ember önzetlenül segít itt-ott, menhelyen, próbál a kutyusok kedvére tenni, szerez kaját, padlószőnyeget, játékot, gyógyszert - eltelik 1-2 év és mindenki csak azért hív: ide kell pénz, meg oda is kell pénz.... Értem én... De honnan? Nem nyertem a lottón... Ma is felhív egy nő, mondja, hogy melyik menhelyen ismerős...van egy hajléktalan, akinek a kutyáját be kellene oltatni, chip-elni, igaz, hogy az előző kutyát ő maga vette el a hajléktalantól és ez a mostani kutya még fiatal és kellenek neki oltások, de neki már nincs pénze.... Nem tudok-e szervezetet vagy valakit, aki ezt megfinanszírozná??? Igaz - folytatja - lehet az is hogy lopott a kutya, de ez őt mit érdekli?! Hát Isten bocsássa meg nekem, amit leírok, de kurvára nem érdekel már mások nyomora! Van családom, van munkám, van örökbefogadott és jól tartott kiskutyám (épp őt is pénteken műtik), majd pont vadidegenek, tolvaj hajléktalanok, ki tudja honnan érkezett kutyáira fogok költögetni, nem????? Ne haragudjatok meg rám, de belefáradtam a sok sérült és beteg és kitett kutyusba és a sok felelőtlen gazdába, elkurvult, kutyát nem megtartó örökösökbe és rokonokba, és az olyan menhelyi "önkéntesekbe" akik minden tarhálási eszközt bevetnek, sokszor még a barátságot és jóindulatot is kihasználva. Szeretném, ha egy picit mostantól mindenki hanyagolna. Ha tudok, úgyis segítek, de pénzt már ne kérjen tőlem senki, mert nem feneketlen az én pénztárcám sem. Szomorúnak tartom azokat az időket, amikor kutyás kutyást érzelmi zsarol... "Hiszen te is szereted a kutyákat..."
Posted on: Wed, 28 Aug 2013 11:42:39 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015